Újabb Zsolnay botos fiúval gazdagodtam

Nem tudtam ellenállni, és kiegészítettem Sinkó András szoborgyűjteményem a „Kecskét itató fiúval”. Elsőként a fafaragó fiút vettem, aztán a vizet vivő fiút. Tudtam, hogy van harmadik is a kecskét itató fiú szobra. Míg az első kettőből hófehér sok volt kapható, addig a kecskésből csak pingált darab volt, én meg ragaszkodtam a fehérhez. Aztán csak összejött, hogy egyszer csak kaptam egy nekem is megfizethető árban.

Ennél a sorozatnál kaptam egy pécsi olvasómtól a következő hozzászólást: „Ennél a szobornál, és még néhány ugyanilyen kalapos alkotásánál modellt ültem, álltam, mint kishúgom is (pelenkás kendőben), valamint a házban lakó Angyal gyerekek, gyerekkoromban, ugyanis nagymamámnál laktak albérletben, Sinkó házaspár....Pécs Endre utca” Forrás: https://multmento.blogspot.com/2020/04/a-fafarago-fiu-bucsus-kessel.html

Aztán később, amikor a szobrok történetének utána olvastam, Baranya Megyei Múzeumok 1966-os évkönyvében találtam ezt: „1937-ben Kalotaszegen jártakor erős érzelmi benyomások fordították figyelmét a nép élete, az övéi felé. Ennek az élménynek a hatására keletkezett a Kalló Bandi-sorozat a kisplasztikáiban. Egy kis rokonfiú ihlette a faragó-, pásztor- és korsós gyermekfigurákat. Szeretettel és frissen üde realizmussal ábrázolta a népmesei hőshöz hasonlító nagycsizmás, mackómozgású kisgyermeket. A hárombirkás Pásztor gyerek című kompozícióiban megkísérelte a porcelánplasztika méretbeli fokozását, A gömbölydeden formált figurák elnyújtott sziluettje, egy irányiba fűzött sora mégsem kelt vaskos, nehézkes hatást.” Forrás: Baranya Megyei múzeumok 1966 évkönyve ROMVÁRY FERENC

A téma aztán kezdett foglalkoztatni, és láss csodát 2021-ben kijött egy könyv, Prof. Mag. Gergely Hugó: Sinkó András életművek a Zsolnay Gyárban. Ebben, könyvben a szerző több oldalon keresztül foglalkozik Kalló Bandival, és korabeli képeket is közöl a fiúról.

Ezek után láttam, hogy az én Kalló Bandi sorozatom nem teljes, van kecskésnél még ritkább szamaras változat. Ugyanakkor látom, hogy a szamáron már nem fogja a faragott botját. Ezért, a Kalló Bandi hófehér botos szobraiból hiánytalan az én gyűjteményem. Ráadásul még azt is tudom, hogy Sinkó András, nemcsak emlékezetből készítette a szoborterveket, hanem pécsi gyerekmodelleket is használt.  

Nemesnádudvari meglepetés

Az őszi szünetre feleségem egy hatalmas dél magyarországi munkatúrát szervezett. Kübekházától kezdve mentünk Kaposvárig, és útközben szinte minden útba eső, vagy az útvonaltól kis kitérővel meglátogatható sváb falut megnéztünk. Ezekben a sváb falvakban a magyarországi németekkel kapcsolatos emlékműveket fotóztunk, és az emlékművek állítóival, és szobrászaival is készítettünk interjúkat. Jó nagy projektet vállalt be magának a feleségem. Azért én is találtam magamnak való látnivalót, egy Zsolnay épületkerámiával díszített községházát. Nagyon szeretem ezeket a szecessziós épületeket. El is kezdtem keresni, hogy ki tervezte és mit írnak róla, de még a Nemesnádudvari látnivalók között sem tüntetik fel ezt a remek épületet. A Településképi Arculati Kézikönyvben találtam ezt a rövid leírást róla: Az elmúlt évtized egyik legnagyobb közösségi építésének tekinthető a községháza eredeti állapotának visszaállítása. Építészeti kritikát sem nélkülöző részletei ellenére a község identitását, örökségvédelem iránti elkötelezettségét jól szimbolizálja az épület. Forrás: https://www.nemesnadudvar.hu/letoltesek/?tax%5Bwpdmcategory%5D=telepuleskepi-arculati-kezikonyv

A templom megtekintését már nagyon vártam, mert azok ablakairól már olvastam Sós Károly blogján.

