Se alja, se teteje

 

Szokás szerint – ha Budapesten vagyok -, a bolhapiacra menet megállok a Lövölde téren. Messziről azt láttam, mintha üres lenne művészeti kiállításnak helyet adó kirakat. Közelebb érve aztán olvastam, hogy ez Fusz Mátyás „Se alja, se teteje” című művészeti installációja. 

 

„Nem vagyok biztos benne, honnan kezdődik egy hegy. Van egy éles vonal, egy patak vagy egy mélypont, amikortól felfelé az már a hegynek számít?

Aztán fent, voltam már olyan csúcsokon, amik nagyon laposak voltak, szinte fennsíkok és fordultam is már vissza pár száz méterrel a hegytető előtt. Egyrészt mert tériszonyom is van, másrészt mert igazán könnyedén békélek meg kimerültségemben azzal a gondolattal, hogy ezt most nem csinálom teljesen végig.

Talán ezzel függ össze az is, hogy a házam tetejéről hiányzik kb. 10 négyzetcentiméter lambéria. Annak idején elfáradtam és lemásztam a létráról, hogy majd később befejezem, de soha nem mentem oda vissza. Nem kell megijedni, nem ázik be, de mégis.

A kiállítás ezzel a mindig 99 százalékos karakterrel játszik, készít számára búvóhelyeket és halaszthatatlan prioritásokat.”

Fusz Mátyás főként szobrokon, objekteken és installációkon keresztül vizsgálja az észlelés szubjektív és objektív határait. A más és az ugyanaz meghatározásának lehetőségeit vagy éppen lehetetlenségeit megjelenítő munkái, sorozatai a lehető legegyszerűbb esetek tanulmányai. Ismertető szövege innét: https://exindex.hu/hu/hirek/se-alja-se-teteje/