Eltelt három év. A házunk kertje eddig is bőséggel adta virág, gyümölcs és egyéb terméseit. A kert eddig is adta gyümölcseit, de mi mindig akkor mentünk, ha még, vagy már nem volt jó. Most júniusban végre sikerült a termésünk egy részéből hasznot húznunk.
A rózsákból jutott őseink sírjához is. Látványunk a kedvünket is feldobta.
A korai meggyünk bő termést hozott. Az asztalunkra is került belőle.
Még mielőtt ezt megírtam egy jó nagy adag – előtte behűtve, megmosva –, most már a gyomromban.
Jól kidolgoztam magam a hosszú hétvége első kettő napján. Reggelenként és esténként a telken elburjánzott füvet és gazt kaszáltam. A dél körüli forróságban pihentünk a házban. Az nagyon jó volt, klíma nélkül is kellemesen hűvös volt a házban. Amikor a gyümölcsfákhoz már a lekaszált telken el lehetett jutni, megtaláltam a cseresznyefát és a meggyfát, amelyek gyümölcsei remek délutáni desszertként szolgáltak.
Ma leugrottam egy kicsit sétálni, mert gondoltam ilyen jó időben jól fog esni néhány gombóc fagyi. A Király utcai zöldséges nyitva volt, és a kirakatában láttam, hogy cseresznyét lehet venni hatezer forintért. Nem akartam hinni a szememnek, ezért még egyszer megnéztem- Itthon utánanéztem a neten, bizony májusban volt már 12000 forint is a hazai cseresznye kilója. (kép a netről)
Most, hogy belegondolok már megérte az álmaim házát megvenni. Ahol csak úgy ingyen szedhetem a friss cseresznyét.
Vasárnap reggel
kaptam a képet álmaim falujából. A szomszédom és a sógorom gondolt egyet, és
levágták a házunk mögött égig érő füvünket. Az ilyen meglepetések miatt nem
bánom, hogy pont itt vettem házat, és újítom fel.
Aztán a Budapesti lakás takarítása után elindultam a vasárnapi bolhapiacomra. Láttam, hogy újabb installáció van az lövölde téri kirakat-galériában. Nekem ez a színes kirakat nem mozgatta meg a fantáziámat, de azért lefényképeztem.
A kiállítás ismertetőjét elolvasva rá kellett jönnöm, hogy azért van mondanivalója.
A Kihagytam valamit / I missed a spot egy kaméleonként
változó bábu-installáció sorozat egyik darabja, amelynek visszatérő eleme a
három vigyorgó fej és azok ruganyos teste. A bábuk különböző megjelenésekkor
karaktert váltanak, és környezetükhöz alkalmazkodnak. Ez lehetőséget nyújt
vigyoruk kontextualizálására, így néhol kényszeres, néhol csábító, máskor
pedig, az egzisztenciális válságra való reakcióként, túlzó. Az FKSE Galériában
2025. februárban kiállított Kihagytam valamit egy kényszeresen takarító személy
formájában jelent meg, aki a poros pincében igyekezett csillogó felületeket
elérni. Most pedig a Cairo terében aktivizálja magát.
Szabó-Sáfrány Hanna (2001) jelenleg a Magyar
Képzőművészeti Egyetem festőszakán tanul. 2024-ben, a nemzetközi MUTO Project
„If There’s a Common Thread” kiállítássorozatához kapcsolódóan, egy
atombunkerben rendezett művésztelepen vett részt. Alkalmanként fellép és/vagy
kiállít elektronikus zenei eseményeken (Zaj+, KamaRave, Képzaj, Memphis Series,
Wounded Healer). A 2024-es Telekom Electronic Beats SZELEKTOR díjazottja.
2024-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, ahol az új tagoknak
rendezett “Létezést jelentő igék” bemutatkozó kiállításon szerepelt. Forrás: https://www.facebook.com/CairoContemporary
A bolhapiacon nézelődtem. Nem tolongtak a vevők, valójában az eladók többen voltak, mint a vevők. Nekem ez a szentkép tetszett nagyon.
Eljutottunk oda, hogy már csak a víz, gáz és fűtésszerelőre várunk. A konyha burkolása, és a fugázása is megtörtént.
A fürdőszoba is már csak a szerelvényezésre vár. Mondhatni egy lépésre vagyunk a beköltözéstől.
Le kellett menni a házunkhoz, mert haladtak a belső munkálatok, és megérkezett a bútorunk nagy része. Április végén lent voltunk és én füvet nyírtam, majd a fűkaszálást is megoldotta a szomszéd. Most a következő magasra nőtt fűtenger fogadott.
Egy napig kaszáltam, és sikerült megszelídíteni ezt a fűtengert.
Júniusban újrakezdem!
Már nagyon szeretnék saját fotókkal jönni álmaim házáról, de azzal még várnotok kell. Kaptam fényképeket a konyháról, ahol már a konyhapult fölötti csempék is fent vannak.