Az első templomot Patachich Ádám kalocsai érsek építtette az ide telepített németek számára 1736-ban.   Az épület 70 évig szolgálta a hitéletet, mígnem szükségessé vált a megnagyobbítása.   A folytatásban, a már elkészült új templomot, egy 1850-ben keletkezett (az egész települést érintő) tűzvész majdnem teljesen megsemmisítette.  Végül, 1891-től - további bővítésekkel együtt - újjáépítették.   Az ablakokon szignó nem látható, de a jól ismert jellegzetességek alapján, tagadhatatlanul Waltherr Gida műhelyéből származnak 1909 és 1910-ből. Forrás: https://templomablakanno.blog.hu/2017/06/19/nemesnadudvar_sarlos_boldogasszony_templom

Miután a templombelsőt lefényképeztem, indultunk volna tovább. De aztán a templom mögött parkoló autónkon egy csúnya ütközésnyomot találtam. Erre nem számítottam. Azért szerencse a szerencsétlenségben, hogy a vétkes sofőr megvárt, és elismerte hibáját. Az utóval továbbmenni tudtunk, így a túránkat csak időben növelte. Azóta van mit intéznem, hogy az autóm ne egy bontószökevénynek tűnjön.

Hófehér macskaváza

Aki követi a blogom, és annak elődjét, ismerheti a Zsolnay macskaváza mániám. A nyitó képen látható is gyűjteményem.  Írtam is egy hajszálrepedt váza megmentéséről. A füles macskavázából eddig mindig csak a festett változatot láttam. Aztán megláttam az elektronikus bolhapiacon a hófehér változatát. Zsolnay jelzés sincs rajta, ezért a gyűjtők sem rajonganak az ilyenért.

Ez kell nekem! – Gondoltam. Aztán a gondolat után két nappal, már át is vettem.

A csomag automatából hazafele, még beugrottam a zöldséges boltba, és vettem egy csokor fűszerpaprikát.

Igazán stílszerű asztaldekoráció lett, macskaváza macskapöcse paprikával. Egy kicsit feldobta a kijárási tilalom alatt az esti vacsoraasztalt.

A Bajza utcai iskola

Még áprilisban fényképeztem le a Bajza utcai iskolát. A „maradj otthon” időszakban ideális volt, mert kevesen voltunk az utcán. Az úton sem járkáltak autók. A fénykép készítésre ideális volt. Boldog voltam, hogy ismét bemutathatom ezt a Zsolnay pirogránit kompozíciókkal díszített épületet.

Bárczy István, az „építő polgármester” (1906-1918) irányítása alatt számos új iskola épült Budapesten, több iskolát felújítottak. Iskolaépítési programja keretében az építkezéseknél figyelmet fordítottak az iskolaudvarok kialakítására is.

„ Általánosságban a korabeli tantermek nagysága 6,5 m széles és 10 m hosszú volt. A helyiségek tiszta magassága 4 m. Ezeket a méreteket részben a budapesti építőszabályzat rendelkezéseiben lefektetették. A 6,5 m szélességről úgy vélekedtek, hogy az a legalkalmasabb a kétüléses padok számára. Három padot, összesen tehát 6 gyermeket számítottak egy sorba. Egymás mögött legfeljebb 10 sort volt szokás elhelyezni. A tantermek az utcai oldalon helyezkedtek el, az udvar felől zárt folyosó kísérte a termeket. A tervezésnél sokszor csarnokszerű kiszélesített részleteket iktattak be, hogy a gyermekek a termekből kényelmesen kibocsáthatók legyenek. Fontosság tekintetében a termek és folyosók után a WC-k következtek. Főkövetelmény volt, hogy emeletenként lehetőleg csak egyszer forduljanak elő és úgy elhelyezve, hogy minél jobban elkülönüljenek a folyosók forgalmából. Mindezen szempontokat figyelembe véve a korban Budapesten voltak az egész kontinensen a legkorszerűbb beosztású oktatási intézmények.” (forrás: http://budapest100.hu/hazak/bajza_utca_49-51)

A „Bajza”az 1914-16-os háborús évek alatt épült. A tervező építész Ray Rezső Vilmos (1876-1938) volt. Ugyancsak ő tervezte a budafoki Zsolnay Mauzóleumot, a Margitszigeti Víztornyot és a József Telefonközpont épületét. Ray a kor szellemét leginkább kifejező stílus, a századfordulón hazánkba is megérkező szecessziónak egyik építő- és alkotó művésze volt.

