Nyuggerek a fiatalok között

Elsejétől már én is nyugdíjasnak számitok, papírom még nincs róla. Feleségem már kicsivel több, mint egy éve nyugdíjas, neki papírja is van róla. Mióta nyugdíjas sokkal nehezebb a lakásból kimozdítani. Ezen a héten sikerült L.A. Suzy koncertre elvinni a feleségem. Ennél közelebb nem is rendezhették volna, hiszen a hozzánk közelben levő Hunyadi téren volt a koncert. Életkorunkkal most a téren a kisebbségbe tartoztunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A koncert utáni nap meg a lányom lepett meg itthon bennünket, és áthozott néhány darab paradicsomot, amelyiket a lakás előtti erkélyen termesztett. A paradicsomnak remek íze van, érződik rajta a gondoskodás, és a napfény íze, melyből itt a tetőn nincs hiány.

Múlt és jelen egy kiállításon

Az elmúlt hetekben kiállítás látogatásban nálam nem volt hiány. Csorba Karcsi fotókiállításának - Magyarországi Németek Házában (1062 Budapest, Lendvay u. 22.) -, a megnyitójára is sikerült elmennem. Igazán nekem való kiállítás volt.

Az egyik teremben Kalaznó múltjából láthatunk archív képeket, textileket, és népviseleti ruhákat.

 

A másik teremben a Nemzeti Táncszínház művészeit próbákon megörökítő képeket láttunk.

A kiállítást a Szári táncos pár fellépésével kezdték.

Aztán egy képekkel illusztrált beszélgetést láthattunk és hallhattunk a kiállító fotóművésszel. A kivetített dián éppen e frissen kelt kiskacsák élvezik lavórból kialakított strandot. Több képet most nem hoztam, de aki többre kíváncsi menjen el megnézni a kiállítást. Nem fog csalódni. Ismertető a kiállításról: https://www.zentrum.hu/hu/2026/05/a-mult-es-a-jelen-kepei-csorba-karoly-fotokiallitasa/

Se alja, se teteje

 

Szokás szerint – ha Budapesten vagyok -, a bolhapiacra menet megállok a Lövölde téren. Messziről azt láttam, mintha üres lenne művészeti kiállításnak helyet adó kirakat. Közelebb érve aztán olvastam, hogy ez Fusz Mátyás „Se alja, se teteje” című művészeti installációja. 

 

„Nem vagyok biztos benne, honnan kezdődik egy hegy. Van egy éles vonal, egy patak vagy egy mélypont, amikortól felfelé az már a hegynek számít?

Aztán fent, voltam már olyan csúcsokon, amik nagyon laposak voltak, szinte fennsíkok és fordultam is már vissza pár száz méterrel a hegytető előtt. Egyrészt mert tériszonyom is van, másrészt mert igazán könnyedén békélek meg kimerültségemben azzal a gondolattal, hogy ezt most nem csinálom teljesen végig.

Talán ezzel függ össze az is, hogy a házam tetejéről hiányzik kb. 10 négyzetcentiméter lambéria. Annak idején elfáradtam és lemásztam a létráról, hogy majd később befejezem, de soha nem mentem oda vissza. Nem kell megijedni, nem ázik be, de mégis.

A kiállítás ezzel a mindig 99 százalékos karakterrel játszik, készít számára búvóhelyeket és halaszthatatlan prioritásokat.”

Fusz Mátyás főként szobrokon, objekteken és installációkon keresztül vizsgálja az észlelés szubjektív és objektív határait. A más és az ugyanaz meghatározásának lehetőségeit vagy éppen lehetetlenségeit megjelenítő munkái, sorozatai a lehető legegyszerűbb esetek tanulmányai. Ismertető szövege innét: https://exindex.hu/hu/hirek/se-alja-se-teteje/

Azok a nyolcvanas évek…

Tegnap ezt a képet láttam magam előtt a számítógépemen dolgozva. Pont nyolcvan munkanapot kell még dolgoznom, és megkezdődnek a nyugdíjas napjaim. Erről jutott eszembe, hogy 1980-ban jöttem Budapestre tanulni. Akkor még nagyon elviselhető volt a Főváros. A nagykörúton laktam, és nagyon szerettem. Szinte bármit lehetett a nagykörúti boltokban venni, ami vidéken hiánycikk volt. Volt több színház, mozi, ha kikapcsolódásra vágytam. Aztán már semmi sem olyan, mint akkor volt. A nyolcvanas évek óta az év legnagyobb részét itt töltöm, de már nem sokáig.

