Rend az udvarban és a ház mögött.

Május utolsó hetét álmaim házában töltöttem. Eddig csak a munka volt az udvarban, és a ház körül. Fényképeket csak most a munkákat befejezve készítettem. Ha körbejárok, a ház körül ezt látom.

Itt eddig egy kétszárnyú rozzant fakapu volt, de én azt lebontottam. Most van egy füves rétem.

Egy éve ilyenkor erről a fáról meggyet szedtem. Virágzáskor lefagyott, de árnyékot azért adni fog.

A pince dombját is megtisztítottam. Nekem nagyon teszik innét is a belátás.

A pajta mögötti közterületet is lekaszáltam. Az a befalazott ajtókeret itteni különlegesség. A keskeny telek miatt a kocsiszínből a szénásszekér elé fogott lovak ki tudtak ezen az ajtón jönni, és megkerülve a házat az istállóban éjszakáztak.

Ez az út ment régen Kanada hegy pincefalujához.

Itt a házunk az út túloldaláról, és ezzel vége is mai posztomnak.

Nemcsak a birtokkal foglalkoztunk.

Most megint egy hosszabb időt töltünk Budapesten. Már nagyon várom a hónap utolsó hetét, amikor újból a mi kis választott falunkban tölthetjük a hetet. Most szedtem elő a képeket, amit az előző alkalommal készítettem. Ugyan egy fél napot töltöttünk azzal, hogy vendégeinknek megmutassuk a falut, de akkor a faluvezetésen csak az alábbi öt fényképet készítettem. Az első kettő a falu parkjában a kis dísztó mellől készült.

A következő három a falu templomában. Az oltár mögött a freskófestő – mint a képeken látni lehet -, a falut is megörökítette.

Egy hét megszakítás nélkül…

Végre elmondhatom, hogy egy kerek hetet töltöttünk a vidéki házunkban. Nagyon kellett már a birtokunknak, mert nagyon le voltunk maradva a kertészkedéssel. Húsvét előtti hétre terveztük a nagy kerti munkákat, de akkor végig esett az eső és hideg volt. Ez a hét ideális volt a kert rendbetételéhez, csak hát éppen nem voltam szabadságon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Home Office-ban dolgozhattam, és tudtam is, hisz ott a világ végén gyorsabb netem volt, mint itt a fővárosban.

Itt látható az éppen virágzó pünkösdi rózsabokrunk. Először láttuk így, mert eddig minden évben lekéstük a virágzását.

   A tulipánfánk tövében bimbózó pünkösdi rózsánk, és ritkásan nyíló tulipánfánk virágai.

A járműflottám. Külön kiemelném, hogy a bio meghajtású talicskámmal több köbméternyi szénát hordtam a komposzt gödörbe. 

Itt még félig készen a pajta előtti placc.

 

A házunk mögötti közterületet is rendbe tettem. A faluban itt az a szokás, hogy a tulajdonos háza és a közút közötti terület rendbetétele a gazda dolga.

Javuló kilátások

Szívem szerint már életvitel szerűen álmaim házában szeretnék lakni. Ez a kívánságom egyelőre nem jön össze, de ezen a héten, már legalább innét dolgozhatok. Íme, ez a kilátás, ami most álmaim házának íróasztalától kitekintve látható.

KARAKTEREK

Még mindig a Főváros fogságában, de már csak ötvenhat munkanapom van hátra a nyugdíjazásomig. Most álmaim házáról nem tudok képeket hozni, de a mai derűs napon azért hozok szép képeket az itteni otthonomról.

Úgy kezdődött, hogy a teraszunkon reggeliztem. Aztán csak a közelembe jött egy szarka. Nem vett rólam tudomást, de egy másik madárnak viszont nagyon káricált. Én gondoltam egyet, hogy lefényképezem. Beszaladtam a fényképezőgépemért, és mire kijöttem csak a szomszéd ház füstcsövének tövében tudtam lefényképezni.

Aztán fogtam a gépem, és dolgozószobámba vonultam. Ott a városliget felé kinézve láttam ezt a léghajót.

Kedvem lett fotózni, és kimozdulni a lakásból. Így jutottam el a Lövölde térre. Itt most új kiállítás van a kirakatban:” Lisette Appeldorn Karakterek című sorozatában ötvözi a divat- és termékfotózás, valamint a fotóművészet területén szerzett tapasztalatait. Hétköznapi tárgyakból épít kompozíciókat, melyekből a fotókon keresztül különös karakterek kelnek életre. Folyamatosan bővülő anyagával egy egyedi, fiktív, a valósághoz mégis szorosan kapcsolódó, fantáziavilágot hoz létre. A valóság és a fantázia közötti kölcsönös összefüggés kérdése központi szerepet játszik a művész munkáiban.” Forrás: https://port.hu/esemeny/kiallitas/lisette-appeldorn-karakterek/e amelyikben vent-6234714

Megpróbáltam külön-külön mindegyik karaktert lefotózni. Nem sikerült. Bár ez, amelyikben én is benne vagyok, meg az utcakép is, eléggé művészi önarckép is lehetne.

Azért továbbmentem a szemközti parkba. Ez sokkal jobb önarckép.

Az otthonosság megteremtése

Március végén végre újból lementünk a házunkba. Megrendeltük az internetet, és a bekötés miatt mindenképpen le kellett mennünk. Az időjárás miatt – ha nincs az internet -, elhalasztottuk volna a lemenetelt. A halaszthatatlan lemenetelkor aztán egy hideg ház fogadott. Semmi probléma, van tűzifánk és működőképes kályhánk. – gondoltam én. Aztán mindkettő tűzhelyünkben lobogott a láng.

Ezek után nagyon otthonosan éreztük magunkat. Ha már a kályháinkról hoztam képet, had mutassam meg a fáskamránkat. Enélkül a fedett fatároló nélkül ez a kis tudósítás sem jöhetett volna létre.

Három és fél …

Már csak három és fél hónapig van munkahelyi kötöttségem, aztán jöhetnek a szabadidős elfoglaltságok. Az idei évben lányom növelte a családunk ingatlan portfolióját, a Dunakanyarban fogott neki egy zártkerti ingatlan pihenőhellyé alakításához. Lányom birtoka 50 kilométerre északra van az otthonunktól, az én álmaim háza meg 200 kilométerre, délre. El is mondhatjuk, hogy hazánk északi és déli végein is van érdekeltségünk. Amikor először mentem lányomékkal még úgy gondoltam nem sokat fogok én oda járni. Aztán rájöttem, hogy a Dunakanyarra néző panoráma, a telken adódó barkácsolási feladatok ugyanúgy érdekelnek, mint a Geresdi álomotthonom teendői. Így aztán ha kell, és lesz, időm megyek én ide is oda is.

Itt a tél végi kilátás a Börzsönyi hegységből.

A szomszéd macskája is átjött ellenőrizni a munkavégzésünket.