A „Bajza” kerámiareliefjeit Horvay János szobrász (1873-1944) mintázta, a kivitelezés a pécsi Zsolnay Porcelángyárban történt.

A míves majolika országcímert az ötvenes évek értetlensége sajnos leverette a „Bajza” homlokzatáról. Eljövendő korok nemes feladata lehet ennek pótlása.

1917 szeptemberében megalakult a VI. kerületi Bajza Utcai Községi Polgári Leányiskola 12 osztállyal. A VI. kerület Felsőerdősori Polgári Leányiskolából vált ki, mivel az túlzsúfolt lett. Az 1941/42. tanév elején megszűnt a VI. kerületi Felsőerdősori Polgári Leányiskola, annak egy része beolvadt iskolánkba.

Az iskola épületében 1944-ben nagy károk keletkeztek. A júniusi bombázások idején, az udvaron robbant három bomba, tüzérségi belövések is érték, sőt az épületben közelharcok is folytak. A tanári testület az ide helyezett V. Honvéd Utcai Polgári Fiúiskola testületével és a szülőkkel az iskolát használható állapotba helyezte.

1945 szeptemberében már nem indult első polgári, helyette ötödikes általános iskolai osztályba iratkozhattak a negyedik elemit végzettek. Továbbra is polgáriba jártak azonban azok a növendékek, akik azt az előző években elkezdték. 1946/47. iskolaévben tovább folyt az újjáépítés munkája. A szülői munkaközösség az osztálytermeket kimeszelte, a megrongált ajtókat és szekrényeket kijavította, az egyik szülő az összes lakatosmunkát végezte el. A befektetett munka és anyagi értéke kb. 4000 Ft. A magyarok Demokratikus Szövetsége VI. kerületi szervezete az „Iskoláért” mozgalommal az iskola újjáépítésére 1300 Ft-ot, 6 mázsa meszet, faanyagot, stb. ajándékozott. A székesfőváros hasonlóképpen megjavította a villanyberendezést, a központi fűtést, a tetőzetet, a megrongált falazatot, a vízvezetékeket. 1947-ben indult először általános iskolai első osztály. Forrás: http://www.bajza100.hu/az-iskolarol

Vásárlás a karanténból

Otthoni munkára vagyunk kényszerítve, de azért a gyűjtőszenvedély nem áll meg.

Így fedeztem fel Mattyasovszky Zsolnay Tamás és Dr. Vécsey Esther könyvét a nyolcadik kerületei Zsolnay kerámiás házakról.

Tamás a Budapesti Zsolnay épületkerámiák című könyve már megvan. Gondoltam, hogy új ismeretet nem fog adni, de a gyűjtőszenvedély nem engedte otthagyni és megvettem.

Biztonságosan vásároltam. Elektronikus piactérről végeztem a vásárlást. Átutalással fizettem a könyv árát és a kézbesítési díjat.

Ez a belső borító is mutatja, hogy nem lehetett otthagyni, hiszen maga a szerző ajánlása és aláírása is benne van.

Amikor a csomag automatához mentem átvenni a könyvet, akkor figyeltem fel a Bajza utcai iskola kerítésére függesztett molinóra.

 Az iskolának is hiányoznak a tanulók. Nekem is sok minden, például az valódi Antikváriumok…

A fafaragó fiú, búcsús késsel

Már több éve írtam a Sinkó féle fafaragó fiúról. Azóta is hűségesen őrzi a fafaragással kapcsolatos szakirodalmam a könyvespolcon. A múlt hónapban aztán új komment érkezett a bejegyzéshez. Ennek nagyon megörültem, mert ebből kiderült, hogy ki volt a modellje a szobrásznak. Úgy gondoltam egy külön posztban most közzéteszem kettőnk párbeszédét.

