Felhők fölött...

 

Már azon gondolkodtam, hogy februárban nem írok posztot a blogomba. Aztán most ezen a „laza” szombaton fényképeket kellett keresnem a feleségemnek a tanulmányához. Először az induló képet találtam meg. Nem tudom annak idején kétezertizenhétben miért fényképeztem. Most azt láttam bele, hogy a felhőcskék éppen veszekszenek. Ilyen volt az eddigi három hetem. Határidős munkák, amikor úgy érzem, hogy nyakig vagyok a munka sűrűjében. Ráadásul nem elég, hogy nyakig! Még lögybölik is, hogy olykor a fejem tetejéig érjen!

Ekkor most éppen az asztalom fölött levő centire néztem. A centi azt mutatja, hogy még 90 munkanapot kell dolgoznom aztán, kezdődhet a nyugdíjas életem. A nyugdíjas életemhez találtam a mai záró képem. Ezt is kettőezertizenhétben fényképeztem, amikor a család szülői házát eladtuk. Ez a nagymama varrós szakajtócskája. Félre is tettük, becsomagolva arra vár, hogy kitisztítsam, és használható állapotra hozzam. Értek ám én a stoppoláshoz is! Négyéves voltam, amikor nagymamám elvitt a munkahelyére, egy mosodába. Akkor még a kimosott és lyukas zoknikat javították. Nekem megmutatták hogyan kell csinálni, aztán zoknikat stoppoltam. Nagyon élveztem, és meg is dicsértek, hogy milyen szép és használható lett újra a zokni.    

Sorsfordító évben vagyok

Kerek évfordulója van éppen a blogomnak: 1000_2, azaz 2-es számrendszerben pontosan most tizenhat éve. Azóta vagyok Múltmentő. Célom az volt, hogy a múltbeli emlékeimet tárgyaimat megőrizzem a jelenben, és jövőben egyaránt. A célom nem változik, de életmódom ebben az évben sokat fog. Ebben az évben leszek 65, ezért a munkás éveim után jönnek a dolgos nyugdíjas éveim. Az évem első felét munkásra, második felét dolgosra tervezem. Az első felében is sokat fogok írni, meg a másodikban is. Az első félévi írásaimat a blog olvasói nem ismerhetik meg, mert az szolgálatai titoknak minősül. Az év második fele már a nyugdíjas tevékenységeimet fogja bemutatni. Nagyon sok tervem van, több füzetet teleírtam, rajzoltam és több doboznyi tárgyam van, hogy az új életteremben hasznosuljanak. Most egy képet hoztam a múlt év decemberéből. A képen látható tárgyak már múltmentések, és ezek mindegyike Advent Vasárnapi gyertyatartóként funkcionált 2025-ben. Van rajta egy Spanyol kerámia csacsi, mely advent első vasárnapján volt a gyertyatartó, az álmaim házában meg az asztal közepi sótartó lesz. A cicalámpa hiányosan került hozzám, csak a teste maradt meg. Aztán mindenféle alumínium csövekből, vezetékekből, villanyszerelési anyagokból újraalkottam az egykori iparművészeti gyertyaégős asztali lámpát. Ez a cicalámpa majd a vidéki ház nappalijában az éjjeli lámpa lesz. A csontos tányért félbetörve kaptam ráadásként egy bolhapiaci eladómtól, én magam ragasztottam meg, ezüstvasárnapi gyertyatartóként szolgált a múlt évben. A tervem szerint ebből a csontos tányérból az álmaim fürdőszobájában szappantartó lesz. A rózsaszín üvegtál volt az aranyvasárnapi gyertyatartónk, ebből lesz majd az álmaink házának étkezőasztalán gyümölcs vagy aprósütemény tartó. Ebben a hónapban most ennyit tudtam mesélni.

