A karácsonyi mákos és diós kalács elkészítése nálunk is családi hagyomány. Minden évben elkészítjük, úgy, ahogy otthon láttuk, de általában bolti alapanyagokból. Dió az házi szokott lenni, mert az még a hétvégi teleken is bőven termett. Eddig. De idén, valahogy minden más. A diót darálva vettük a legközelebbi zöldségesnél, akik frissen darálják előre tisztított dióból. A szilvalekvár az már régóta nem házi, mindig a helyi ABC-ből vásárolt. Idén a piacon termelői szilvalekvárt vettünk. A szilvalekvár az eladó elmondása szerint cukor nélkül készült, és 4 órán keresztül főzte ki az üstben.
Jól hangzott,
így vettünk is egy nagy üveggel. Itthon nekiálltam és elkészítettem az idei évi
két rúd kalácsot. Mákosat nem készítettem, mert a feleségemmel a
diós-szilvalekváros a nyerő íz.
Frissen kisülve,
aztán kiderült, hogy az idei évben sikerült a jó alapanyagokból ugyanolyan
finom diós kalácsot készítenem, mint amilyet gyerekkoromban a Nagymamám
készített.
Gratulálok ! Már csak ránézésre is finom, kár, hogy messze vagy, s nem kérhetek kóstolót belőle :-)
VálaszTörlésLett volna maradék. Majd talán jövő Karácsonykor már közelebb leszek, és jöhetsz kóstolni, teázni, beszélgetni :-)
TörlésEgy tavalyi bejegyzésedet olvastam most házi áldásokról.Nagyon szép volt az az ovális német nyelvű,még akkor is, ha nem himzés. Ilyeneket csak múzeumban találtam.
VálaszTörlésKerestem már vaterán és máshol is, de nem találok hasonlót.
Hol láttál ilyeneke?
Az Ovális német házi áldást a Klauzál téri piacon láttam, és fényképeztem. Még nyáron is ott volt az eladó asztalán. Múzeumokban és tájházakban valóban nélkülözhetetlen, mert nagyon sok házban volt. Igen nagy példányszámban készült, és a búcsújáró helyeken árulták. Kitartást a keresésben!
Törlés