Kerítés Galéria

 

Ma a Bajza utcán – az Epreskert előtti kerítése előtt -, igyekeztem a munkahelyemre. A kerítés előtt végig gyalogolva, érdekes érzés volt a sok kiállított kép előtt elhaladni. Ezen a kerítés galérián agyalta, hogy mennyire jó lenne ezt felvenni videóra. Aztán, majdnem beértem a munkahelyemre, amikor rájöttem, hogy nincs velem a számítógépem. Így aztán majdnem a cél előtt visszafordultam. A hazaúton aztán gondoltam egyet, elővettem a kis tömör fényképezőgépem, amellyel videót is fel lehet venni. Így készült az alábbi kis néhány perces felvétel a kerítésen látható fotósorozatról.

Amikor a kisfilmem befejeztem, és megálltam, egyetlen képhez mentem vissza, hogy külön is lefényképezzem. Ez az. Engem leginkább ez fogott meg. A kiállításról itt lehet bővebben olvasni: https://punkt.hu/2024/07/26/a-korlatok-lebontasa-a-no-borders-award-szabadteri-kiallitasa-az-epreskertben/

A hosszú hétvége második napján.

A sors úgy hozta, hogy idén ezeket a forró napokat Budapesten kell elviselnünk. Tulajdonképpen jól is van ez így. Jöttünk már fel Augusztus 20-án Budapestre a vidéki telkünkről. Időben elindultunk, és mégis az esti tűzijátékot a Budaörsi M7-M1 közös autópálya szakaszról tekintettük meg. Csak úgy eszembe jutott, amikor vasárnap a bolhapiacra mentem. Közben beugrottam Terézvárosunk közösségi kertjébe. Mit mondjak, jólesett megpihenni az árnyékot adó növényekkel körülvett padokon.

Hazafelé meg a szokásos kirakati galéria aktuális installációját néztem meg.

Naplóim, melyekben ott a lelkem.

„Mert a kézíráson áthatol az emberi lélek. Az egyén, akitől származik. Az AI-től származón viszont sose fog. Annak nincs és nem is lesz lelke.’ – idézetem a forrásban megadott cikkből. Forrás: https://hold.hu/holdblog/keziras-fejlesztes-mesterseges-intelligencia-oktatas-svedorszag/?utm_source=telex&utm_medium=holdbox_direct&utm_campaign=alwayson

Valóban, igaza van a cikk írójának. Én tizenegy éve írok naplót a blogom mellett. Most éppen a blogon szünetet tartok, de éppen betelt az egyik napló, és elkezdtem egy újat.

A Július végi állapotokról.

Éppen Budapesten. Néha úgy érzem magam, mintha egy üstben főznének. Már nagyon vágyom arra, hogy huzamosabb időt tudjak vidéken tölteni. A Júliusi eseményekről már írtam, de Álmaim házának készültségi fokáról még nem. Ugyan a tervezett költséget már bőven átléptük, de a lakhatási engedélyt még mindig nem kapnánk meg. Az alábbi képek megmutatják, éppen hogy állunk.

Az új ajtók és ablakok a helyükön.

 

Az utca bejáratból fotózva. A gang már emlékeztet egy szecessziós parasztházra. A bejárati kapu pedig igazi retro lakatos munka a múlt század hetvenes éveiből.

 

A benti ajtók kint napoznak.

 

Éppen készül a festés előtti alapozó réteg.

 

Ez itt a mester célszerszáma, a holkeres simító.