Három és fél …

Már csak három és fél hónapig van munkahelyi kötöttségem, aztán jöhetnek a szabadidős elfoglaltságok. Az idei évben lányom növelte a családunk ingatlan portfolióját, a Dunakanyarban fogott neki egy zártkerti ingatlan pihenőhellyé alakításához. Lányom birtoka 50 kilométerre északra van az otthonunktól, az én álmaim háza meg 200 kilométerre, délre. El is mondhatjuk, hogy hazánk északi és déli végein is van érdekeltségünk. Amikor először mentem lányomékkal még úgy gondoltam nem sokat fogok én oda járni. Aztán rájöttem, hogy a Dunakanyarra néző panoráma, a telken adódó barkácsolási feladatok ugyanúgy érdekelnek, mint a Geresdi álomotthonom teendői. Így aztán ha kell, és lesz, időm megyek én ide is oda is.

Itt a tél végi kilátás a Börzsönyi hegységből.

A szomszéd macskája is átjött ellenőrizni a munkavégzésünket.

Azok a nyolcvanas évek…

Tegnap ezt a képet láttam magam előtt a számítógépemen dolgozva. Pont nyolcvan munkanapot kell még dolgoznom, és megkezdődnek a nyugdíjas napjaim. Erről jutott eszembe, hogy 1980-ban jöttem Budapestre tanulni. Akkor még nagyon elviselhető volt a Főváros. A nagykörúton laktam, és nagyon szerettem. Szinte bármit lehetett a nagykörúti boltokban venni, ami vidéken hiánycikk volt. Volt több színház, mozi, ha kikapcsolódásra vágytam. Aztán már semmi sem olyan, mint akkor volt. A nyolcvanas évek óta az év legnagyobb részét itt töltöm, de már nem sokáig.

Felhők fölött...

 

Már azon gondolkodtam, hogy februárban nem írok posztot a blogomba. Aztán most ezen a „laza” szombaton fényképeket kellett keresnem a feleségemnek a tanulmányához. Először az induló képet találtam meg. Nem tudom annak idején kétezertizenhétben miért fényképeztem. Most azt láttam bele, hogy a felhőcskék éppen veszekszenek. Ilyen volt az eddigi három hetem. Határidős munkák, amikor úgy érzem, hogy nyakig vagyok a munka sűrűjében. Ráadásul nem elég, hogy nyakig! Még lögybölik is, hogy olykor a fejem tetejéig érjen!

Ekkor most éppen az asztalom fölött levő centire néztem. A centi azt mutatja, hogy még 90 munkanapot kell dolgoznom aztán, kezdődhet a nyugdíjas életem. A nyugdíjas életemhez találtam a mai záró képem. Ezt is kettőezertizenhétben fényképeztem, amikor a család szülői házát eladtuk. Ez a nagymama varrós szakajtócskája. Félre is tettük, becsomagolva arra vár, hogy kitisztítsam, és használható állapotra hozzam. Értek ám én a stoppoláshoz is! Négyéves voltam, amikor nagymamám elvitt a munkahelyére, egy mosodába. Akkor még a kimosott és lyukas zoknikat javították. Nekem megmutatták hogyan kell csinálni, aztán zoknikat stoppoltam. Nagyon élveztem, és meg is dicsértek, hogy milyen szép és használható lett újra a zokni.    

