Amikor sok a munkám, és kevés a szabadidőm
leggyakrabban egy emléktábláról teszek fel posztot, mert az rövid idő alatt meg
szokott lenni. Nincs is sok munka vele. Fényképek az emléktábláról, és lakóházáról,
egy kis kutató munka, és meg is volna a poszt. Ez az emléktáblát, már sokszor
kinéztem, de a szűk utcában nem sokszor voltak jók a fényviszonyok, és hétköznaponként
a forgalom miatt sem nagyon tudtam képeket készíteni. Ma szerencsém volt, és
gyorsan sok képet csináltam a házról, és az emléktábla környezetéről. Amikor
fényképeztem, gondoltam majd rájövök, hogy melyik erkély, vagy ablak mögött lehetett
egykor a Munkácsi család lakása. Nem jöttem rá, így talány marad, hogy mely
ablak mögül nézett ki egykor Munkácsi Bernát.
Munkácsi Bernát, Munk
(Nagyvárad, 1860. március 12. – Budapest, 1937. szeptember 21.) nyelvész, finnugrista, turkológus, orientalista, néprajztudós, a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja.
Már gyermekkorában érdekelni kezdték a keleti népek,
középiskolás korában elkezdett törökül tanulni. Az egyetemen Budenz József,
Simonyi Zsigmond és Vámbéry Ármin tanítványa volt. 1880-ban Kúnos Ignáccal a
csángó nyelvjárásokat tanulmányozta Moldvában, munkájával elnyerte az MTA
Sámuel-díját. Egyetemi tanulmányai során megtanult oroszul és tanulmányozni
kezdte a finnugor nyelveket. Tudatosan készült Reguly Antal vogul szövegeinek
megfejtésére. Az ugor-török háborúban Vámbéryval szemben Budenz mellé állt.
1885 tavaszán expedícióra indul az udmurtokhoz.
Kazánban egy, a Nyikolaj Ivanovics Ilminszkij tanítóképzőjében tanuló udmurt
diák, Nyikolaj Ivanovics Ivanov lett a nyelvmestere. Egy hónap felkészülés után
indultak nyelvjárásgyűjtő körútjukra, mely három hónapig tartott. Hazaútja
során megállt a szimbirszki tanítóképzőben és a csuvas diákoktól is nyelvi
anyagot gyűjtött. 1887-ben publikálta udmurt szövegeit és egy csuvas tárgyú
tanulmányt, illetve összeállította szótárának anyagát: ennek publikálására már
csak a vogulokhoz tett útja után került sor.
1888 tavaszán indult Pápai Károllyal vogul
gyűjtőútjára. A manysikhoz érve útjaik Pápaival elváltak. 1888 májusa és 1889
áprilisa között bejárta a vogulok lakta területet, megfejtette Reguly vogul
szövegeit és új szövegeket gyűjtött. Ezután még másfél hónapot töltött Kazanyban,
ahol anyagát rendezte. Gyűjtésének anyagát négy kötetben, 1600 oldalon
publikálta. A Nyelvtudományi Közleményekben hat vogul nyelvjárás nyelvtani
vázlatát tette közzé.
1890-ben az MTA választotta levelező tagjává, 1891-ben
a Finnugor Társaság külső tagjának, 1892-ben a Magyar Néprajzi Társaság
alelnökének. Egyetemi állást azonban élete végéig nem kapott, a Pesti Izraelita
Hitközség tanfelügyelője lett. Emellett 1894 és 1910 között az Ethnographia
szerkesztője volt (1898-tól Sebestyén Gyulával együtt). 1900-tól haláláig a
Keleti Szemle társszerkesztője (Kúnos Ignáccal, F. Takács Zoltánnal és Teleki
Pállal). 1910-ben választotta az MTA rendes tagjává. Elméleti munkásságából
kiemelendő a halászat magyar terminológiájáról és a magyar fémnevekről írt
tanulmánya, a magyar nyelv iráni és kaukázusi jövevényszavairól írt munkája
(1901).
1915-ben lehetősége nyílt az esztergomi
hadifogolytáborban udmurt származású hadifoglyoktól anyagot gyűjteni. Összesen
25 adatközlőtől gyűjtött szövegeket és szavakat különböző nyelvjárásokból.
(Kiadásának előkészítésén haláláig dolgozott, utolsó éveiben Fokos-Fuchs
Dáviddal közösen, az 1939-re elkészült anyagot végül Fokos-Fuchs adta közre
1952-ben Helsinkiben.) 1917-től már főleg oszét anyagot gyűjtött, a csehországi
Chebben (akkor Eger), majd Budapesten. Az ekkor gyűjtött szövegeket 1927-ben
közölte a Keleti Szemlében, szógyűjtése azonban máig kiadatlan.
A vogul szövegekhez írt, haláláig kiadatlan
jegyzetetit Kálmán Béla rendezte sajtó alá. Vogul szövegeinek szókincsét is
Kálmán Béla dolgozta fel. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Munk%C3%A1csi_Bern%C3%A1t
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése