Az okafogyott kerítés új feladata.

Az új házunkhoz járt három belső kerítés is kettő nagy és kettő kiskapuval. Az egyik kerítés kapujának tartóoszlopa - mint korábban írtam -, magától kidőlt. Ezt el is bontottam, és most már a helyén levő gödröket is feltöltöttem földdel, hogy jövőre már egy összefüggő füves gyepszőnyegem legyen.

A középső kerítés – ez a legfiatalabb -, remek műanyagos dróthálóval jó állapotban volt. Ha azt jó állapotnak lehet mondani, hogy kutyák aláásták a kerítést. Az aláásott lyukakat az előző tulajdonos régi téglákkal feltöltötte. Én három talicskányi téglát hordtam el a kerítés alól. Most már csak az oszlopok állnak, és várják, hogy a dróthálók helyére én málna vesszők és/vagy szederbokrok nőjenek.

Lazítás a nap lezárásaként.

A munkanap végén az volt a szokásom, hogy hazagyalogoltam egy hangulatos útvonalon, és fényképeket készítettem. Most álmaim otthonában nyuggerként a napi otthoni feladatok elvégzése után felajánlottam feleségemnek, hogy sétáljunk egyet a faluban. Nem volt kedve. Semmi baj. A fényképezőgép barátommal elindultam, hogy lazítsak egy kicsit. Már rögtön az első hídnál láttam ezt a gyönyörű virágbokrot.

A falu parkjában aztán megálltam a múlt hónapban átadott és felszentelt Szűz Mária tabernákulumos oszlopánál.

A parkban levő kis tó körül is nyíltak még virágok, és a tó tükrén jó volt elmélázni a körülötte levő fák képén.

Aztán átmentem egy újabb kis hídon a falu háromszáz évét bemutató tanösvény első állomásához.

Azután a házunktól legtávolabb levő gyaloghídon még lefényképeztem, hogy itt is nyílnak még a hidat díszítő virágok.

 

A lazító sétám utolsóképén már látszik, hogy sötétedik. Én meg szépen hazaballagtam vacsorázni.

Kerítésbontás kettő napban

 

Egy nap akartam megcsinálni a pincebejárat fölötti kerítés bontását. Már tavasszal kidőlt a kapustól az azt rögzítő oszlop. Az előző tulajdonos a baromfiudvart zárta le a kerítéssel, hogy ne szökjenek ki a tyúkok. Régóta állhatott már itt. mindenféle növény benőzze, és sokszor kapirgálhattak a kerítés alá a tyúkok, mert kövek, téglák, cserepek voltak a kerítés tövébe rakva, hogy megakadályozzák a baromfikák kijutását. Én összesen hat talicskányi törmeléket bányásztam ki a kerítés tövéből. Aztán másnak délre meg is lettem a bontással, sőt a lebontott kerítés tartozékait is elraktároztam.

Amikor végeztem mindezzel akkor vettem észté, hogy a telek hátsó végében a téli körténk nagy része lehullott és elrohadt, ami meg még a fán maradt az olyan magasan van, hogy azt én leszedni nem tudom. Azért a lehullottak között találtam egy teli kosárra való körtét.

Őszi hangulatban

 

Őszi munkákat végeztem házunk kertjében. A munkák végeztével gondoltam egyet és felmentem falunk Kanada hegyére, ami valójában domb. Szeretek ott sétálni, mert elvadult, és rendszerint találni szoktam vadvirágot, amelyet aztán lakásdekorációnak is felhasználhatok. Most vadvirágot nem találtam, de egy kicsi őszi csokrot szedtem. Ez most a hűtőnk tetején őszi hangulatot szolgáltat.

Az ekekaparó új élete.

Már év elején megtaláltam a pajtában ezt az ekakaparót. Ekét nem használunk és nem kellett tisztítanom se, de befogtam réstisztítónak. A fal és a járda, meg a járdalapok közötti rések gyomokkal benőtt réseit ezzel az ekekaparóval tisztítottam. Ma már megtisztítottam a ház előtti árok réseit meg a ház körüli járda réseit. A műhelyem előtti placc volt hátra, amikor is az eketisztító nyele és feje külön vált. Nem kell ezen csodálkozni, hisz a nyélbe már farontó bogarak költöztek, Ha már így esett, hogy épp a műhelyem előtt voltam, bementem a fűrészemért és a törött nyéllel kerestem egy új nyelet. A kiszáradt és kivágott orgonabokor ágak között találtam is egy megfelelőt.így aztán előszedtem a késeimet, és a kérgétől megszabadítottam. Aztán az új nyelet fafaragó baltámmal kihegyeztem. Az ekekaparó fejét az új nyélben egy facsavarral rögzítettem. A holnapi nap elkezdődhet a felújított ekekaparó új élete. Elmondhatom, hogy a restaurátor műhelyemben ez első elkészült felújításom. Kicsi, de az enyém!

Végre a saját birtokomon dolgozhattam.

Második napja vagyunk lent a kis birtokunkon. Körbenéztem, és megállapítottam, hogy a fűvel nem kell dolgozni, de fával annál inkább. Első nap már elkezdtem fát fűrészelni. Minden olyan fát összevágtam, ami a kandalló nyílásán befér és úgy eltüzelhető. A mai napra maradt a fűrészelni és hasogatni való fa. Ezt ma meg is csináltam. Az utolsó adag fáról csináltam hasogatás előtt és után fotót, hogy látszódják, hogy dolgoztam.

Itt meg a fáskamra, amellyel várom a hideget.

Nyugdíjban töltött első hetemben történt.

Most már hétköznapokon is az eddigi munkára fordított nyolc órámat is nekem tetsző elfoglaltságra fordíthatom. Erre a hétre megérkezett a társasházunkhoz a talajjavító termőföld, hogy a kertben a füvesítést folytatni lehessen. A hétvégére lett volna szervezve közös társadalmai munka, megjósolták, hogy majd akkor eső lesz. Így aztán néhány hétköznap is ráérővel elhatároztuk, hogy a földet behordjuk. Mi sem gondoltuk, hogy a füvesítésig eljutunk. Aztán az első nap végére már szinte az összes földet behordtuk. Másnap aztán a vakondtúrásnak kinéző kupacokat elgereblyéztük, és elszórtuk a fűmagot.  Másnap végére még a hengerlés is meg lett. A munkálatokról az alábbi fotósorozatot készítettem.