Egy hét megszakítás nélkül…

Végre elmondhatom, hogy egy kerek hetet töltöttünk a vidéki házunkban. Nagyon kellett már a birtokunknak, mert nagyon le voltunk maradva a kertészkedéssel. Húsvét előtti hétre terveztük a nagy kerti munkákat, de akkor végig esett az eső és hideg volt. Ez a hét ideális volt a kert rendbetételéhez, csak hát éppen nem voltam szabadságon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Home Office-ban dolgozhattam, és tudtam is, hisz ott a világ végén gyorsabb netem volt, mint itt a fővárosban.

Itt látható az éppen virágzó pünkösdi rózsabokrunk. Először láttuk így, mert eddig minden évben lekéstük a virágzását.

   A tulipánfánk tövében bimbózó pünkösdi rózsánk, és ritkásan nyíló tulipánfánk virágai.

A járműflottám. Külön kiemelném, hogy a bio meghajtású talicskámmal több köbméternyi szénát hordtam a komposzt gödörbe. 

Itt még félig készen a pajta előtti placc.

 

A házunk mögötti közterületet is rendbe tettem. A faluban itt az a szokás, hogy a tulajdonos háza és a közút közötti terület rendbetétele a gazda dolga.

Javuló kilátások

Szívem szerint már életvitel szerűen álmaim házában szeretnék lakni. Ez a kívánságom egyelőre nem jön össze, de ezen a héten, már legalább innét dolgozhatok. Íme, ez a kilátás, ami most álmaim házának íróasztalától kitekintve látható.

KARAKTEREK

Még mindig a Főváros fogságában, de már csak ötvenhat munkanapom van hátra a nyugdíjazásomig. Most álmaim házáról nem tudok képeket hozni, de a mai derűs napon azért hozok szép képeket az itteni otthonomról.

Úgy kezdődött, hogy a teraszunkon reggeliztem. Aztán csak a közelembe jött egy szarka. Nem vett rólam tudomást, de egy másik madárnak viszont nagyon káricált. Én gondoltam egyet, hogy lefényképezem. Beszaladtam a fényképezőgépemért, és mire kijöttem csak a szomszéd ház füstcsövének tövében tudtam lefényképezni.

Aztán fogtam a gépem, és dolgozószobámba vonultam. Ott a városliget felé kinézve láttam ezt a léghajót.

Kedvem lett fotózni, és kimozdulni a lakásból. Így jutottam el a Lövölde térre. Itt most új kiállítás van a kirakatban:” Lisette Appeldorn Karakterek című sorozatában ötvözi a divat- és termékfotózás, valamint a fotóművészet területén szerzett tapasztalatait. Hétköznapi tárgyakból épít kompozíciókat, melyekből a fotókon keresztül különös karakterek kelnek életre. Folyamatosan bővülő anyagával egy egyedi, fiktív, a valósághoz mégis szorosan kapcsolódó, fantáziavilágot hoz létre. A valóság és a fantázia közötti kölcsönös összefüggés kérdése központi szerepet játszik a művész munkáiban.” Forrás: https://port.hu/esemeny/kiallitas/lisette-appeldorn-karakterek/e amelyikben vent-6234714

Megpróbáltam külön-külön mindegyik karaktert lefotózni. Nem sikerült. Bár ez, amelyikben én is benne vagyok, meg az utcakép is, eléggé művészi önarckép is lehetne.

Azért továbbmentem a szemközti parkba. Ez sokkal jobb önarckép.

Az otthonosság megteremtése

Március végén végre újból lementünk a házunkba. Megrendeltük az internetet, és a bekötés miatt mindenképpen le kellett mennünk. Az időjárás miatt – ha nincs az internet -, elhalasztottuk volna a lemenetelt. A halaszthatatlan lemenetelkor aztán egy hideg ház fogadott. Semmi probléma, van tűzifánk és működőképes kályhánk. – gondoltam én. Aztán mindkettő tűzhelyünkben lobogott a láng.

Ezek után nagyon otthonosan éreztük magunkat. Ha már a kályháinkról hoztam képet, had mutassam meg a fáskamránkat. Enélkül a fedett fatároló nélkül ez a kis tudósítás sem jöhetett volna létre.

Három és fél …

Már csak három és fél hónapig van munkahelyi kötöttségem, aztán jöhetnek a szabadidős elfoglaltságok. Az idei évben lányom növelte a családunk ingatlan portfolióját, a Dunakanyarban fogott neki egy zártkerti ingatlan pihenőhellyé alakításához. Lányom birtoka 50 kilométerre északra van az otthonunktól, az én álmaim háza meg 200 kilométerre, délre. El is mondhatjuk, hogy hazánk északi és déli végein is van érdekeltségünk. Amikor először mentem lányomékkal még úgy gondoltam nem sokat fogok én oda járni. Aztán rájöttem, hogy a Dunakanyarra néző panoráma, a telken adódó barkácsolási feladatok ugyanúgy érdekelnek, mint a Geresdi álomotthonom teendői. Így aztán ha kell, és lesz, időm megyek én ide is oda is.

Itt a tél végi kilátás a Börzsönyi hegységből.

A szomszéd macskája is átjött ellenőrizni a munkavégzésünket.

Azok a nyolcvanas évek…

Tegnap ezt a képet láttam magam előtt a számítógépemen dolgozva. Pont nyolcvan munkanapot kell még dolgoznom, és megkezdődnek a nyugdíjas napjaim. Erről jutott eszembe, hogy 1980-ban jöttem Budapestre tanulni. Akkor még nagyon elviselhető volt a Főváros. A nagykörúton laktam, és nagyon szerettem. Szinte bármit lehetett a nagykörúti boltokban venni, ami vidéken hiánycikk volt. Volt több színház, mozi, ha kikapcsolódásra vágytam. Aztán már semmi sem olyan, mint akkor volt. A nyolcvanas évek óta az év legnagyobb részét itt töltöm, de már nem sokáig.

Felhők fölött...

 

Már azon gondolkodtam, hogy februárban nem írok posztot a blogomba. Aztán most ezen a „laza” szombaton fényképeket kellett keresnem a feleségemnek a tanulmányához. Először az induló képet találtam meg. Nem tudom annak idején kétezertizenhétben miért fényképeztem. Most azt láttam bele, hogy a felhőcskék éppen veszekszenek. Ilyen volt az eddigi három hetem. Határidős munkák, amikor úgy érzem, hogy nyakig vagyok a munka sűrűjében. Ráadásul nem elég, hogy nyakig! Még lögybölik is, hogy olykor a fejem tetejéig érjen!

Ekkor most éppen az asztalom fölött levő centire néztem. A centi azt mutatja, hogy még 90 munkanapot kell dolgoznom aztán, kezdődhet a nyugdíjas életem. A nyugdíjas életemhez találtam a mai záró képem. Ezt is kettőezertizenhétben fényképeztem, amikor a család szülői házát eladtuk. Ez a nagymama varrós szakajtócskája. Félre is tettük, becsomagolva arra vár, hogy kitisztítsam, és használható állapotra hozzam. Értek ám én a stoppoláshoz is! Négyéves voltam, amikor nagymamám elvitt a munkahelyére, egy mosodába. Akkor még a kimosott és lyukas zoknikat javították. Nekem megmutatták hogyan kell csinálni, aztán zoknikat stoppoltam. Nagyon élveztem, és meg is dicsértek, hogy milyen szép és használható lett újra a zokni.