K. Imre: Ennél a szobornál, és még néhány ugyanilyen kalapos alkotásánál modellt ültem, álltam, mint kishúgom is (pelenkás kendőben), valamint a házban lakó Angyal gyerekek, gyerekkoromban, ugyanis nagymamámnál laktak albérletben, Sinkó házaspár....Pécs Endre utca

MúltMentő: Micsoda véletlenek. Köszönöm, hogy megírta, így már azt is tudom, hogy kit ábrázol. A korsós fiú is megvan, és nem tartom kizártnak, hogy a kecskést is egyszer megveszem, mert nagyon tetszik ez a sorozat. A kedvencem.

K. Imre: Kölcsön kértek a nagymamámtól, Sinkó néni a macskával szórakoztatott, beöltöztettek, vörös csizma (mondtam tiltakozva,hogy nagy,lányos, -húzd csak fel), kalap , -fogd meg a kést(búcsús,pléh pengéjű,festett nyelű,- fogd meg ezt a botot és faragj rá valamit!-Ezzel nem lehet!!!???....Állj fel,fogd meg azt a botot,tartsd,rakd rá,vigyázz le ne essen,Sinkó néni is segített a kompozícióhoz,melyek le lettek skiccelve,Sinkó bácsi elméjébe beágyazva,ülj vissza a székre,ülj rá keresztbe,skiccek,elmélyült figyelés,így ment végig mozgalmasan! Sinkó bácsi beállt különböző helyekre és távolságokra, skiccelt, mintázott, fogalmam sincs meddig tartott, de elfelejthetetlen lett ez az egész.

Tisztelettel, ha valamit segíthettem.....

MúltMentő: Köszönöm szépen ezt az élménydús leírást. Nagyon élveztem. Jó tudni, hogy búcsús kés volt. A gyűjteményemben van búcsús bugylibicska is, majd ha fafaragó táborban a gyerekeknek mesélek a szobor keletkezéséről. Biztos élvezni fogják, és kipróbálják majd a búcsús bugylival való botfaragást.

Megint gazdagabb lettem egy múltbéli történettel. Ettől még inkább magaménak érzem ezt, kis szobrocskát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy annak idején a fafaragást én is egy piros nyelű kis búcsús késsel kezdtem. Mondhatnám, hogy a most tulajdonomban levő lefényképezett bugylibicska az. Nem mondom, mert nem igaz. Ezt a bugylibicska egy éve van meg, akkor kaptam a bolhapiacon az egyik kedvenc eladómtól. Éppen névnapot kívántunk egymásnak, mert mindketten ezt a szép József nevet viseljük. Aztán mondtam, hogy hasonló késem volt az első faragó késem. Erre azt mondta legyen ez az én névnapi ajándékom. Így lett most nekem ez a késem. Látszik is a szobron, hogy Imre kezében pont olyan kis kés van, mint az enyém volt régen és most.

Kerámiás sarokház a Wesselényi utcában

Régóta akarok írni erről a Wesselényi utca 32.-es számú sarokházról. A tető alatt az egyik oldalról csempeborítás fedi. Vélhetőleg nem Zsolnay, bár a tartósságát tekintve nem kizárt. Száztizenegy éve állja az idő próbáját a házon a kerámia és egyéb fadíszek. A fadíszek sem lehettek csúnyák egykoron, amikor készült. Ma már több helyen válik le a vakolat, és az eredeti ablakok is korszerűbbre lettek cserélve. Nekem így is tetszik.

Wesselényi u. 32. sz. Lakóház (Ágoston Emil, romantikus, 1909).

A Wesselényi utca és a Klauzál utca (Klauzál u. 27.) sarkán álló ötemeletes ház Ágoston Emil tervei alapján 1909-ben épült Polgár Károly számára. A sarokház mind a Klauzál, mind a Wesselényi utca felé meredek oromzattal zárul. Az épület síkjából kiugró zárterkélyeket a felső szinten faragott fadíszek keretezik. Az épületet érdekességét fokozzák a különböző romantikus részletmegoldások is.

