Így sem jártam még!

Vissza a jövőbe kiállításra mentünk Szentendrére. Fél napot készültem rá, hogy vigyem a kiállításra a kölcsönszerződés általam aláirt példányát és fényképezőgépet. Sokat jelent ez számomra, mert Vevér Oszkár Naplóját is kiállították, ami az én magángyűjteményem kedves darabja. El is jutottunk Szentendrére, ahol egy nagyot sétáltunk és nézelődtünk, sőt a nagy melegben fagylaltoztunk is. Aztán bementünk a kiállításra. Igazoltuk magunkat, a kölcsönszerződést aláírva beadtam. Megkérdeztem, hogy fotózhatok-e a kiállításon. A fotózást engedélyezték, csak épp a fényképezőgépem felejtettem otthon. Most a Ferenczy múzeum hivatalos oldaláról hoztam illusztrációnak képeket.

Ezen a képen éppen Boromisza Tibor festményét teszik a helyére, címe: Vevér Oszkár kertje.

Ez a kiállítás megnyitóján készült. Jobb oldalon a vitrinben a kiállított napló, középütt Vevér Oszkárt bemutató tabló. A kiállítást nagyon tudom ajánlani, még októberig megtekinthető: https://femuz.hu/esemeny/vissza-a-jovobe/

Klumpában jártam.

Hét végére esett a falu Szentháromságnapi búcsúja és a Stifolder fesztivál. Reggeltől estig meg sem álltunk, hogy a faluba jövő vendégeink jól érezzék magukat, és falunk jó hírét vigyék a nagyvilágba. Én a klumpamúzeum tárlatvezetője voltam.

A múzeum alapvetően úgy lett kialakítva, hogy a tablókat elolvasva a látogató felfedezze, hogy a klumpa és különféle változatai a Föld szinte minden szegletén ismert lábbeli volt. Közben kisfilmet is nézhettek, amelyen Gyuri Bácsi elkészíti a múzeumban is kiállított klumpát. Közben sokat kérdeztek, és többen meséltek is saját falujuk klumpaviseléséről. Például az egyik látogató ezzel kezdte: „Amikor a Nagyapámtól a Rákosi rendszerben elkobozták a malmát, még azt sem engedték meg, hogy a klumpájáért visszamenjen.” Ezen kívül még sok történetet hallottam, és tanultam a látogatóktól.

A tárlatvezetés azzal ér véget, hogy mindenki kipróbálhatja, hogy milyen kényelmes viselet a klumpaviselet. Én magam is klumpát viseltem, hogy minden látogatóm kedvet kapjon. Volt olyan látogatóm, aki még táncolt is benne,

Érdekességként megemlítettem, hogy idén 120 éve, hogy megjelent Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal. Volt olyan látogatóm, akinek kedvenc rajzfilmje volt, de mégsem emlékezett arra, hogy ezt az utazást Nils egy klumpában tette meg. Ehhez egy kis rövid olvasnivaló: sved-kiralysag - G-Portál

Erdei séta és …

Hajnalban érdemes erdőbe menni és gombát keresni. Tapasztaltuk, hogy kevés volt a csapadék, de a szomszédomnak is erdőjáró kedve volt.

El is indultunk az erdőbe.

Friss taplóbombákat már láttam is ezen a fatörzsön. Hamar meg is örökítettem gombázó kosarammal.

Gombázás után az árokba lenézve piros lábast találtam.

Illatos hunyort is láttam.

Itt nyalogathatják a sót az erdei állatok.

Itt látható a végeredmény. 4:0 a szomszéd javára. Azért nem búsulok, jól esett ez az erdei séta.

Rend az udvarban és a ház mögött.

Május utolsó hetét álmaim házában töltöttem. Eddig csak a munka volt az udvarban, és a ház körül. Fényképeket csak most a munkákat befejezve készítettem. Ha körbejárok, a ház körül ezt látom.

Itt eddig egy kétszárnyú rozzant fakapu volt, de én azt lebontottam. Most van egy füves rétem.

Egy éve ilyenkor erről a fáról meggyet szedtem. Virágzáskor lefagyott, de árnyékot azért adni fog.

A pince dombját is megtisztítottam. Nekem nagyon tetszik innét is a belátás.

A pajta mögötti közterületet is lekaszáltam. Az a befalazott ajtókeret itteni különlegesség. A keskeny telek miatt a kocsiszínből a szénásszekér elé fogott lovak ki tudtak ezen az ajtón jönni, és megkerülve a házat az istállóban éjszakáztak.

Ez az út ment régen Kanada hegy pincefalujához.

Itt a házunk az út túloldaláról, és ezzel vége is mai posztomnak.

Nemcsak a birtokkal foglalkoztunk.

Most megint egy hosszabb időt töltünk Budapesten. Már nagyon várom a hónap utolsó hetét, amikor újból a mi kis választott falunkban tölthetjük a hetet. Most szedtem elő a képeket, amit az előző alkalommal készítettem. Ugyan egy fél napot töltöttünk azzal, hogy vendégeinknek megmutassuk a falut, de akkor a faluvezetésen csak az alábbi öt fényképet készítettem. Az első kettő a falu parkjában a kis dísztó mellől készült.

A következő három a falu templomában. Az oltár mögött a freskófestő – mint a képeken látni lehet -, a falut is megörökítette.

Egy hét megszakítás nélkül…

Végre elmondhatom, hogy egy kerek hetet töltöttünk a vidéki házunkban. Nagyon kellett már a birtokunknak, mert nagyon le voltunk maradva a kertészkedéssel. Húsvét előtti hétre terveztük a nagy kerti munkákat, de akkor végig esett az eső és hideg volt. Ez a hét ideális volt a kert rendbetételéhez, csak hát éppen nem voltam szabadságon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Home Office-ban dolgozhattam, és tudtam is, hisz ott a világ végén gyorsabb netem volt, mint itt a fővárosban.

Itt látható az éppen virágzó pünkösdi rózsabokrunk. Először láttuk így, mert eddig minden évben lekéstük a virágzását.

   A tulipánfánk tövében bimbózó pünkösdi rózsánk, és ritkásan nyíló tulipánfánk virágai.

A járműflottám. Külön kiemelném, hogy a bio meghajtású talicskámmal több köbméternyi szénát hordtam a komposzt gödörbe. 

Itt még félig készen a pajta előtti placc.

 

A házunk mögötti közterületet is rendbe tettem. A faluban itt az a szokás, hogy a tulajdonos háza és a közút közötti terület rendbetétele a gazda dolga.

Javuló kilátások

Szívem szerint már életvitel szerűen álmaim házában szeretnék lakni. Ez a kívánságom egyelőre nem jön össze, de ezen a héten, már legalább innét dolgozhatok. Íme, ez a kilátás, ami most álmaim házának íróasztalától kitekintve látható.