Egyszer volt, hol nem volt

Az év végi időszakok nagyon hasonlóak voltak eddig. Szokásos munkahelyi és otthoni év vége várás és ünnepi készülődés. Eddig minden év vége hasonlóan telt, és mégis minden sorra került, és minden másra is jutott időm.  Ebben az évben minden megváltozott. A blogomra már megint nem írtam. Persze történtek nem várt dolgok, ami miatt több volt a nem tervezett, mint a tervezett tevékenységem. Nem akarok magyarázkodni, ez történt. Tudomásul veszem, és ezzel megírtam az év végi utolsó posztom.

Kellemes Karácsonyi és Boldog Új Évet minden blogomra látogató Barátomnak, és Olvasóimnak! 

Kép: Klauzál téri Ezüstvasárnapi piac.

LELTÁR

Egész szombaton leltároztam, hogy mi van meg, és mit kell még megcsinálnom, hogy elkezdhessem 2025 adventi időszakát. Megy már nekem a leltározás minden formában. Amikor számítástechnikával kezdtem foglalkozni, az első nagyobb rendszer, amiben részt kellett vennem egy nagyvállalat készletgazdálkodási rendszere volt. Aztán a leltározás minden formáját és fajtáját megéltem már. A munkahelyemen éppen az eddig végzett munkáimról kell leltárt készítenem. Át kell adni az utódomnak azt a tudást, amivel rendelkezem, hogy folytathassa azt a munkát, amit én végeztem. Erre ma reggel szokás szerint megyek a bolhapiacra, és egy leltárt látok a kedvenc kirakat-galériámban. Ilyen az én sorsom.  

Kilenc hónap ….

Kilenc hónap és nyugdíjba megyek. Most, hogy mentem éppen e gondolkoztam, hogy a megszületésemhez is éppen 9 hónap kellett a fogantatásomtól a megszületésemig. Aztán jött egy gyerekkor a diákévekkel. Felnőtté váltam és jött a szerelem, meg a házasság. Munkába menet utána számoltam, és pont kilenc hónappal a megismerkedésünk után megtörtént a házasságkötés. Tulajdonképpen szinte egyszerre kezdődött a családi életem, és a munkás életem. Alig kilenc hónap és egy számomra eddig nem tapasztalt életkorszakba a nyugdíjas korba lépek. A nyugdíjasoktól sok jót nem hallok az elkövetkező időszakról. Én makacs vagyok. Boldog, egészséges, stressz mentes, és élményekben gazdag idős kort szeretnék megélni. Aztán munkába menet és munkából jövet elővettem a fényképezőgépem és sok fényképet készítettem. Most ezekből kiválogattam kilencet.

 

Amíg ezt a posztot írtam a fülesemben zenét hallgattam. Azt hiszem most Koncz Zsuzsa - Ég és föld között dala illik leginkább ehhez e poszthoz.

Gubacsok a kirakatban

Ha Budapesten vagyok vasárnap, akkor számomra kihagyhatatlan, hogy a Klauzál tér bolhapiacára menjek. A bolhapiacra menet a Lövölde téren láttam, hogy a kirakat galériában új kiállítás van.

Amikor közelről láttam megállapítottam, hogy ezek ott a kirakatban felnagyított gubacsok.

Azt is láttam, hogy a prezentáció címe: Raktárkészlet. A kiállítás leírását nem olvastam el, mert lusta voltam elővenni a szemüvegem. Aztán a piacra menet elgondolkoztam a kirakatban látottakon. Felidéztem az iskoláskorom Kisdobos és Úttörős élményeit. Sokszor gubacsokat kerestünk, hogy ezeket átfúrjuk, és a nyakkendő megkötését egyszerűsítsük. A gubacsok jók voltak pálcika alakok készítéséhez is, és születhetett belőle gubacs hasú Makk Marci.