Jó időben, rossz időben

Augusztus óta panaszkodtam, hogy lassan haladunk az álmaim házának felújításával. Aztán október végére – sok-sok utánajárás és ügyfélszolgálat látogatás után –, végre visszakötötték a gázt. Azt hittem ezután már rögtön jöhetnek a parkettások, de csalódnom kellett. A padlófűtés próbája kilenc napot vett igénybe, ennyi kell, hogy a padlóburkoló beton teljesen kiszáradjon. Most végre jó időben és rossz időben is ott tudunk tartózkodni. Dolgozhatunk tovább kint és bent, hogy álmaink valósággá váljanak.

Az ide feltöltött képeken bemutatott állapotnál már sokkal jobban állunk. Dolgozni a házban és a telken, majd utána fényképezni az eredményt.!? - Ezt még tanulni kell!

Egyre közelebb az összkomforthoz.

Nem volt kedvem a blogomba írni, mert nem tudtam beszámolni álmaim házában végzett előre haladásokról. Július vége óta nem is voltunk lent, de nem is volt értelme. Az idén vásárolt fűkaszám motorja leégett. Szerencse, hogy garanciális volt és kaptam cserébe egy új gépet. Az igaz, hogy közben a telken a fű beérett, de szerencsére az új géppel könnyen lekaszáltam. Így aztán most rendben a telek a kerítésen belül.

A gázóra visszakötése már két hónapja húzódik. Elvileg a törvény szerint 30 napon belül meg kell történnie, de a szolgáltató csak akkor kezdi a 30 napot indítani, ha minden dokumentum együtt van. Nekünk a gázhálózat átvétele után még be kellett szerezni kéményseprői, és elektromos hálózati véleményt is. Ez most szeptember végére össze is állt, most reménykedhetőnk, hogy október végéig lesz fűtésünk is. Ezen a képen a házunk energetikai központja látható. Már a XXI. század műszaki tudását reprezentálja, de gáz nélkül még se meleg vizet, se kellemes szobahőmérsékletet sem tud biztosítani a hűvös időben.

Júliusi státuszjelentés

Július végére terveztem a nyári szabadságom. Gondoltam ekkorra már összkomfortos lesz álmaim háza. Tévedtem. A tervezett szabadságot már jóváhagyták, ezért nem is tudtam visszavonni. A viharkár aztán adott indokot a lejövetelhez. Meg kellett szervezni az eltört oszlop cseréjét. Még a lejövetel előtt találtunk esztergályost, aki legyártotta az eltört oszlop alapján az újat. Sikerült mesterembert találni, aki ezt lealapozza, és visszaadja az eredeti Szinét az oszlopnak. Ezen kívül még a gáz és fűtésszerelőkkel, a festőkkel és a parkettázókkal is kellett egyeztetni. Leértünk korán reggel, én füvet vágtam az idén vásárolt fűkaszámmal. Egyszer aztán a fűkasza megadta magát. Szerencsére garanciális, ezért keresetünk és találtunk egy márkaszervizt a közelünkben. Két hét lesz, mire újból használni tudom a fűkaszámat. A régi harminc éves fűnyíróm is karbantartásra szorult. A fűnyíróm a szomszédom fél nap alatt használható állapotba hozta. Egy hét szabadságba belefért rengeteg munka, rekkenő hőség alatt a hűs vályogházban a pihenés. A régi fűnyíróm két óra esti munkavégzés után feladta, úgy gondolta ezután nem fog szikrát adni. Úgy látszik a fűnyíró is kímélni akart. Lett fűnyírás helyett ároktisztítás. A munkámról és eredményéről egyetlen fényképet sem készítettem.

Egyetlen egyszer vettem elő a fényképezőgépem, amikor az utcáról nagy fecskecsivitelést hallottam. A házunk előtti villamos kábelen, és a házaink fölött, mellett, homlok- és oldalfalain megjelentek a fecskék. Ezek a madarak tudnak ám csivitelni. Láttam idősebb fecskét, és láttam fiatal repülni tanuló fiókákat. A szülők a villanyvezetékeken osztogatták a csemetéiknek a feladatokat, és azok végre is hajtották. Én meg készítettem egy sorozatot erről a repülőoktatásról.

