A Fekedi templom körül.

Már legutóbb csak úgy mutattak be bennünket Fekeden, hogy leendő Fekediek. Még azért messze vagyunk attól, hogy ott házat vegyünk és mi is gyarapítsuk az állandó lakosok számát. Ha Fekedre megyünk – ezt mostanában elég gyakran tesszük meg -, az egykori paplakban szállunk meg. A szállásunk ablakából jól látható a mindig pontosan működő toronyóra, és a központi park fái. Tökéletes kikapcsolódás a Karasica patak kis hídjain keresztül sétálni, és meditálni. A templom mellett van Mott János apát mellszobra. A plébános Feked szülötte, és nem véletlenül állítottak szobrot tiszteletére. Alakját felidézni az 1994. június 4. én, az Új Dunántúli naplóban Gállos Orsolya vele készült interjújával fogom.

A pécsváradi apát aranymiséje

Ötven éve szentelték pappá Mott János plébánost, címzetes pécsváradi apátot, aki Június 5-én, vasárnap 16 órakor tartja aranymiséjét Pécsváradon, s ez alkalomból kértük, idézze fel pályája főbb állomásait:

A magvető

- A hagyományos népi vallásosságban nevelkedtem Fékeden, a szülőfalumban, amely hat papot adott a katolikus egyháznak. Galambos Kálmán plébános volt a magvető, aki 1924-től három évig szolgált Fekeden. Olvasókört alakított, megnyitotta a világot az addig teljes elzártságban élő kis falu előtt, ahonnan addig senki sem került felsőbb iskolákba. Az első értelmiségiek papok voltak: Fodor (Fischer) Jánost, Arató (Auth) Józsefe*. 1934-ben Scheich Jánost 1937-ben szentelték. Aztán 1939-ben Albert János, 1944-ben jómagam és 1954-ben Barát (Bareith) József indult el Fékedről a papi pályán.

-Feked német község - ez mit jelentett apát úr idejében ?

- 1736-tól Himesházán majd 1855-től helyben van a Fekediek anyakönyve, mely szerint elődeink Stift Fulda, azaz a fuldai apátság környékéről jöttek, s ezért is hívnak bennünket "stifulder"-nek. A családom neve ma is él azon a vidéken, Motten helynév őrzi a Mottok emlékét, akiknek az 1500-as években címerük is volt.

- Gyermekkoromban persze mindenki németül beszélt, és tanítóink, Bóna Ernő, aki 40 évet szolgált a faluban, valamint Hesz Mária tanítottak először a magyar nyelvre.

-Melyek a legmaradandóbb ifjúkori élményei?

- Otthon tanultam meg, hogy a munka, a kötelesség mindennél előrébb való. Öten voltunk testvérek, édesanyám egyedül küszködte végig a gyerekekkel az első világháborút, s később is be kellett segíteni a gazdaságba. Megtanultuk észrevenni a munkát, és derűsen, örömmel elvégezni azt. Mélyen vallásos családban nőttem fel. Az ünnepnapokon, vasárnap reggelre minden kitakarítva állt, s a ház népe ünneplőben indult a szentmisére. Mély benyomást tett rám a kék reverendás fiatal teológusok, a Fekedi fiúk példája, akiknek a csoportja fogalom volt, mikor én a jezsuiták Pius Gimnáziumába kerültem 1932-ben, ahol összesen 10 Fekedi fiatalember végzett.

-A papi hivatást 1935-ben választottam. Nagyon boldogok voltak a kisszemináriumban és a teológián töltött évek. A Székesegyház altemplomában szenteltek hetünket, mert félő volt, hogy légiriadó zavarhatja meg a szertartást — hiszen 1944 június 3-át írtunk akkor.

Újmise Fekeden

- Milyen volt az az ötven évvel ezelőtti nagy nap?

- Szentelésem másnapján, június 4-én volt Fekeden az újmisém. A szülői házban öltöttem fel a papi ruhát, Dubniczky László plébános búcsúztatott a szüleimtől, és a család valamint a falu népe körmenetben, énekelve kísért a templomba. Scheich János prédikált, akit előttem szenteltek pappá. Szentháromság vasárnapja volt, Feked búcsúja. Utána következett az újmisés áldás a papok, szülők, tanítók számára, majd odahaza az ünnepi ebéd az udvaron felállított sátorban.

-A háború miként befolyásolta pályakezdését?

- Mecseknádasdon szolgáltam 44 nyarán, és mivel a férfiak mind a fronton voltak, felszentelt papként is segítettem otthon a betakarításban. Püspöklakon voltam az oroszok bejövetelekor. A németek agitáltak, hagyjuk itt a falut, mivel az oroszok a papok életére törnek. Mi azonban maradtunk a híveink mellett. Marázán éltem végig a németek kitelepítését - közben odahaza a szüleimet is kidobták a házukból. Noha magyar nemzetiségűnek vallották magukat, mindenüket elvesztették.

- 1945 márciusában egy évre Pécsváradra kerültem, majd tíz és fél éven át Tolna, kilenc évig Szigetvár következett, és mikor 1966 májusában megürült a pécsváradi plébános helye, visszatértem.

- Gyermekkoromban nekünk Pécsvárad jelentette a várost, a járási székhelyet, ahol ügyes-bajos dolgainkat intézhettük. Rokonok és sok ismerős várt itt, nagy szeretettel fogadtak. Úgy éreztem hazatértem.

- 1984-ben a pécsi püspök a pécsváradi apáti címet adományozta Önnek. Hogyan fogadta ezt az eseményt?

- Elismerését jelentette munkámnak. Tizennyolcadik éve voltam plébános, és miután e cím addigi viselője, Pintz Bálint sombereki apát elhalálozott, a püspök úr engem részesített e megtiszteltetésben.

Tizenkét helység

- Melyek ma a pécsváradi apát mindennapi tennivalói?

- Nagypall és Zengővárkony ősi filiálék mellett a lelkipásztorok elhalálozása után Pécsvárad- hoz került Erzsébet, Feked, Erdősmecske, Kékesd, Szellő , Apátvarasd, Pusztakisfalu, Lovászhetény: 12 helység, 8 templom hívei, és öt plébánia anyakönyvei. Vasárnap reggel nyolckor és 11-kor van Pécsváradon a szentmise, közben Nagypall, Erdősmecske és Feked templomában misézek. Minden vasárnap fél 3-kor várnak az erzsébeti hívek, bejönnek Kékesd, Szellői lakói is. Straub Mihály kántor van a segítségemre nemcsak a szertartásokon, hanem azzal is, hogy ilyenkor ő vezeti az autót. Az utóbbi években a Kanadából hazatért jezsuita atya, Molnár Miklós is tart nálunk szentmiséket, ezzel is könnyítve a szolgálatomon. Az istentisztelek, az erre való felkészülés az első feladatom, a szentségek kiszolgáltatása, a jegyesek oktatása, a beteglátogatás, és mire a végére érek, lejárt a nap 24 órája.

-Hálát adok Istennek, hogy megérhettem az aranymisémet. Kitűnő helyeim voltak, és mindig szerettem a híveimet. Szívesen vagyok közöttük ünnepeiken, hétköznapjaikban. Tudom, hogy nem volt hibátlan a munkám, de mindig jó lélekkel tettem, amit tettem. Az arany középúton, az emberek iránti szeretetben.