Három év után már hasznunk is van.

Eltelt három év. A házunk kertje eddig is bőséggel adta virág, gyümölcs és egyéb terméseit. A kert eddig is adta gyümölcseit, de mi mindig akkor mentünk, ha még, vagy már nem volt jó. Most júniusban végre sikerült a termésünk egy részéből hasznot húznunk.

A rózsákból jutott őseink sírjához is. Látványunk a kedvünket is feldobta.

A korai meggyünk bő termést hozott. Az asztalunkra is került belőle.

Még mielőtt ezt megírtam egy jó nagy adag – előtte behűtve, megmosva –, most már a gyomromban.

Pünkösdi hosszú hétvége

Jól kidolgoztam magam a hosszú hétvége első kettő napján. Reggelenként és esténként a telken elburjánzott füvet és gazt kaszáltam. A dél körüli forróságban pihentünk a házban. Az nagyon jó volt, klíma nélkül is kellemesen hűvös volt a házban. Amikor a gyümölcsfákhoz már a lekaszált telken el lehetett jutni, megtaláltam a cseresznyefát és a meggyfát, amelyek gyümölcsei remek délutáni desszertként szolgáltak. 

Ma leugrottam egy kicsit sétálni, mert gondoltam ilyen jó időben jól fog esni néhány gombóc fagyi. A Király utcai zöldséges nyitva volt, és a kirakatában láttam, hogy cseresznyét lehet venni hatezer forintért. Nem akartam hinni a szememnek, ezért még egyszer megnéztem- Itthon utánanéztem a neten, bizony májusban volt már 12000 forint is a hazai cseresznye kilója. (kép a netről)

Most, hogy belegondolok már megérte az álmaim házát megvenni. Ahol csak úgy ingyen szedhetem a friss cseresznyét.

Meglepetéssel indult a Június.

 

Vasárnap reggel kaptam a képet álmaim falujából. A szomszédom és a sógorom gondolt egyet, és levágták a házunk mögött égig érő füvünket. Az ilyen meglepetések miatt nem bánom, hogy pont itt vettem házat, és újítom fel.

Aztán a Budapesti lakás takarítása után elindultam a vasárnapi bolhapiacomra. Láttam, hogy újabb installáció van az lövölde téri kirakat-galériában. Nekem ez a színes kirakat nem mozgatta meg a fantáziámat, de azért lefényképeztem.

A kiállítás ismertetőjét elolvasva rá kellett jönnöm, hogy azért van mondanivalója.

A Kihagytam valamit / I missed a spot egy kaméleonként változó bábu-installáció sorozat egyik darabja, amelynek visszatérő eleme a három vigyorgó fej és azok ruganyos teste. A bábuk különböző megjelenésekkor karaktert váltanak, és környezetükhöz alkalmazkodnak. Ez lehetőséget nyújt vigyoruk kontextualizálására, így néhol kényszeres, néhol csábító, máskor pedig, az egzisztenciális válságra való reakcióként, túlzó. Az FKSE Galériában 2025. februárban kiállított Kihagytam valamit egy kényszeresen takarító személy formájában jelent meg, aki a poros pincében igyekezett csillogó felületeket elérni. Most pedig a Cairo terében aktivizálja magát.

Szabó-Sáfrány Hanna (2001) jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán tanul. 2024-ben, a nemzetközi MUTO Project „If There’s a Common Thread” kiállítássorozatához kapcsolódóan, egy atombunkerben rendezett művésztelepen vett részt. Alkalmanként fellép és/vagy kiállít elektronikus zenei eseményeken (Zaj+, KamaRave, Képzaj, Memphis Series, Wounded Healer). A 2024-es Telekom Electronic Beats SZELEKTOR díjazottja. 2024-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, ahol az új tagoknak rendezett “Létezést jelentő igék” bemutatkozó kiállításon szerepelt. Forrás: https://www.facebook.com/CairoContemporary

A bolhapiacon nézelődtem. Nem tolongtak a vevők, valójában az eladók többen voltak, mint a vevők. Nekem ez a szentkép tetszett nagyon.