Letelt az én szabadságom.

Már Budapesten írom ezt a beszámolót a vidéki létemről. Idén még egy hónapból egy hetet Fekeden, és három hetet Budapesten töltünk. Én jobban szeretném fordítva, de egyelőre a munkahelyem miatt így a jó. Hétköznapokon csak a kerítésen belül kellett dolgoznom, mert a ház mögötti közterületet a most a falu közmunkásai tették rendbe. Az árkot tisztították ki géppel. Ha jön a Kanada hegyről az áradat nem fog árvizet okozni a faluban. Miután elvonultak a munkások, így néz ki a háziunk mögötti út.

Itt meg a gyümölcsös kertemből a kilátás a Kanada hegyre.

A hétköznapok után jött a meglepetés hétvége. Most nem engem leptek meg, hanem a feleségemmel mi leptük meg a sógorom a hatvanadik születésnapján.

Izzasztó hőségben a téli hidegekre készültem.

Azt gondolom a mai napom többet használt az egészségemnek, mint egy egész napos élményfürdőzés. Kora reggel – amikor még éppen a nap kelt fel nekiálltam fát fűrészelni és hasogatni. Ez első két kép éppen azt mutatja, amikor abba kellett hagynom reggel kilenckor, hogy a klumpamúzeumba érkező csoportnak vezetést tartottam.

Itt meg a még a felvágatlan fák láthatóak. A hajnali állapotról nem készült kép, de akkor még a plafonig ért a rakás.

Alakul a jövőm!

Már évtizedekkel ezelőtt kitaláltam, hogy nyugdíjban megalakítom Múlt-Mentő Műhelyét, Műtermét és Galériáját (Röviden 4MG). Ezen a héten már látszik, hogy akár dolgozni is lehetne a Műhelyben.

Egyre gyakrabban jövünk ide

Most, hogy már van, egy összkomfortos lakrészünk igyekszünk gyakran lejönni ide. Írom, mert már itt álmaim házában írom ezt a posztot. Vasárnap hajnalban jöttünk, hogy még a rekkenő hőség előtt ideérjünk. Persze a kertben füvet nyírni napközben nem lehetett, de a házban és az istállóban a vastag vályog és kőfalak tartották az éjszakai hűvösséget. Pihenésképpen sétáltam egy kicsit és fényképeztem. Ha lejövünk a kert mindig szolgál valami meglepetés virággal, most ezekkel.

Sajnos, amíg nem voltunk itt, a faluban viharos szél és kevés eső is volt. A templom mögött a kedvenc öreg hársfánk egyik nagy oldalágát is letörte. 

Rend az udvarban és a ház mögött.

Május utolsó hetét álmaim házában töltöttem. Eddig csak a munka volt az udvarban, és a ház körül. Fényképeket csak most a munkákat befejezve készítettem. Ha körbejárok, a ház körül ezt látom.

Itt eddig egy kétszárnyú rozzant fakapu volt, de én azt lebontottam. Most van egy füves rétem.

Egy éve ilyenkor erről a fáról meggyet szedtem. Virágzáskor lefagyott, de árnyékot azért adni fog.

A pince dombját is megtisztítottam. Nekem nagyon tetszik innét is a belátás.

A pajta mögötti közterületet is lekaszáltam. Az a befalazott ajtókeret itteni különlegesség. A keskeny telek miatt a kocsiszínből a szénásszekér elé fogott lovak ki tudtak ezen az ajtón jönni, és megkerülve a házat az istállóban éjszakáztak.

Ez az út ment régen Kanada hegy pincefalujához.

Itt a házunk az út túloldaláról, és ezzel vége is mai posztomnak.

Nemcsak a birtokkal foglalkoztunk.

Most megint egy hosszabb időt töltünk Budapesten. Már nagyon várom a hónap utolsó hetét, amikor újból a mi kis választott falunkban tölthetjük a hetet. Most szedtem elő a képeket, amit az előző alkalommal készítettem. Ugyan egy fél napot töltöttünk azzal, hogy vendégeinknek megmutassuk a falut, de akkor a faluvezetésen csak az alábbi öt fényképet készítettem. Az első kettő a falu parkjában a kis dísztó mellől készült.

A következő három a falu templomában. Az oltár mögött a freskófestő – mint a képeken látni lehet -, a falut is megörökítette.

Egy hét megszakítás nélkül…

Végre elmondhatom, hogy egy kerek hetet töltöttünk a vidéki házunkban. Nagyon kellett már a birtokunknak, mert nagyon le voltunk maradva a kertészkedéssel. Húsvét előtti hétre terveztük a nagy kerti munkákat, de akkor végig esett az eső és hideg volt. Ez a hét ideális volt a kert rendbetételéhez, csak hát éppen nem voltam szabadságon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Home Office-ban dolgozhattam, és tudtam is, hisz ott a világ végén gyorsabb netem volt, mint itt a fővárosban.

Itt látható az éppen virágzó pünkösdi rózsabokrunk. Először láttuk így, mert eddig minden évben lekéstük a virágzását.

   A tulipánfánk tövében bimbózó pünkösdi rózsánk, és ritkásan nyíló tulipánfánk virágai.

A járműflottám. Külön kiemelném, hogy a bio meghajtású talicskámmal több köbméternyi szénát hordtam a komposzt gödörbe. 

Itt még félig készen a pajta előtti placc.

 

A házunk mögötti közterületet is rendbe tettem. A faluban itt az a szokás, hogy a tulajdonos háza és a közút közötti terület rendbetétele a gazda dolga.

Javuló kilátások

Szívem szerint már életvitel szerűen álmaim házában szeretnék lakni. Ez a kívánságom egyelőre nem jön össze, de ezen a héten, már legalább innét dolgozhatok. Íme, ez a kilátás, ami most álmaim házának íróasztalától kitekintve látható.

Az otthonosság megteremtése

Március végén végre újból lementünk a házunkba. Megrendeltük az internetet, és a bekötés miatt mindenképpen le kellett mennünk. Az időjárás miatt – ha nincs az internet -, elhalasztottuk volna a lemenetelt. A halaszthatatlan lemenetelkor aztán egy hideg ház fogadott. Semmi probléma, van tűzifánk és működőképes kályhánk. – gondoltam én. Aztán mindkettő tűzhelyünkben lobogott a láng.

Ezek után nagyon otthonosan éreztük magunkat. Ha már a kályháinkról hoztam képet, had mutassam meg a fáskamránkat. Enélkül a fedett fatároló nélkül ez a kis tudósítás sem jöhetett volna létre.

Felhők fölött...

 

Már azon gondolkodtam, hogy februárban nem írok posztot a blogomba. Aztán most ezen a „laza” szombaton fényképeket kellett keresnem a feleségemnek a tanulmányához. Először az induló képet találtam meg. Nem tudom annak idején kétezertizenhétben miért fényképeztem. Most azt láttam bele, hogy a felhőcskék éppen veszekszenek. Ilyen volt az eddigi három hetem. Határidős munkák, amikor úgy érzem, hogy nyakig vagyok a munka sűrűjében. Ráadásul nem elég, hogy nyakig! Még lögybölik is, hogy olykor a fejem tetejéig érjen!

Ekkor most éppen az asztalom fölött levő centire néztem. A centi azt mutatja, hogy még 90 munkanapot kell dolgoznom aztán, kezdődhet a nyugdíjas életem. A nyugdíjas életemhez találtam a mai záró képem. Ezt is kettőezertizenhétben fényképeztem, amikor a család szülői házát eladtuk. Ez a nagymama varrós szakajtócskája. Félre is tettük, becsomagolva arra vár, hogy kitisztítsam, és használható állapotra hozzam. Értek ám én a stoppoláshoz is! Négyéves voltam, amikor nagymamám elvitt a munkahelyére, egy mosodába. Akkor még a kimosott és lyukas zoknikat javították. Nekem megmutatták hogyan kell csinálni, aztán zoknikat stoppoltam. Nagyon élveztem, és meg is dicsértek, hogy milyen szép és használható lett újra a zokni.    

Sorsfordító évben vagyok

Kerek évfordulója van éppen a blogomnak: 1000_2, azaz 2-es számrendszerben pontosan most tizenhat éve. Azóta vagyok Múltmentő. Célom az volt, hogy a múltbeli emlékeimet tárgyaimat megőrizzem a jelenben, és jövőben egyaránt. A célom nem változik, de életmódom ebben az évben sokat fog. Ebben az évben leszek 65, ezért a munkás éveim után jönnek a dolgos nyugdíjas éveim. Az évem első felét munkásra, második felét dolgosra tervezem. Az első felében is sokat fogok írni, meg a másodikban is. Az első félévi írásaimat a blog olvasói nem ismerhetik meg, mert az szolgálatai titoknak minősül. Az év második fele már a nyugdíjas tevékenységeimet fogja bemutatni. Nagyon sok tervem van, több füzetet teleírtam, rajzoltam és több doboznyi tárgyam van, hogy az új életteremben hasznosuljanak. Most egy képet hoztam a múlt év decemberéből. A képen látható tárgyak már múltmentések, és ezek mindegyike Advent Vasárnapi gyertyatartóként funkcionált 2025-ben. Van rajta egy Spanyol kerámia csacsi, mely advent első vasárnapján volt a gyertyatartó, az álmaim házában meg az asztal közepi sótartó lesz. A cicalámpa hiányosan került hozzám, csak a teste maradt meg. Aztán mindenféle alumínium csövekből, vezetékekből, villanyszerelési anyagokból újraalkottam az egykori iparművészeti gyertyaégős asztali lámpát. Ez a cicalámpa majd a vidéki ház nappalijában az éjjeli lámpa lesz. A csontos tányért félbetörve kaptam ráadásként egy bolhapiaci eladómtól, én magam ragasztottam meg, ezüstvasárnapi gyertyatartóként szolgált a múlt évben. A tervem szerint ebből a csontos tányérból az álmaim fürdőszobájában szappantartó lesz. A rózsaszín üvegtál volt az aranyvasárnapi gyertyatartónk, ebből lesz majd az álmaink házának étkezőasztalán gyümölcs vagy aprósütemény tartó. Ebben a hónapban most ennyit tudtam mesélni.

