Őszi munkákat végeztem házunk
kertjében. A munkák végeztével gondoltam egyet és felmentem falunk Kanada
hegyére, ami valójában domb. Szeretek ott sétálni, mert elvadult, és
rendszerint találni szoktam vadvirágot, amelyet aztán lakásdekorációnak is
felhasználhatok. Most vadvirágot nem találtam, de egy kicsi őszi csokrot
szedtem. Ez most a hűtőnk tetején őszi hangulatot szolgáltat.
Már év elején megtaláltam a pajtában ezt az ekakaparót. Ekét nem használunk és nem kellett tisztítanom se, de befogtam réstisztítónak. A fal és a járda, meg a járdalapok közötti rések gyomokkal benőtt réseit ezzel az ekekaparóval tisztítottam. Ma már megtisztítottam a ház előtti árok réseit meg a ház körüli járda réseit. A műhelyem előtti placc volt hátra, amikor is az eketisztító nyele és feje külön vált. Nem kell ezen csodálkozni, hisz a nyélbe már farontó bogarak költöztek, Ha már így esett, hogy épp a műhelyem előtt voltam, bementem a fűrészemért és a törött nyéllel kerestem egy új nyelet. A kiszáradt és kivágott orgonabokor ágak között találtam is egy megfelelőt.így aztán előszedtem a késeimet, és a kérgétől megszabadítottam. Aztán az új nyelet fafaragó baltámmal kihegyeztem. Az ekekaparó fejét az új nyélben egy facsavarral rögzítettem. A holnapi nap elkezdődhet a felújított ekekaparó új élete. Elmondhatom, hogy a restaurátor műhelyemben ez első elkészült felújításom. Kicsi, de az enyém!
Második napja vagyunk lent a kis birtokunkon. Körbenéztem, és megállapítottam, hogy a fűvel nem kell dolgozni, de fával annál inkább. Első nap már elkezdtem fát fűrészelni. Minden olyan fát összevágtam, ami a kandalló nyílásán befér és úgy eltüzelhető. A mai napra maradt a fűrészelni és hasogatni való fa. Ezt ma meg is csináltam. Az utolsó adag fáról csináltam hasogatás előtt és után fotót, hogy látszódják, hogy dolgoztam.
Most már hétköznapokon is az eddigi munkára fordított nyolc órámat is nekem tetsző elfoglaltságra fordíthatom. Erre a hétre megérkezett a társasházunkhoz a talajjavító termőföld, hogy a kertben a füvesítést folytatni lehessen. A hétvégére lett volna szervezve közös társadalmai munka, megjósolták, hogy majd akkor eső lesz. Így aztán néhány hétköznap is ráérővel elhatároztuk, hogy a földet behordjuk. Mi sem gondoltuk, hogy a füvesítésig eljutunk. Aztán az első nap végére már szinte az összes földet behordtuk. Másnap aztán a vakondtúrásnak kinéző kupacokat elgereblyéztük, és elszórtuk a fűmagot. Másnap végére még a hengerlés is meg lett. A munkálatokról az alábbi fotósorozatot készítettem.
Arany János
1817. március 2. — 1882. október 22.
Toldi estéje
6. ének, 31.
Ez a versrészlet jutott eszembe,
amikor megláttam régi munkahelyem felújított irodaházában az Arany Jánosra
emlékező falfestményt. Én „A 'Következő fejezet' címmel beszélgettem kollégával
arról, hogy mit is fogok én kezdeni a nyugdíjba menetelem után a
rendelkezésemre álló megnövekedett szabadidőmmel. Semmi újat nem mondtam, csak arról
beszéltem, amiről itt a blogomon a posztjaimban is írok.
A Képzőművészeti Egyetem bejárata
hirdeti, hogy Strobl Alajos 170 éve született. Ma pont az epreskert mellett
mentem el, és láttam, hogy a Strobl kiállítás poszterei még az Epreskert
kerítésén vannak. Nekem élményt jelentett ezek megtekintése és elolvasása.
Hiányzik már nagyon a vidéki birtok, és az ott elvégzendő hasznos tevékenységek. Szeptemberben azt hittem, hogy nem is tudok a hobbijaimnak élni, és csak a céges és otthoni munka marad. A társasházunk az idén nyert a kerületi kertszépítési pályázaton. A megnyert pénzt nem akartuk vállalkozóra bízni, ezért a társasházunk lakói úgy döntöttek, hogy saját kézbe veszik a növénybeszerzést, termőtalaj beszerzést és az utána következő felújítási munkálatokat. Sokan és sokat dolgoztak a házban lakók, én is besegítettem, és jólesett kertészkedni, hogy a ház kertjéből park legyen. Íme néhány kép a kerti munkákról.
