Ez előtt a Teréz körúti bérház előtt gyakran mentem
el. Sőt már az udvarán is sokat jártam, hisz átjáró házként is funkcionál. Bár
az udvara nem szépségdíjas, mert hullámpalás garázssor van az udvarban. Mondjuk
megkerülni sem nehéz a házat, mert ez egy, ha akarom kettő sarokház, hisz van
egy sarka a Teréz körúton, és a Jókai utcában is. Mind körúti bérház a
földszinti lakásaiban itt is üzletek, és mindenféle vállalkozások költöztek be.
Én nem szívesen élnék itt, de amikor Weiner Leó még itt élt, biztosan egy igazi
polgári bérpalotaként funkcionált, melynek nyomai még itt-ott fellelhetőek a
házon.
Weiner Leó, Budapest, 1885. április 16 – Budapest,
1960. szeptember 13.
Weiner Leó századunk első felének kimagasló
jelentőségű zeneszerzője és zenepedagógusa. Pályakezdése történetileg egybeesett
Bartók és Kodály munkásságával, hiszen Weiner csupán három, illetve négy évvel
volt fiatalabb náluk. Iskolát és mestert tekintve is közös műhelyben nőtt fel
velük: a Zeneakadémián ő is a kiváló zeneszerzés-professzor, Koessler János
tanítványának vallhatta magát.
Weiner alkotói pályájának kezdetén szinte üstökösként
tűnt fel a magyar zeneszerzés egén a század első évtizedében. Korai zenekari
művei, mint a Szerenád (1906) és a Farsang (1907) feltűnő érettségről,
romantikus színérzékről és fejlett zenei humorról tettek bizonyságot. Műveinek
feltűnést keltő jelenléte még az 1910-es években is érvényesült: Csongor és
Tünde kísérőzenéjét az új magyar zene egyik legköltőibb alkotásaként fogadta a
korabeli közönség. Remekbe sikerült korai kamaraműveiben sajátos szintézist
teremtett a mendelssohni, schumanni, brahmsi hagyományok és a századforduló
magyar zenei stílusa között (két vonósnégyesében, két hegedű-zongora
szonátájában). Az időközben előtérbe lépő új magyar zenei stílus – Bartók és
Kodály – térhódításának hatására azonban Weiner egyre erősödő alkotói dilemmát
élt meg, és egy tonális alapokon álló, konzervatív irányú szemlélet
képviselőjévé vált. 1931-től új irányt kezdő alkotásaiban ő is a magyar
népzenei források alapján váltott hangot és stílust, főként a hangszeres
népzenei források egyéni értelmezésű feldolgozása révén (a Magyar parasztdalok
ötrészes zongora-sorozata, zenekari divertimentók stb.). E második
alkotókorszakának valamennyi opusa a zenei mesterség és tudás remekeiként
gazdagítja a magyar zeneszerzés jelenkori történetét.
Weiner Leó életművének pedagógiai ága még teljesebb,
még maradéktalanabb sikert bontakoztatott ki. Ötvenéves zeneakadémiai tanársága
alatt a legkülönfélébb elméleti, gyakorlati tárgyakat oktatta: 1908-tól
zeneelméletet, 1913-1921-ig zeneszerzést, 1923-24-től kamarazenét tanított,
majd az intézet karmester nélküli zenekarának zenei korrepetícióját végezte
(1927-1928), s élete utolsó évtizedében a vonósnégyesek betanító munkájával
tett koronát öt évtizedes tanári kezdeményezéseinek páratlan gazdagságára.
Weiner előadóművészi tanítása a húszas évek végén már minden hangszeres
területen érvényesült: külön említést érdemel a fúvósegyüttesek oktatásának
eredményessége, amely a korabeli kritikusok szerint a fúvós előadói gyakorlat általános
szintjének emelkedését eredményezte a magyar koncertéletben. Weiner alkotó
szintű műismerete, a zenei részletek analitikus, elmélyült stílusismerete az
interpretáció minden kérdésében egyedülálló művészi látásmóddal és a gyakorlati
megoldás konkrét bemutatásával gazdagította a keze alatt felnövő
előadóművész-nemzedékeket.
Zenei
értelmezése főként a bécsi klasszikusok, Mozart, Haydn és Beethoven
interpretálásába nyújtott mély betekintést. Életének elsődleges célt adó tanári
működését szinte létének utolsó napjáig művelte: nyugdíjba vonulását követően
lakásán folytatta a nemzetközi versenyekre felkészülő, s ott feltűnő sikereket
arató ifjú művészek tanítását. Pedagógiai pályájának öt évtizede során a magyar
zeneművészet leendő kimagasló előadóművészeit ajándékozta meg a zenei előadás
művészetének ismeretével: a nemzetközi zeneélet legnagyobb kiválóságai –
karmesterek, hangszeres szólisták, vonósnégyesek és kamaramuzsikusok – egyaránt
őt vallják mesterüknek, a zenélés elvi-gyakorlati titkát nekik ajándékozó
tanáruknak. A Weiner-növendékek vég nélküli sorából álljon itt néhány név e
nagy mester hatásának érzékeltetésére Solti György, Doráti Antal, a
Léner-kvartett, a Bartók-kvartett, a Weiner-kvartett, Varga Tibor, Kovács
Dénes, Starker János, Kurtág György és a nevét viselő Weiner-Szász
Kamarazenekar.) Forrás: http://lfze.hu/nagy-elodok/-/asset_publisher/HVHn5fqOrfp7/content/weiner-leo/10192
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése