Majd a végén megoldjuk.

Itt van a házunk szemből. Így láttam szemből, amikor megérkeztem. Még hónapokig így fog kinézni, aztán visszanyerik majd az ablakaik, és ajtóik eredeti zöld színüket. A vakolatdíszek és a festés színe marad.

Örülök annak, hogy a házunk építtetőjének neve, és az építés éve is megmarad a homlokzaton. A név felírásból különösen az utolsó kis „S” betű tetszik nekem. A felírást készítő kőművesnek csak így fért be a teljes név a keretbe. Amennyiben a keretet növeli elvesztette volna a szimmetriát. Messziről úgy sem látszik.

A házunk északi oldaláról még nem is készítettem képet. Pedig itt is sok minden változott. Fű alatt fut a házunk teljes hosszában a csatornahálózatba vezető saját bekötés. Itt látszanak a padló szint alatti szellőzőcsövek kivezetései, és a három leendő kandalló légbevezető csöveinek bevezetései. Szinte láthatatlanok, de nagy szerepük lesz abban, hogy a falak ne vizesedjenek, és a kandallóból sem fog majd égéstermékkel szennyezett levegő kiáramlani.

Nagyon szeretem a homlokzatdíszeket. Már tervbe vettem, hogy a homlokzatdíszek virágjait fába faragom. Lesz belőlük keksz mintanyomó, és a házunk száz éves évfordulóján majd keksz is készül.

Múlt évben nem sokat tudtam foglalkozni a kerttel, mégis idén az első látogatásomkor virágokkal várt.

Itt már a teraszról fényképezve a bejárat. Bizony az építkezéshez anyagot szállító teherautók elrontották a zöld gyepet. Egyelőre nem baj, a végén majd megoldjuk.