VISEGRÁDI MEGLEPETÉS

 

Visegrád és Nagymaros között kicsit lassítottunk, hogy a parton levő betelepülés. emlékhelyeket megpillantsuk. Már a Salamon toronynál járt a kis hajónk, amikor jobb oldalról egy motorcsónakkal üldözni kezdtek bennünket.  A legénység közben azon gondolkodott, vajon mit csináltak rosszul. Aztán miután mi megálltunk a kis motorcsónakot hozzánk csatlakoztatták. Kiderült, hogy a Visegrádi Polgármester és delegációja köszöntötte az Ulmból érkező hajót. Én ezeket a képeket készítettem erről a ’véletlen’ találkozásról.

Itthon láttam, hogy a Visegrád Város Önkormányzata a facebookra kitett erről egy posztot.  Ezt írták és fényképezte a drónfotósuk az Ulmer Schachtelról.

Németországban működik egy egyesület, az Ulmi Duna Barátai Társaság (Gesellschaft der Donaufreunde Ulm), mely évtizedek óta ápolja a dunai hajózás hagyományát és az Ulmer Schachtel / "Ulmi skatulya" emlékezetét. Továbbá a civil szervezet kulturális kapcsolatokat tart fenn több Duna menti várossal is. Évente egy alkalommal lehajóznak a folyón, úti céljuk változó, nem mindig ugyanaz a város. Általában Bécs, Budapest vagy Belgrád jelenti a végállomást, de több alkalommal egészen a Fekete-tengerig eljutottak már.

Július 7-én Visegrádon is keresztülhaladtak hajójukkal. Eőry Dénes polgármester, Abonyi Balázs a Visegrádi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, és Zeller Márton Visegrádi Dunai Svábokért és Németekért Alapítvány elnöke üdvözölte az egyesület tagjait.

A Visegrádon élő sváb családok ősei a török kor után elnéptelenedett városba Schachtel hajókon érkeztek, ezért nekünk visegrádiaknak is sokat jelent ennek a szép hagyománynak az ápolása.

Szeretettel látjuk őket egy következő utazás alkalmával is!

Fotók: Bánk Erik Fotográfus

Lassan haladva Visegrád felé.

Az Ulmer Schachtel nem nevezhető egy gyors hajónak. A hajót, amellyel utaztunk a múlt század hetvenes éveiben gyártották, és méretében a háromszáz évvel ezelőtti egyszer használatos hajókat idézi fel. Akkor csak a folyó sebességével lehetett lefele utazni, most a hajótestbe rejtett motorral a tizenkettő kilómáter per órás sebességet is el lehet érni. Persze a matrózok a nagy melegben felfrissülni is akartak, ezért Visegrádra menet még egy fürdésre meg is álltunk. A szakács és segítői fürdés után még a hűtőkamrából előszedték az ebédre valót. Én meg néztem ki az ablakon, és néha a nyitott ablakon még a kezemet is vízbe lógattam, mert nem hoztam fürdőnadrágot.

Az országhatáron evezve.

Feleségem is félt felszállni a hajóra, de azért a kalandvágyunk nagyobb volt ezért a hajóra szálltunk. Amikor elindult a hajó, minden utas a hajókabinban maradt. Egyetlen hajókabinból áll a hajó. Ez háromszáz évvel ezelőtt is így volt, akkoriban a Magyarországra betelepülni szándékozók egy-egy hajóval körülbelül százan jöttek. Most mi a személyzettel együtt voltunk negyed annyian. Én a nyitott fedélzeten maradtam fényképezni. Így indultunk el Magyarország felé.

 Aztán, amikor már nyugodt vizeken hajóztunk Megjelent a SCHIFFSBÜFFEL a harangjáéval, és minden utast a fedélzetre parancsolt. Itt minden hajókiránduláson résztvevőnek ismertették az aznapi programot, és kinek milyen feladatai lesznek. Indításként mindenki kapott egy kis limonádét, és a hajóskapitány nagy korsójából minden résztvevőnek inni kellett az aznapra összeállított koktélból. A schiffsbüffel aztán kiosztotta az előző napi büntetőcédulákat. Kettő-öt euró közötti büntetéseket kellett fizetni, ha nem csuktad be magad után a WC ajtót, nem viselted a csapatjelvényt nap közben. Ezeket a büntetéseket viccesen adták ki, és mindenki jót derült rajta. A beszedett büntetésekből fogják fedezni a hazaérkezés utáni búcsú bulit. Így indult a vízen töltött fél napunk.

Nem mindennapi dunai hajókirándulás

Feleségemet meghívták előadni az Ulmi Duna Barátai Társaság (Gesellschaft der Donaufreunde Ulm) szervezte hajózásra. Ez a baráti társaság évente lehajózik egy Ulmer Schachtellel (Ulmi skatulya). A meghívás egy egész napra Komárno-tól Budapestig. Mi Komáromba utaztunk le vonattal, hogy kedd reggel (202707.07-én) felszálljunk erre a kis hagyományőrző hajóra. Mi egy órával korábban a hajóállomásra értünk. Hamar megtaláltuk a hajónkat. Több fotót készítettem a kikötőről és a mi hajónkról, meg a kikötőben éppen lehorgonyzó üdülőhajóról. Én nagyon elgondolkoztam rajta, hogy fel merjek-e szállni erre a kis lélekvesztőre.

 A következő bejegyzésből kiderül, hogy felmerészkedtem-e a lélekvesztőre.

Nyuggerek a fiatalok között

Elsejétől már én is nyugdíjasnak számitok, papírom még nincs róla. Feleségem már kicsivel több, mint egy éve nyugdíjas, neki papírja is van róla. Mióta nyugdíjas sokkal nehezebb a lakásból kimozdítani. Ezen a héten sikerült L.A. Suzy koncertre elvinni a feleségem. Ennél közelebb nem is rendezhették volna, hiszen a hozzánk közelben levő Hunyadi téren volt a koncert. Életkorunkkal most a téren a kisebbségbe tartoztunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A koncert utáni nap meg a lányom lepett meg itthon bennünket, és áthozott néhány darab paradicsomot, amelyiket a lakás előtti erkélyen termesztett. A paradicsomnak remek íze van, érződik rajta a gondoskodás, és a napfény íze, melyből itt a tetőn nincs hiány.

Egyre gyakrabban jövünk ide

Most, hogy már van, egy összkomfortos lakrészünk igyekszünk gyakran lejönni ide. Írom, mert már itt álmaim házában írom ezt a posztot. Vasárnap hajnalban jöttünk, hogy még a rekkenő hőség előtt ideérjünk. Persze a kertben füvet nyírni napközben nem lehetett, de a házban és az istállóban a vastag vályog és kőfalak tartották az éjszakai hűvösséget. Pihenésképpen sétáltam egy kicsit és fényképeztem. Ha lejövünk a kert mindig szolgál valami meglepetés virággal, most ezekkel.

Sajnos, amíg nem voltunk itt, a faluban viharos szél és kevés eső is volt. A templom mögött a kedvenc öreg hársfánk egyik nagy oldalágát is letörte.