Sorsfordító évben vagyok

Kerek évfordulója van éppen a blogomnak: 1000_2, azaz 2-es számrendszerben pontosan most tizenhat éve. Azóta vagyok Múltmentő. Célom az volt, hogy a múltbeli emlékeimet tárgyaimat megőrizzem a jelenben, és jövőben egyaránt. A célom nem változik, de életmódom ebben az évben sokat fog. Ebben az évben leszek 65, ezért a munkás éveim után jönnek a dolgos nyugdíjas éveim. Az évem első felét munkásra, második felét dolgosra tervezem. Az első felében is sokat fogok írni, meg a másodikban is. Az első félévi írásaimat a blog olvasói nem ismerhetik meg, mert az szolgálatai titoknak minősül. Az év második fele már a nyugdíjas tevékenységeimet fogja bemutatni. Nagyon sok tervem van, több füzetet teleírtam, rajzoltam és több doboznyi tárgyam van, hogy az új életteremben hasznosuljanak. Most egy képet hoztam a múlt év decemberéből. A képen látható tárgyak már múltmentések, és ezek mindegyike Advent Vasárnapi gyertyatartóként funkcionált 2025-ben. Van rajta egy Spanyol kerámia csacsi, mely advent első vasárnapján volt a gyertyatartó, az álmaim házában meg az asztal közepi sótartó lesz. A cicalámpa hiányosan került hozzám, csak a teste maradt meg. Aztán mindenféle alumínium csövekből, vezetékekből, villanyszerelési anyagokból újraalkottam az egykori iparművészeti gyertyaégős asztali lámpát. Ez a cicalámpa majd a vidéki ház nappalijában az éjjeli lámpa lesz. A csontos tányért félbetörve kaptam ráadásként egy bolhapiaci eladómtól, én magam ragasztottam meg, ezüstvasárnapi gyertyatartóként szolgált a múlt évben. A tervem szerint ebből a csontos tányérból az álmaim fürdőszobájában szappantartó lesz. A rózsaszín üvegtál volt az aranyvasárnapi gyertyatartónk, ebből lesz majd az álmaink házának étkezőasztalán gyümölcs vagy aprósütemény tartó. Ebben a hónapban most ennyit tudtam mesélni.

Egyszer volt, hol nem volt

Az év végi időszakok nagyon hasonlóak voltak eddig. Szokásos munkahelyi és otthoni év vége várás és ünnepi készülődés. Eddig minden év vége hasonlóan telt, és mégis minden sorra került, és minden másra is jutott időm.  Ebben az évben minden megváltozott. A blogomra már megint nem írtam. Persze történtek nem várt dolgok, ami miatt több volt a nem tervezett, mint a tervezett tevékenységem. Nem akarok magyarázkodni, ez történt. Tudomásul veszem, és ezzel megírtam az év végi utolsó posztom.

Kellemes Karácsonyi és Boldog Új Évet minden blogomra látogató Barátomnak, és Olvasóimnak! 

Kép: Klauzál téri Ezüstvasárnapi piac.

LELTÁR

Egész szombaton leltároztam, hogy mi van meg, és mit kell még megcsinálnom, hogy elkezdhessem 2025 adventi időszakát. Megy már nekem a leltározás minden formában. Amikor számítástechnikával kezdtem foglalkozni, az első nagyobb rendszer, amiben részt kellett vennem egy nagyvállalat készletgazdálkodási rendszere volt. Aztán a leltározás minden formáját és fajtáját megéltem már. A munkahelyemen éppen az eddig végzett munkáimról kell leltárt készítenem. Át kell adni az utódomnak azt a tudást, amivel rendelkezem, hogy folytathassa azt a munkát, amit én végeztem. Erre ma reggel szokás szerint megyek a bolhapiacra, és egy leltárt látok a kedvenc kirakat-galériámban. Ilyen az én sorsom.  

Jó időben, rossz időben

Augusztus óta panaszkodtam, hogy lassan haladunk az álmaim házának felújításával. Aztán október végére – sok-sok utánajárás és ügyfélszolgálat látogatás után –, végre visszakötötték a gázt. Azt hittem ezután már rögtön jöhetnek a parkettások, de csalódnom kellett. A padlófűtés próbája kilenc napot vett igénybe, ennyi kell, hogy a padlóburkoló beton teljesen kiszáradjon. Most végre jó időben és rossz időben is ott tudunk tartózkodni. Dolgozhatunk tovább kint és bent, hogy álmaink valósággá váljanak.

Az ide feltöltött képeken bemutatott állapotnál már sokkal jobban állunk. Dolgozni a házban és a telken, majd utána fényképezni az eredményt.!? - Ezt még tanulni kell!