Budapesten mindig fényképezőgéppel járkálok a szokásos útvonalamon. Az
alábbi képeket a feltöltött Városligeti Tóról és annak vizén visszatükröződő
Vajdahunyad váráról készítettem.
Itt le akartam
fotózni azt a panelházat, ahol negyven évvel ezelőtt néztünk eladó lakást, de
nem mi nyertünk. A kormánypropaganda plakátját sajnos nem tudtam láthatatlanná
tenni.
Ezt a Blaha Lujza téren fotóztam. Ez a CORVIN áruház kicsomagolva, és a parkoló helyén is park van már.
Ezeken klasszikus hirdetőoszlop, háttérben a megújult áruház homlokzata.
A Klauzál utcában
fotóztam ezt a tűzfalat. Akárhonnan is jönnek, támogassuk a menekülteket! –van kiírva
kettő nyelven.
Harmadik éve, hogy benne vagyok álmaim házának felújításában. Mondhatni éppen véghajrában vagyok. Most történik éppen a konyha és fürdőszoba burkolása. A zuhanyzó csaptelepének csőkiállását hosszabbítani kell, mert a szintre hozásnál nagyon mélyen van, és jobb a csempézés előtt megcsinálni. Ez természetes is, hogy így alakul, hisz már korábban láttam, hogy száz évvel ezelőtti kőműves eléggé görbén falazott. Ahova nem kerül csempe ott nem zavar a fal görbesége, mert én így szeretem. Aztán jött a vízvezeték szerelő, hogy toldást rakjon be. A toldás berakásakor észrevetette, hogy a kiállást könnyű mozgatni, azaz lötyög. Aztán felhívott a burkoló és kapok egy telefonon, és kaptam is filmfelvételt a könnyen mozgatható csőkiállásról. Két éve nem kis pénzért megcsináltattam az alapszerelést, volt nyomáspróbázva, és utána a vállalkozó kőművese a csöveket is bevakolta. Most kiderült, hogy egy kis vályogfalba vert szöggel és egy csöppnyi porhabbal volt rögzítve a kiállás. Mondhatni jól megjártam. A rosszban azért van jó is, mert nem a csempézés után derült ki, így javításra került. Legközelebb remélem már a fürdőszoba csempézéséről is tudok képet hozni. Addig gyönyörködjetek abban, hogy a konyhánk járólapjai le vannak rakva.
A munkahelyemre legtöbbször gyalog megyek a Városligeten keresztül. Az alábbi képsorozatot a városligetben készítettem. Most úgy gondoltam nem írok a képekhez, csak Ide másolom az „Ujjé, a Ligetben nagyszerű” dal szövegét.
Kis kifli, nagy kifli,szal-stangli, sós kifliegész frissen kapható,és rúghatsz is, nyomhatsz is,lökhetsz is, húzhatsz.Mindez oly mulattató!
Hintában hintázhatsz,fagylajttól megfázhatsz,és ha még ez is kevés,akár célba is lőhetsz,mert ez is egy fő hecc,s a tormás virsli mily mesés.
Ujjé, a ligetben nagyszerű,ujjé, a ligetben jó.Cirkusz, mozi, és ringlispil,Vampedics, Weinhuver és a Gerbeaud.Ujjé, a ligetben oly vidám,ujjé, hogy mulat a nép.Hogyha süt a nap kedves,de esőben nedves,ujjé, a liget de szép!
Úgy várom, hogy nyáron,majd megjön a párom,és mulatunk jó nagyokat.Mivel kérem, a véremoly lázasan mérem,már számolom a napokat.Már vélem,hogy vélem is törődik vérem,a kedvencem mégis a nyár.Kirepülünk sietvea városligetbe,hol annyi sok élvezet vár.
Ujjé, a ligetben nagyszerű,ujjé, a ligetben jó.Cirkusz, mozi, és ringlispil,Vampedics, Weinhuver és a Gerbeaud.Ujjé, a ligetben oly vidám,ujjé, hogy mulat a nép,hogyha süt a nap kedves,de esőben nedves,ujjé, a liget de szép!
Ujjé, a ligetben nagyszerűujjé, hogy mulat a nép,hogyha süt a nap kedves,de esőben nedves,ujjé, a liget de szép!
Forrás: https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/112716/bilicsi-tivadar/ujje-a-ligetben-nagyszeru-zeneszoveg.html
Aki szeretné a dalt meghallgatni, itt megteheti.
Ha munkába gyalog megyek, akkor rendszeresen Dózsa György utat keresztezem. Legutóbb elég sok képet készítettem a Dózsa György úton felépült Néprajzi múzeumról és környezetéről. Ezek készültek.
Ma eszembe jutott, hogy amikor Műegyetemista voltam részt vettem én is a Május Elsejei felvonuláson. Pont ezen az útvonalon haladtunk akkor, amelyen én most. A Majakovszkij utcában – ma Király utca – gyülekeztünk, majd innét mentünk a Dózsa György útra felvonulni. Találtam Youtube-n a BME filmklubjának felvételét az 1978-as Május 1.-i felvonulásról.
