Gubacsok a kirakatban

Ha Budapesten vagyok vasárnap, akkor számomra kihagyhatatlan, hogy a Klauzál tér bolhapiacára menjek. A bolhapiacra menet a Lövölde téren láttam, hogy a kirakat galériában új kiállítás van.

Amikor közelről láttam megállapítottam, hogy ezek ott a kirakatban felnagyított gubacsok.

Azt is láttam, hogy a prezentáció címe: Raktárkészlet. A kiállítás leírását nem olvastam el, mert lusta voltam elővenni a szemüvegem. Aztán a piacra menet elgondolkoztam a kirakatban látottakon. Felidéztem az iskoláskorom Kisdobos és Úttörős élményeit. Sokszor gubacsokat kerestünk, hogy ezeket átfúrjuk, és a nyakkendő megkötését egyszerűsítsük. A gubacsok jók voltak pálcika alakok készítéséhez is, és születhetett belőle gubacs hasú Makk Marci.

Itthon aztán a kirakat galériáról készített képeimet előszedtem. Elolvastam az alkotásról irt ismertetőket is.

 

Már elsőre is tetszett a kiállítás, és a szöveges kiegészítésekkel együtt még jobban.

A képen látható műleírás olvasható szövege:

Horváth Gergely Raktárkészlet című installációja egy raktári szituációba helyezett, léptékváltással felnagyított terrakotta gubacsokat formázó elemekből áll. A gubacs az alkotó számára egy erős szimbólum. Egyszerre tölti be egy élősködő és egy életet adó bölcső szerepét. Úgy gondolja, hogy ez a kettősség, miszerint semmi sem fekete és fehér, azaz minden szürke, az élet minden területét jellemzik. Másfelől, a cserkészet sokáig fontos szerepet töltött be a művész életében, melynek itthon megkerülhetetlen jelképe a gubacs. Terrakottából készítette el ezeket a formákat, törekedve arra, hogy minél inkább földközeli anyagot válasszon. Ehhez legmegfelelőbbnek az agyagot találta. Az elemek modularításában rejtőző játékos variációk lehetősége is nagyon inspiráló az alkotó számára.

Horváth Gergely 2025-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán. Kiállított, többek között, a 2024. évi Országos Kerámiaművészeti Triennálén a pécsi Zsolnay-negyedben található m21 Galériában; Budapesten az Eötvös10 Galériában, valamint a HAB-ban. 2021-ben elnyerte az Amadeus Művészeti Alapítvány alkotói ösztöndíját, 2025-ben diplomamunkájával pedig a legjobb szobornak járó Vígh Tamás díjat.

Egyre közelebb az összkomforthoz.

Nem volt kedvem a blogomba írni, mert nem tudtam beszámolni álmaim házában végzett előre haladásokról. Július vége óta nem is voltunk lent, de nem is volt értelme. Az idén vásárolt fűkaszám motorja leégett. Szerencse, hogy garanciális volt és kaptam cserébe egy új gépet. Az igaz, hogy közben a telken a fű beérett, de szerencsére az új géppel könnyen lekaszáltam. Így aztán most rendben a telek a kerítésen belül.

A gázóra visszakötése már két hónapja húzódik. Elvileg a törvény szerint 30 napon belül meg kell történnie, de a szolgáltató csak akkor kezdi a 30 napot indítani, ha minden dokumentum együtt van. Nekünk a gázhálózat átvétele után még be kellett szerezni kéményseprői, és elektromos hálózati véleményt is. Ez most szeptember végére össze is állt, most reménykedhetőnk, hogy október végéig lesz fűtésünk is. Ezen a képen a házunk energetikai központja látható. Már a XXI. század műszaki tudását reprezentálja, de gáz nélkül még se meleg vizet, se kellemes szobahőmérsékletet sem tud biztosítani a hűvös időben.