Ott se voltam

 Felépítenek egy házat, ami még aznap este összedől. Azonnal értekezlet lesz, összehívják a homokot, a meszet és a cementet, hogy kiderítsék, miért dőlt össze a ház.

Elsőként megkérdezik a homokot, hogyan történt az egész és mire emlékszik.

- Engem csak belekevertek az egészbe - mondja.

Utána megkérdezik a meszet.

- Engem csak hozzáadtak az egészhez.

Legvégül a cementen a sor, aki egykedvűen csak ennyit mond:

- Én ott se voltam!

 

Ez a vicc jutott most eszembe, amikor sógorom elújságolta, hogy álmaim házánál járt a szél, és kidöntötte a gang egy oszlopát.

Múltmentő kertészkedik

 

Nehéz az álomház építők sorsa. Amíg álmaim háza nem összkomfortos a feleségem nem hajlandó három napnál többet ott lenni. Így aztán marad a Budapesten történő kertészkedés. A véletlen segített és a büdöske virágaim között egyszer csak megjelent egy kapor. Gondoltam nőjön csak minél nagyobbra. Most már az égig ér. Én meg hagyom, hogy beérjen a magja. Jövőre már az álmaim háza kiskertjében is megmutathatja, hogy mire képes.

Három év után már hasznunk is van.

Eltelt három év. A házunk kertje eddig is bőséggel adta virág, gyümölcs és egyéb terméseit. A kert eddig is adta gyümölcseit, de mi mindig akkor mentünk, ha még, vagy már nem volt jó. Most júniusban végre sikerült a termésünk egy részéből hasznot húznunk.

A rózsákból jutott őseink sírjához is. Látványunk a kedvünket is feldobta.

A korai meggyünk bő termést hozott. Az asztalunkra is került belőle.

Még mielőtt ezt megírtam egy jó nagy adag – előtte behűtve, megmosva –, most már a gyomromban.

Pünkösdi hosszú hétvége

Jól kidolgoztam magam a hosszú hétvége első kettő napján. Reggelenként és esténként a telken elburjánzott füvet és gazt kaszáltam. A dél körüli forróságban pihentünk a házban. Az nagyon jó volt, klíma nélkül is kellemesen hűvös volt a házban. Amikor a gyümölcsfákhoz már a lekaszált telken el lehetett jutni, megtaláltam a cseresznyefát és a meggyfát, amelyek gyümölcsei remek délutáni desszertként szolgáltak. 

Ma leugrottam egy kicsit sétálni, mert gondoltam ilyen jó időben jól fog esni néhány gombóc fagyi. A Király utcai zöldséges nyitva volt, és a kirakatában láttam, hogy cseresznyét lehet venni hatezer forintért. Nem akartam hinni a szememnek, ezért még egyszer megnéztem- Itthon utánanéztem a neten, bizony májusban volt már 12000 forint is a hazai cseresznye kilója. (kép a netről)

Most, hogy belegondolok már megérte az álmaim házát megvenni. Ahol csak úgy ingyen szedhetem a friss cseresznyét.

Meglepetéssel indult a Június.

 

Vasárnap reggel kaptam a képet álmaim falujából. A szomszédom és a sógorom gondolt egyet, és levágták a házunk mögött égig érő füvünket. Az ilyen meglepetések miatt nem bánom, hogy pont itt vettem házat, és újítom fel.

Aztán a Budapesti lakás takarítása után elindultam a vasárnapi bolhapiacomra. Láttam, hogy újabb installáció van az lövölde téri kirakat-galériában. Nekem ez a színes kirakat nem mozgatta meg a fantáziámat, de azért lefényképeztem.

A kiállítás ismertetőjét elolvasva rá kellett jönnöm, hogy azért van mondanivalója.

