Július végére terveztem a nyári szabadságom. Gondoltam ekkorra már összkomfortos lesz álmaim háza. Tévedtem. A tervezett szabadságot már jóváhagyták, ezért nem is tudtam visszavonni. A viharkár aztán adott indokot a lejövetelhez. Meg kellett szervezni az eltört oszlop cseréjét. Még a lejövetel előtt találtunk esztergályost, aki legyártotta az eltört oszlop alapján az újat. Sikerült mesterembert találni, aki ezt lealapozza, és visszaadja az eredeti Szinét az oszlopnak. Ezen kívül még a gáz és fűtésszerelőkkel, a festőkkel és a parkettázókkal is kellett egyeztetni. Leértünk korán reggel, én füvet vágtam az idén vásárolt fűkaszámmal. Egyszer aztán a fűkasza megadta magát. Szerencsére garanciális, ezért keresetünk és találtunk egy márkaszervizt a közelünkben. Két hét lesz, mire újból használni tudom a fűkaszámat. A régi harminc éves fűnyíróm is karbantartásra szorult. A fűnyíróm a szomszédom fél nap alatt használható állapotba hozta. Egy hét szabadságba belefért rengeteg munka, rekkenő hőség alatt a hűs vályogházban a pihenés. A régi fűnyíróm két óra esti munkavégzés után feladta, úgy gondolta ezután nem fog szikrát adni. Úgy látszik a fűnyíró is kímélni akart. Lett fűnyírás helyett ároktisztítás. A munkámról és eredményéről egyetlen fényképet sem készítettem.
Egyetlen egyszer vettem elő a fényképezőgépem, amikor az utcáról nagy fecskecsivitelést hallottam. A házunk előtti villamos kábelen, és a házaink fölött, mellett, homlok- és oldalfalain megjelentek a fecskék. Ezek a madarak tudnak ám csivitelni. Láttam idősebb fecskét, és láttam fiatal repülni tanuló fiókákat. A szülők a villanyvezetékeken osztogatták a csemetéiknek a feladatokat, és azok végre is hajtották. Én meg készítettem egy sorozatot erről a repülőoktatásról.