Ágoston Emil több európai országban járt tanulmányúton, stílusára főként az észak-német építészet gyakorolt hatást. Ezen a Wesselényi utcai házon is az észak-német stílus jellegzetességei láthatók. Mára már az épület díszei alig vehetők észre, a faragott fadíszek állapotának sem kedvez a patina. Forrás: https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2016/09/17/wesselenyi_utca_32

Ágoston Emil, 1907-ig eredeti nevén Adler Emil (Aranyosmarót, 1878. december 19. – Berlin, 1921. június 15.) zsidó származású magyar építész.

Adler Henrik és Weinreib Janka fiaként született magyarországi zsidó családban. A budapesti Műegyetemen szerzett oklevelet 1899-ben. Tanulmányutat tett Olaszországban, majd Berlinben és Párizsban élt. Fő korszaka 1906 és 1911 közé tehető. 1911. december 17-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Latzkó Ilonával, Latzkó Sándor és Pollacsek Emma lányával. Keresett bérházépítő volt. Irodája a Dorottya utca 9. sz. alatt működött. Stílusát az észak-német építészet befolyásolta; romantikus részleteket is alkalmazott. Számos tervpályázaton vett részt. 1919 után közös építészeti irodát nyitott testvérével, Ágoston Gézával és a Római-fürdő létesítményeit tervezte. Hollandiában is kapott egy megbízást fürdőtelep létesítésére, azonban a helyszínre utazása során, Berlinben meghalt. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81goston_Emil

Épületkerámiás ház a Wesselényi utcában

Reggelente feleségemet bekísérem a munkahelyére. Ő ott tud dolgozni a könyvtárszobájában. Fertőzés veszélynek nem vagyunk kitéve se oda, se visszaúton, hisz alig van személy és autóforgalom. Szeretem ezeket a reggeleket, mert lehet nézelődni, keresgélni. Egy ilyen séta alatt a Wesselényi utca 8-as számú ház homlokzatán találtam kerámia díszekre. Függőlegesen sok kis szívecske kerámia van beépítve habarcsba. A sordíszek között magyaros szecessziós habarcsdíszek. A legfelső szint párkányzatán kerámiából készített puttók vigyázzák a ház rendjét. A Zsolnay épületkerámiák Budapesten című könyvben utánanéztem, hátha Zsolnay kerámiák. A könyvben ez az épület nincs, és egyetlen épületen sem találtam ezekhez hasonló kerámia díszeket. Természetesen ettől még nem kizárt, hogy ezek is Zsolnay kerámia díszek.

A házról a következőket találtam: 1910/11-ben Bíró Gyula saját bérházaként tervezte és építette ötemeletes szecessziós lakóház. A Dob utca 9. és a Wesselényi utca közötti átmenő telken kétudvaros, elsősorban üzletutca jellegű átjáróként épült, a szomszédos Wesselényi utca 10. szám alatti bérházzal teljesen azonos stílusban. Kerámia puttópárok, vésett jellegű mellvédmezők, lépcsős oromzat, geometrikus mintájú folyosókorlátok és merevítők.

A ma látható épület helyén korábban Teichner Emánuel és Teichner Manó doboz- és skatulyakészítők gyára és háza állt. A házat 1900-ban bontatta le Bíró Gyula.

Bíró (Biermann) Gyulát (1867–?), aki nemcsak építész volt, de építőmester, építési vállalkozó és befektető is volt, nem tartják számon a korszak kiemelkedő építészei között. Eddig nem készült róla életrajz sem, de épületei mind igen magas színvonalat képviselnek. Bár alkalmazott magyaros motívumokat (életfa, páva, stb.), nem sorolható a magyaros szecesszió építészei közé. Épületei a kései szecesszió egyszerűbb, premodern felé hajló megvalósulásai. A család 1915 óta viselhette a beczkói előnevet. Bíró Gyulát 1924-ben építőmesterként is ezzel az előnévvel vették fel a Magyar Mérnöki Kamarába. Halálának éve, ahogy sírhelye sem ismert. Forrás: https://mierzsebetvarosunk.blog.hu/2016/03/17/wesselenyi_utca_8

Legújabb szerzeményem.