A Kihagytam valamit / I missed a spot egy kaméleonként változó bábu-installáció sorozat egyik darabja, amelynek visszatérő eleme a három vigyorgó fej és azok ruganyos teste. A bábuk különböző megjelenésekkor karaktert váltanak, és környezetükhöz alkalmazkodnak. Ez lehetőséget nyújt vigyoruk kontextualizálására, így néhol kényszeres, néhol csábító, máskor pedig, az egzisztenciális válságra való reakcióként, túlzó. Az FKSE Galériában 2025. februárban kiállított Kihagytam valamit egy kényszeresen takarító személy formájában jelent meg, aki a poros pincében igyekezett csillogó felületeket elérni. Most pedig a Cairo terében aktivizálja magát.

Szabó-Sáfrány Hanna (2001) jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán tanul. 2024-ben, a nemzetközi MUTO Project „If There’s a Common Thread” kiállítássorozatához kapcsolódóan, egy atombunkerben rendezett művésztelepen vett részt. Alkalmanként fellép és/vagy kiállít elektronikus zenei eseményeken (Zaj+, KamaRave, Képzaj, Memphis Series, Wounded Healer). A 2024-es Telekom Electronic Beats SZELEKTOR díjazottja. 2024-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, ahol az új tagoknak rendezett “Létezést jelentő igék” bemutatkozó kiállításon szerepelt. Forrás: https://www.facebook.com/CairoContemporary

A bolhapiacon nézelődtem. Nem tolongtak a vevők, valójában az eladók többen voltak, mint a vevők. Nekem ez a szentkép tetszett nagyon.

Május utolsó napján

Eljutottunk oda, hogy már csak a víz, gáz és fűtésszerelőre várunk. A konyha burkolása, és a fugázása is megtörtént.

A fürdőszoba is már csak a szerelvényezésre vár. Mondhatni egy lépésre vagyunk a beköltözéstől.

A fűtenger megszelídítése.

Le kellett menni a házunkhoz, mert haladtak a belső munkálatok, és megérkezett a bútorunk nagy része. Április végén lent voltunk és én füvet nyírtam, majd a fűkaszálást is megoldotta a szomszéd. Most a következő magasra nőtt fűtenger fogadott.

Egy napig kaszáltam, és sikerült megszelídíteni ezt a fűtengert. 

Júniusban újrakezdem!

Alakul a vidéki házam, Dudapesten is látni szépet!

Már nagyon szeretnék saját fotókkal jönni álmaim házáról, de azzal még várnotok kell. Kaptam fényképeket a konyháról, ahol már a konyhapult fölötti csempék is fent vannak.

Budapesten mindig fényképezőgéppel járkálok a szokásos útvonalamon. Az alábbi képeket a feltöltött Városligeti Tóról és annak vizén visszatükröződő Vajdahunyad váráról készítettem.

Felújítás kettőszáz kilométerről.

Harmadik éve, hogy benne vagyok álmaim házának felújításában. Mondhatni éppen véghajrában vagyok. Most történik éppen a konyha és fürdőszoba burkolása. A zuhanyzó csaptelepének csőkiállását hosszabbítani kell, mert a szintre hozásnál nagyon mélyen van, és jobb a csempézés előtt megcsinálni. Ez természetes is, hogy így alakul, hisz már korábban láttam, hogy száz évvel ezelőtti kőműves eléggé görbén falazott. Ahova nem kerül csempe ott nem zavar a fal görbesége, mert én így szeretem. Aztán jött a vízvezeték szerelő, hogy toldást rakjon be. A toldás berakásakor észrevetette, hogy a kiállást könnyű mozgatni, azaz lötyög. Aztán felhívott a burkoló és kapok egy telefonon, és kaptam is filmfelvételt a könnyen mozgatható csőkiállásról. Két éve nem kis pénzért megcsináltattam az alapszerelést, volt nyomáspróbázva, és utána a vállalkozó kőművese a csöveket is bevakolta. Most kiderült, hogy egy kis vályogfalba vert szöggel és egy csöppnyi porhabbal volt rögzítve a kiállás. Mondhatni jól megjártam. A rosszban azért van jó is, mert nem a csempézés után derült ki, így javításra került. Legközelebb remélem már a fürdőszoba csempézéséről is tudok képet hozni. Addig gyönyörködjetek abban, hogy a konyhánk járólapjai le vannak rakva.