Itthon aztán a kirakat galériáról készített képeimet előszedtem. Elolvastam az alkotásról irt ismertetőket is.

 

Már elsőre is tetszett a kiállítás, és a szöveges kiegészítésekkel együtt még jobban.

A képen látható műleírás olvasható szövege:

Horváth Gergely Raktárkészlet című installációja egy raktári szituációba helyezett, léptékváltással felnagyított terrakotta gubacsokat formázó elemekből áll. A gubacs az alkotó számára egy erős szimbólum. Egyszerre tölti be egy élősködő és egy életet adó bölcső szerepét. Úgy gondolja, hogy ez a kettősség, miszerint semmi sem fekete és fehér, azaz minden szürke, az élet minden területét jellemzik. Másfelől, a cserkészet sokáig fontos szerepet töltött be a művész életében, melynek itthon megkerülhetetlen jelképe a gubacs. Terrakottából készítette el ezeket a formákat, törekedve arra, hogy minél inkább földközeli anyagot válasszon. Ehhez legmegfelelőbbnek az agyagot találta. Az elemek modularításában rejtőző játékos variációk lehetősége is nagyon inspiráló az alkotó számára.

Horváth Gergely 2025-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán. Kiállított, többek között, a 2024. évi Országos Kerámiaművészeti Triennálén a pécsi Zsolnay-negyedben található m21 Galériában; Budapesten az Eötvös10 Galériában, valamint a HAB-ban. 2021-ben elnyerte az Amadeus Művészeti Alapítvány alkotói ösztöndíját, 2025-ben diplomamunkájával pedig a legjobb szobornak járó Vígh Tamás díjat.

Múltmentő kertészkedik

 

Nehéz az álomház építők sorsa. Amíg álmaim háza nem összkomfortos a feleségem nem hajlandó három napnál többet ott lenni. Így aztán marad a Budapesten történő kertészkedés. A véletlen segített és a büdöske virágaim között egyszer csak megjelent egy kapor. Gondoltam nőjön csak minél nagyobbra. Most már az égig ér. Én meg hagyom, hogy beérjen a magja. Jövőre már az álmaim háza kiskertjében is megmutathatja, hogy mire képes.

Pünkösdi hosszú hétvége

Jól kidolgoztam magam a hosszú hétvége első kettő napján. Reggelenként és esténként a telken elburjánzott füvet és gazt kaszáltam. A dél körüli forróságban pihentünk a házban. Az nagyon jó volt, klíma nélkül is kellemesen hűvös volt a házban. Amikor a gyümölcsfákhoz már a lekaszált telken el lehetett jutni, megtaláltam a cseresznyefát és a meggyfát, amelyek gyümölcsei remek délutáni desszertként szolgáltak. 

Ma leugrottam egy kicsit sétálni, mert gondoltam ilyen jó időben jól fog esni néhány gombóc fagyi. A Király utcai zöldséges nyitva volt, és a kirakatában láttam, hogy cseresznyét lehet venni hatezer forintért. Nem akartam hinni a szememnek, ezért még egyszer megnéztem- Itthon utánanéztem a neten, bizony májusban volt már 12000 forint is a hazai cseresznye kilója. (kép a netről)

Most, hogy belegondolok már megérte az álmaim házát megvenni. Ahol csak úgy ingyen szedhetem a friss cseresznyét.

Meglepetéssel indult a Június.

 

Vasárnap reggel kaptam a képet álmaim falujából. A szomszédom és a sógorom gondolt egyet, és levágták a házunk mögött égig érő füvünket. Az ilyen meglepetések miatt nem bánom, hogy pont itt vettem házat, és újítom fel.

Aztán a Budapesti lakás takarítása után elindultam a vasárnapi bolhapiacomra. Láttam, hogy újabb installáció van az lövölde téri kirakat-galériában. Nekem ez a színes kirakat nem mozgatta meg a fantáziámat, de azért lefényképeztem.