Júliusi státuszjelentés

Július végére terveztem a nyári szabadságom. Gondoltam ekkorra már összkomfortos lesz álmaim háza. Tévedtem. A tervezett szabadságot már jóváhagyták, ezért nem is tudtam visszavonni. A viharkár aztán adott indokot a lejövetelhez. Meg kellett szervezni az eltört oszlop cseréjét. Még a lejövetel előtt találtunk esztergályost, aki legyártotta az eltört oszlop alapján az újat. Sikerült mesterembert találni, aki ezt lealapozza, és visszaadja az eredeti Szinét az oszlopnak. Ezen kívül még a gáz és fűtésszerelőkkel, a festőkkel és a parkettázókkal is kellett egyeztetni. Leértünk korán reggel, én füvet vágtam az idén vásárolt fűkaszámmal. Egyszer aztán a fűkasza megadta magát. Szerencsére garanciális, ezért keresetünk és találtunk egy márkaszervizt a közelünkben. Két hét lesz, mire újból használni tudom a fűkaszámat. A régi harminc éves fűnyíróm is karbantartásra szorult. A fűnyíróm a szomszédom fél nap alatt használható állapotba hozta. Egy hét szabadságba belefért rengeteg munka, rekkenő hőség alatt a hűs vályogházban a pihenés. A régi fűnyíróm két óra esti munkavégzés után feladta, úgy gondolta ezután nem fog szikrát adni. Úgy látszik a fűnyíró is kímélni akart. Lett fűnyírás helyett ároktisztítás. A munkámról és eredményéről egyetlen fényképet sem készítettem.

Egyetlen egyszer vettem elő a fényképezőgépem, amikor az utcáról nagy fecskecsivitelést hallottam. A házunk előtti villamos kábelen, és a házaink fölött, mellett, homlok- és oldalfalain megjelentek a fecskék. Ezek a madarak tudnak ám csivitelni. Láttam idősebb fecskét, és láttam fiatal repülni tanuló fiókákat. A szülők a villanyvezetékeken osztogatták a csemetéiknek a feladatokat, és azok végre is hajtották. Én meg készítettem egy sorozatot erről a repülőoktatásról.

Ott se voltam

 Felépítenek egy házat, ami még aznap este összedől. Azonnal értekezlet lesz, összehívják a homokot, a meszet és a cementet, hogy kiderítsék, miért dőlt össze a ház.

Elsőként megkérdezik a homokot, hogyan történt az egész és mire emlékszik.

- Engem csak belekevertek az egészbe - mondja.

Utána megkérdezik a meszet.

- Engem csak hozzáadtak az egészhez.

Legvégül a cementen a sor, aki egykedvűen csak ennyit mond:

- Én ott se voltam!

 

Ez a vicc jutott most eszembe, amikor sógorom elújságolta, hogy álmaim házánál járt a szél, és kidöntötte a gang egy oszlopát.

Múltmentő kertészkedik

 

Nehéz az álomház építők sorsa. Amíg álmaim háza nem összkomfortos a feleségem nem hajlandó három napnál többet ott lenni. Így aztán marad a Budapesten történő kertészkedés. A véletlen segített és a büdöske virágaim között egyszer csak megjelent egy kapor. Gondoltam nőjön csak minél nagyobbra. Most már az égig ér. Én meg hagyom, hogy beérjen a magja. Jövőre már az álmaim háza kiskertjében is megmutathatja, hogy mire képes.

Három év után már hasznunk is van.

Eltelt három év. A házunk kertje eddig is bőséggel adta virág, gyümölcs és egyéb terméseit. A kert eddig is adta gyümölcseit, de mi mindig akkor mentünk, ha még, vagy már nem volt jó. Most júniusban végre sikerült a termésünk egy részéből hasznot húznunk.

A rózsákból jutott őseink sírjához is. Látványunk a kedvünket is feldobta.

A korai meggyünk bő termést hozott. Az asztalunkra is került belőle.

Még mielőtt ezt megírtam egy jó nagy adag – előtte behűtve, megmosva –, most már a gyomromban.

Pünkösdi hosszú hétvége

Jól kidolgoztam magam a hosszú hétvége első kettő napján. Reggelenként és esténként a telken elburjánzott füvet és gazt kaszáltam. A dél körüli forróságban pihentünk a házban. Az nagyon jó volt, klíma nélkül is kellemesen hűvös volt a házban. Amikor a gyümölcsfákhoz már a lekaszált telken el lehetett jutni, megtaláltam a cseresznyefát és a meggyfát, amelyek gyümölcsei remek délutáni desszertként szolgáltak. 

Ma leugrottam egy kicsit sétálni, mert gondoltam ilyen jó időben jól fog esni néhány gombóc fagyi. A Király utcai zöldséges nyitva volt, és a kirakatában láttam, hogy cseresznyét lehet venni hatezer forintért. Nem akartam hinni a szememnek, ezért még egyszer megnéztem- Itthon utánanéztem a neten, bizony májusban volt már 12000 forint is a hazai cseresznye kilója. (kép a netről)

Most, hogy belegondolok már megérte az álmaim házát megvenni. Ahol csak úgy ingyen szedhetem a friss cseresznyét.