Zsolnay Vándor – hirdette a netes bolhapiacon az eladó. Én régóta kerestem a Sinkó András féle fafaragó fiú történetének folytatását. Amikor az elsőt vettem, még úgy gondolkoztam, hogy nem lesz folytatás. Aztán, évről-évre gyűlnek a Zsolnais könyvek. Most még a könyvtáramban szétszórva, különböző helyeken, de gondolatban már majdnem megtöltenek egy polcot. A jövőben a Zsolnay könyvek polcán, majd ez a szobor fog vigyázni a porcelán szakirodalomra.

Nyolc meg kettő, mindig Tíz.

Éppen ma van tíz éve, hogy blogger lettem.

A „blog.hu”-n összesen nyolc évet töltöttem. Itt sikernek mondható, hogy néhányszor az INDEX címlapjára kerültem. Ez növelte az olvasóim számát, de idegesített a sok trollkodás, és az a néhány rosszindulatú hozzászólás.

Valaha volt legerősebb nap 2015.08.06., 12087 lapletöltés

A blog indulása óta: 499602 lapletöltés

Követők száma: 48

A nyolc legolvasottabb blogbejegyzésem. A címek mellett, hogy hányan töltötték le a bejegyzést.

Zsolnay jelzések 22670

Ezt a bejegyzést hiánypótlásnak szántam, mert a neten nem találtam összefoglalót arról, hogy a második világháború előtt a Zsolnay porcelánjelzések hogyan alakultak. A Pécsi Zsolnay Múzeum egyik ismertető füzetéből – ez már régóta könyvtáram része – csak ki kellett másolnom.  

Katonadolog 16065

Régi humoros katonás képeslapok közül válogattam, és saját katonaélményeimmel kiszíneztem. Ugyan csak egy évet töltöttem sorkatonaként, de nem szívesen beszélek róla. Én biztos, hogy nem választottam volna be a legjobb tíz közé sem.

Újabb csoda a hetedik kerület rejtett értékeiből 10665

Csodaszép zsinagóga, melyet egy helytörténeti séta keretében nézhettünk meg. Kár, hogy rosszak voltak a fényviszonyok, azért örülök, hogy a közönségnek tetszett.

Hollóházi porcelánok 10583

Amikor megjelentettem még nem volt a neten a Hollóházi porcelánok jelzéséről összefoglaló. A blognak akkor sok látogatója volt, és többen kérdezték, hogy a saját porcelánjuk mikor készült.  A Google keresések erre is hozzák az olvasót.

A legpestibb utca szégyene 7330

A Király utca egyik turista látványossága lehetne, mert a ház udvarában megmaradt a hajdani gettó fala emlékben. A bejáratnál egy érdekes betonból levő installáció volt, amikor írtam. Sajnos azóta már az sincs ott.

Zsolnay készlet a hetvenes évekből 5564

Ez a poszt is a Zsolnay mániám szüleménye. Úgy gondolom csak a Google-nak köszönheti az olvasottságát.

Emberkertet találtam a padláson 5407

Egy családi örökségből megmaradt Ludas Magazinnal is be lehet kerülni. Egyik felem örül, a másik szomorú, hogy még mindig aktuális a téma.

Szinte kiugrik a szürkeségből 4976

Egy pesti szecessziós bérpalotát mutattam be. Több hasonlót is bemutattam a blogon. Számomra is érdekes, hogy miért csak ez az egy, és miért csak a nyolcadik helyre futotta.

A „blogspot.com”-on még csak két éve vagyok, az olvasottsági statisztikámon ez jól látszik is. A témáim nem változtak, az itteni rendszeres olvasóim az előző helyen is olvastak. Az általam rendszeresen olvasott blogok itt vannak. Ha a Google is úgy akarja, maradok itt.

Oldalmegjelenítési előzmények (összes) 8 690

Rendszeres olvasók 3

Egy iskola múltja 90

Öröm, hogy emléktábla és épületbemutatásaim népszerűek itt is. Én biztosan más emléktáblát tettem volna az első helyre.

Megláttam, eszembe jutott…és megvettem 85

A bolhapiaci szerzeményeim olvasottságait a régi blogomon keveselltem. Itt ez a szemző kés került fel a listára. Örülök neki, mert a jövőben is lesznek hasonló posztok, az ilyen szerszámokkal szeretek dolgozni, és bemutatni is.