A kiállítás ismertetőjét elolvasva rá kellett jönnöm, hogy azért van mondanivalója.

A Kihagytam valamit / I missed a spot egy kaméleonként változó bábu-installáció sorozat egyik darabja, amelynek visszatérő eleme a három vigyorgó fej és azok ruganyos teste. A bábuk különböző megjelenésekkor karaktert váltanak, és környezetükhöz alkalmazkodnak. Ez lehetőséget nyújt vigyoruk kontextualizálására, így néhol kényszeres, néhol csábító, máskor pedig, az egzisztenciális válságra való reakcióként, túlzó. Az FKSE Galériában 2025. februárban kiállított Kihagytam valamit egy kényszeresen takarító személy formájában jelent meg, aki a poros pincében igyekezett csillogó felületeket elérni. Most pedig a Cairo terében aktivizálja magát.

Szabó-Sáfrány Hanna (2001) jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán tanul. 2024-ben, a nemzetközi MUTO Project „If There’s a Common Thread” kiállítássorozatához kapcsolódóan, egy atombunkerben rendezett művésztelepen vett részt. Alkalmanként fellép és/vagy kiállít elektronikus zenei eseményeken (Zaj+, KamaRave, Képzaj, Memphis Series, Wounded Healer). A 2024-es Telekom Electronic Beats SZELEKTOR díjazottja. 2024-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, ahol az új tagoknak rendezett “Létezést jelentő igék” bemutatkozó kiállításon szerepelt. Forrás: https://www.facebook.com/CairoContemporary

A bolhapiacon nézelődtem. Nem tolongtak a vevők, valójában az eladók többen voltak, mint a vevők. Nekem ez a szentkép tetszett nagyon.

Alakul a vidéki házam, Dudapesten is látni szépet!

Már nagyon szeretnék saját fotókkal jönni álmaim házáról, de azzal még várnotok kell. Kaptam fényképeket a konyháról, ahol már a konyhapult fölötti csempék is fent vannak.

Budapesten mindig fényképezőgéppel járkálok a szokásos útvonalamon. Az alábbi képeket a feltöltött Városligeti Tóról és annak vizén visszatükröződő Vajdahunyad váráról készítettem.

Másodszorra csak összejött

Múlt hétvégén a mosdónk eldugult. Én meg szokás szerint nekiálltam és a mosdószifont szétszedtem. Volt benne lerakódás bőven, sikerült kitakarítani. Amikor visszaszereltem a csatlakozó cső megadta magát, és letört a csatlakozó perem. Ideiglenes megoldásként jött a szigetelőszalagos rásegítés, míg másnap elmentem a barkácsáruházba. Ugyanolyan rézcsöves szifont akartam, mint amilyen volt rajta. Sajnos éppen készlethiány volt a boltban, de az eladó műanyagot ajánlott helyette. Én meg is vettem a műanyag csövet, de itthon kiderült, hogy a belső átmérője ugyanaz, de a mi csapunkhoz ez nem jó. Így aztán ezen a hétvégén megismételtem az barkácsboltba a körutamat. Most előre rákerestem, és kiderült, hogy teljes szifon még mindig nincs, de hozzávaló cső, és tömítő igen. Így aztán másodszorra sikerült az akcióm, és most már a mosdószifon nem csöpög, és nekem is időm lett arra, hogy a barkácsboltból hazafele történő utamról egy fényképes beszámolót készítsek.

A Pillangó Park központi kompozíciója.

 

Itt le akartam fotózni azt a panelházat, ahol negyven évvel ezelőtt néztünk eladó lakást, de nem mi nyertünk. A kormánypropaganda plakátját sajnos nem tudtam láthatatlanná tenni.

Ezt a Blaha Lujza téren fotóztam. Ez a CORVIN áruház kicsomagolva, és a parkoló helyén is park van már.

Ezeken klasszikus hirdetőoszlop, háttérben a megújult áruház homlokzata.

 

A Klauzál utcában fotóztam ezt a tűzfalat. Akárhonnan is jönnek, támogassuk a menekülteket! –van kiírva kettő nyelven.