Jó időben, rossz időben

Augusztus óta panaszkodtam, hogy lassan haladunk az álmaim házának felújításával. Aztán október végére – sok-sok utánajárás és ügyfélszolgálat látogatás után –, végre visszakötötték a gázt. Azt hittem ezután már rögtön jöhetnek a parkettások, de csalódnom kellett. A padlófűtés próbája kilenc napot vett igénybe, ennyi kell, hogy a padlóburkoló beton teljesen kiszáradjon. Most végre jó időben és rossz időben is ott tudunk tartózkodni. Dolgozhatunk tovább kint és bent, hogy álmaink valósággá váljanak.

Az ide feltöltött képeken bemutatott állapotnál már sokkal jobban állunk. Dolgozni a házban és a telken, majd utána fényképezni az eredményt.!? - Ezt még tanulni kell!

Egyre közelebb az összkomforthoz.

Nem volt kedvem a blogomba írni, mert nem tudtam beszámolni álmaim házában végzett előre haladásokról. Július vége óta nem is voltunk lent, de nem is volt értelme. Az idén vásárolt fűkaszám motorja leégett. Szerencse, hogy garanciális volt és kaptam cserébe egy új gépet. Az igaz, hogy közben a telken a fű beérett, de szerencsére az új géppel könnyen lekaszáltam. Így aztán most rendben a telek a kerítésen belül.

A gázóra visszakötése már két hónapja húzódik. Elvileg a törvény szerint 30 napon belül meg kell történnie, de a szolgáltató csak akkor kezdi a 30 napot indítani, ha minden dokumentum együtt van. Nekünk a gázhálózat átvétele után még be kellett szerezni kéményseprői, és elektromos hálózati véleményt is. Ez most szeptember végére össze is állt, most reménykedhetőnk, hogy október végéig lesz fűtésünk is. Ezen a képen a házunk energetikai központja látható. Már a XXI. század műszaki tudását reprezentálja, de gáz nélkül még se meleg vizet, se kellemes szobahőmérsékletet sem tud biztosítani a hűvös időben.

Júliusi státuszjelentés

Július végére terveztem a nyári szabadságom. Gondoltam ekkorra már összkomfortos lesz álmaim háza. Tévedtem. A tervezett szabadságot már jóváhagyták, ezért nem is tudtam visszavonni. A viharkár aztán adott indokot a lejövetelhez. Meg kellett szervezni az eltört oszlop cseréjét. Még a lejövetel előtt találtunk esztergályost, aki legyártotta az eltört oszlop alapján az újat. Sikerült mesterembert találni, aki ezt lealapozza, és visszaadja az eredeti Szinét az oszlopnak. Ezen kívül még a gáz és fűtésszerelőkkel, a festőkkel és a parkettázókkal is kellett egyeztetni. Leértünk korán reggel, én füvet vágtam az idén vásárolt fűkaszámmal. Egyszer aztán a fűkasza megadta magát. Szerencsére garanciális, ezért keresetünk és találtunk egy márkaszervizt a közelünkben. Két hét lesz, mire újból használni tudom a fűkaszámat. A régi harminc éves fűnyíróm is karbantartásra szorult. A fűnyíróm a szomszédom fél nap alatt használható állapotba hozta. Egy hét szabadságba belefért rengeteg munka, rekkenő hőség alatt a hűs vályogházban a pihenés. A régi fűnyíróm két óra esti munkavégzés után feladta, úgy gondolta ezután nem fog szikrát adni. Úgy látszik a fűnyíró is kímélni akart. Lett fűnyírás helyett ároktisztítás. A munkámról és eredményéről egyetlen fényképet sem készítettem.

Egyetlen egyszer vettem elő a fényképezőgépem, amikor az utcáról nagy fecskecsivitelést hallottam. A házunk előtti villamos kábelen, és a házaink fölött, mellett, homlok- és oldalfalain megjelentek a fecskék. Ezek a madarak tudnak ám csivitelni. Láttam idősebb fecskét, és láttam fiatal repülni tanuló fiókákat. A szülők a villanyvezetékeken osztogatták a csemetéiknek a feladatokat, és azok végre is hajtották. Én meg készítettem egy sorozatot erről a repülőoktatásról.