Hajnalban érdemes erdőbe menni és gombát keresni. Tapasztaltuk, hogy kevés volt a csapadék, de a szomszédomnak is erdőjáró kedve volt.
Május utolsó hetét álmaim házában töltöttem. Eddig csak a munka volt az udvarban, és a ház körül. Fényképeket csak most a munkákat befejezve készítettem. Ha körbejárok, a ház körül ezt látom.
Most megint egy hosszabb időt töltünk Budapesten. Már nagyon várom a hónap utolsó hetét, amikor újból a mi kis választott falunkban tölthetjük a hetet. Most szedtem elő a képeket, amit az előző alkalommal készítettem. Ugyan egy fél napot töltöttünk azzal, hogy vendégeinknek megmutassuk a falut, de akkor a faluvezetésen csak az alábbi öt fényképet készítettem. Az első kettő a falu parkjában a kis dísztó mellől készült.
Végre elmondhatom, hogy egy kerek hetet töltöttünk a vidéki házunkban. Nagyon kellett már a birtokunknak, mert nagyon le voltunk maradva a kertészkedéssel. Húsvét előtti hétre terveztük a nagy kerti munkákat, de akkor végig esett az eső és hideg volt. Ez a hét ideális volt a kert rendbetételéhez, csak hát éppen nem voltam szabadságon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Home Office-ban dolgozhattam, és tudtam is, hisz ott a világ végén gyorsabb netem volt, mint itt a fővárosban.
Itt látható az éppen virágzó pünkösdi rózsabokrunk. Először láttuk így, mert eddig minden évben lekéstük a virágzását.
A tulipánfánk tövében bimbózó pünkösdi rózsánk, és ritkásan nyíló tulipánfánk virágai.
A járműflottám. Külön kiemelném, hogy a bio meghajtású talicskámmal több köbméternyi szénát hordtam a komposzt gödörbe.
Itt még félig
készen a pajta előtti placc.
A házunk mögötti
közterületet is rendbe tettem. A faluban itt az a szokás, hogy a tulajdonos
háza és a közút közötti terület rendbetétele a gazda dolga.
Szívem szerint már életvitel szerűen álmaim házában szeretnék lakni. Ez a kívánságom egyelőre nem jön össze, de ezen a héten, már legalább innét dolgozhatok. Íme, ez a kilátás, ami most álmaim házának íróasztalától kitekintve látható.
Még mindig a Főváros fogságában, de már csak ötvenhat munkanapom van hátra a nyugdíjazásomig. Most álmaim házáról nem tudok képeket hozni, de a mai derűs napon azért hozok szép képeket az itteni otthonomról.
Kedvem lett fotózni, és kimozdulni a lakásból. Így jutottam el a Lövölde térre. Itt most új kiállítás van a kirakatban:” Lisette Appeldorn Karakterek című sorozatában ötvözi a divat- és termékfotózás, valamint a fotóművészet területén szerzett tapasztalatait. Hétköznapi tárgyakból épít kompozíciókat, melyekből a fotókon keresztül különös karakterek kelnek életre. Folyamatosan bővülő anyagával egy egyedi, fiktív, a valósághoz mégis szorosan kapcsolódó, fantáziavilágot hoz létre. A valóság és a fantázia közötti kölcsönös összefüggés kérdése központi szerepet játszik a művész munkáiban.” Forrás: https://port.hu/esemeny/kiallitas/lisette-appeldorn-karakterek/e amelyikben vent-6234714
Megpróbáltam külön-külön mindegyik karaktert lefotózni. Nem sikerült. Bár ez, amelyikben én is benne vagyok, meg az utcakép is, eléggé művészi önarckép is lehetne.
Azért továbbmentem a szemközti parkba. Ez sokkal jobb önarckép.
Március végén végre újból lementünk a házunkba. Megrendeltük az internetet, és a bekötés miatt mindenképpen le kellett mennünk. Az időjárás miatt – ha nincs az internet -, elhalasztottuk volna a lemenetelt. A halaszthatatlan lemenetelkor aztán egy hideg ház fogadott. Semmi probléma, van tűzifánk és működőképes kályhánk. – gondoltam én. Aztán mindkettő tűzhelyünkben lobogott a láng.
Ezek után nagyon otthonosan éreztük magunkat. Ha már a kályháinkról hoztam képet, had mutassam meg a fáskamránkat. Enélkül a fedett fatároló nélkül ez a kis tudósítás sem jöhetett volna létre.
