Kerítésbontás kettő napban

 

Egy nap akartam megcsinálni a pincebejárat fölötti kerítés bontását. Már tavasszal kidőlt a kapustól az azt rögzítő oszlop. Az előző tulajdonos a baromfiudvart zárta le a kerítéssel, hogy ne szökjenek ki a tyúkok. Régóta állhatott már itt. mindenféle növény benőzze, és sokszor kapirgálhattak a kerítés alá a tyúkok, mert kövek, téglák, cserepek voltak a kerítés tövébe rakva, hogy megakadályozzák a baromfikák kijutását. Én összesen hat talicskányi törmeléket bányásztam ki a kerítés tövéből. Aztán másnak délre meg is lettem a bontással, sőt a lebontott kerítés tartozékait is elraktároztam.

Amikor végeztem mindezzel akkor vettem észté, hogy a telek hátsó végében a téli körténk nagy része lehullott és elrohadt, ami meg még a fán maradt az olyan magasan van, hogy azt én leszedni nem tudom. Azért a lehullottak között találtam egy teli kosárra való körtét.

Őszi hangulatban

 

Őszi munkákat végeztem házunk kertjében. A munkák végeztével gondoltam egyet és felmentem falunk Kanada hegyére, ami valójában domb. Szeretek ott sétálni, mert elvadult, és rendszerint találni szoktam vadvirágot, amelyet aztán lakásdekorációnak is felhasználhatok. Most vadvirágot nem találtam, de egy kicsi őszi csokrot szedtem. Ez most a hűtőnk tetején őszi hangulatot szolgáltat.

Az ekekaparó új élete.

Már év elején megtaláltam a pajtában ezt az ekakaparót. Ekét nem használunk és nem kellett tisztítanom se, de befogtam réstisztítónak. A fal és a járda, meg a járdalapok közötti rések gyomokkal benőtt réseit ezzel az ekekaparóval tisztítottam. Ma már megtisztítottam a ház előtti árok réseit meg a ház körüli járda réseit. A műhelyem előtti placc volt hátra, amikor is az eketisztító nyele és feje külön vált. Nem kell ezen csodálkozni, hisz a nyélbe már farontó bogarak költöztek, Ha már így esett, hogy épp a műhelyem előtt voltam, bementem a fűrészemért és a törött nyéllel kerestem egy új nyelet. A kiszáradt és kivágott orgonabokor ágak között találtam is egy megfelelőt.így aztán előszedtem a késeimet, és a kérgétől megszabadítottam. Aztán az új nyelet fafaragó baltámmal kihegyeztem. Az ekekaparó fejét az új nyélben egy facsavarral rögzítettem. A holnapi nap elkezdődhet a felújított ekekaparó új élete. Elmondhatom, hogy a restaurátor műhelyemben ez első elkészült felújításom. Kicsi, de az enyém!

Végre a saját birtokomon dolgozhattam.

Második napja vagyunk lent a kis birtokunkon. Körbenéztem, és megállapítottam, hogy a fűvel nem kell dolgozni, de fával annál inkább. Első nap már elkezdtem fát fűrészelni. Minden olyan fát összevágtam, ami a kandalló nyílásán befér és úgy eltüzelhető. A mai napra maradt a fűrészelni és hasogatni való fa. Ezt ma meg is csináltam. Az utolsó adag fáról csináltam hasogatás előtt és után fotót, hogy látszódják, hogy dolgoztam.

Itt meg a fáskamra, amellyel várom a hideget.

Nyugdíjban töltött első hetemben történt.

Most már hétköznapokon is az eddigi munkára fordított nyolc órámat is nekem tetsző elfoglaltságra fordíthatom. Erre a hétre megérkezett a társasházunkhoz a talajjavító termőföld, hogy a kertben a füvesítést folytatni lehessen. A hétvégére lett volna szervezve közös társadalmai munka, megjósolták, hogy majd akkor eső lesz. Így aztán néhány hétköznap is ráérővel elhatároztuk, hogy a földet behordjuk. Mi sem gondoltuk, hogy a füvesítésig eljutunk. Aztán az első nap végére már szinte az összes földet behordtuk. Másnap aztán a vakondtúrásnak kinéző kupacokat elgereblyéztük, és elszórtuk a fűmagot.  Másnap végére még a hengerlés is meg lett. A munkálatokról az alábbi fotósorozatot készítettem.  

A Következő fejezet

 

Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár -
Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;
Változik a világ: gyengül, ami erős,
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.

Arany János

1817. március 2. — 1882. október 22.

Toldi estéje

6. ének, 31.

Ez a versrészlet jutott eszembe, amikor megláttam régi munkahelyem felújított irodaházában az Arany Jánosra emlékező falfestményt. Én „A 'Következő fejezet' címmel beszélgettem kollégával arról, hogy mit is fogok én kezdeni a nyugdíjba menetelem után a rendelkezésemre álló megnövekedett szabadidőmmel. Semmi újat nem mondtam, csak arról beszéltem, amiről itt a blogomon a posztjaimban is írok.

Nektek pedig hoztam néhány képet a felújított irodaházából, és annak nyolcadik emeleti kilátásairól.

Kiállítás a kerítésen.

 

A Képzőművészeti Egyetem bejárata hirdeti, hogy Strobl Alajos 170 éve született. Ma pont az epreskert mellett mentem el, és láttam, hogy a Strobl kiállítás poszterei még az Epreskert kerítésén vannak. Nekem élményt jelentett ezek megtekintése és elolvasása.