A munkanap végén az volt a szokásom, hogy hazagyalogoltam egy hangulatos útvonalon, és fényképeket készítettem. Most álmaim otthonában nyuggerként a napi otthoni feladatok elvégzése után felajánlottam feleségemnek, hogy sétáljunk egyet a faluban. Nem volt kedve. Semmi baj. A fényképezőgép barátommal elindultam, hogy lazítsak egy kicsit. Már rögtön az első hídnál láttam ezt a gyönyörű virágbokrot.
A falu parkjában aztán megálltam a múlt hónapban átadott és felszentelt Szűz Mária tabernákulumos oszlopánál.
A parkban levő kis tó körül is nyíltak még virágok, és a tó tükrén jó volt elmélázni a körülötte levő fák képén.
Aztán átmentem egy újabb kis hídon a falu háromszáz évét bemutató tanösvény első állomásához.
Azután a házunktól legtávolabb levő gyaloghídon még lefényképeztem, hogy itt is nyílnak még a hidat díszítő virágok.
A lazító sétám utolsóképén
már látszik, hogy sötétedik. Én meg szépen hazaballagtam vacsorázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése