Nem mindennapi dunai hajókirándulás

Feleségemet meghívták előadni az Ulmi Duna Barátai Társaság (Gesellschaft der Donaufreunde Ulm) szervezte hajózásra. Ez a baráti társaság évente lehajózik egy Ulmer Schachtellel (Ulmi skatulya). A meghívás egy egész napra Komárno-tól Budapestig. Mi Komáromba utaztunk le vonattal, hogy kedd reggel (202707.07-én) felszálljunk erre a kis hagyományőrző hajóra. Mi egy órával korábban a hajóállomásra értünk. Hamar megtaláltuk a hajónkat. Több fotót készítettem a kikötőről és a mi hajónkról, meg a kikötőben éppen lehorgonyzó üdülőhajóról. Én nagyon elgondolkoztam rajta, hogy fel merjek-e szállni erre a kis lélekvesztőre.

 A következő bejegyzésből kiderül, hogy felmerészkedtem-e a lélekvesztőre.

Nyuggerek a fiatalok között

Elsejétől már én is nyugdíjasnak számitok, papírom még nincs róla. Feleségem már kicsivel több, mint egy éve nyugdíjas, neki papírja is van róla. Mióta nyugdíjas sokkal nehezebb a lakásból kimozdítani. Ezen a héten sikerült L.A. Suzy koncertre elvinni a feleségem. Ennél közelebb nem is rendezhették volna, hiszen a hozzánk közelben levő Hunyadi téren volt a koncert. Életkorunkkal most a téren a kisebbségbe tartoztunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A koncert utáni nap meg a lányom lepett meg itthon bennünket, és áthozott néhány darab paradicsomot, amelyiket a lakás előtti erkélyen termesztett. A paradicsomnak remek íze van, érződik rajta a gondoskodás, és a napfény íze, melyből itt a tetőn nincs hiány.

Egyre gyakrabban jövünk ide

Most, hogy már van, egy összkomfortos lakrészünk igyekszünk gyakran lejönni ide. Írom, mert már itt álmaim házában írom ezt a posztot. Vasárnap hajnalban jöttünk, hogy még a rekkenő hőség előtt ideérjünk. Persze a kertben füvet nyírni napközben nem lehetett, de a házban és az istállóban a vastag vályog és kőfalak tartották az éjszakai hűvösséget. Pihenésképpen sétáltam egy kicsit és fényképeztem. Ha lejövünk a kert mindig szolgál valami meglepetés virággal, most ezekkel.

Sajnos, amíg nem voltunk itt, a faluban viharos szél és kevés eső is volt. A templom mögött a kedvenc öreg hársfánk egyik nagy oldalágát is letörte. 

Tanösvény a falu emlékparkjában

A park a falu egyetlen utcáján csörgedező kis patak ártere. Egy bőven eső zápor néha meg is tölti. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet gépállomásaként funkcionált. Aztán a nyolcvanas években helyi fiatalok a Hazafias Népfront támogatását elnyerve pénzt kaptak a fásításra. Akkor ugyanannyi facsemetét kértek, ahány éves volt a falu. Így került akkor kettőszázhatvan fa a patak két oldalára. Kettőezer tizennyolcban aztán a falu történetét bemutató tanösvény készült: https://lehrpfad.hu/feked/?lang=hu. Ezt a tanösvényt jártuk végig érdeklődőkkel, ekkor készültek ezek a képek.

A Szentek lassan a saját helyükre kerülnek.

Szerencsésnek mondhatom magam az álmaim házának falujával. A falu nagyon ügyel arra, hogy megmaradjanak régi értékei, vagy ha egyes értékek eltűnnek azok pótlásra kerüljenek. Szent Flórián is így járt, egyszerűen még a múlt évezredben eltűnt a fülkéjéből. Aztán a múlt évezred nyolcvanas éveiben Szent Antal oszlopát az útépitők lerombolták. A falu lakói a szobrot megmentették, és Szent Flórián fülkéjébe helyezték. Múlt évben Szent Antal a régi helyén új fülkét kapott. Egy év kellett, amíg megszületett az új Szent Flórián és visszakerült abba a kis házacskába, ahol évszázadok óta az eredeti Szent Flórián állt.

A falu Szentháromságnapi búcsúján Szent Flórián új szobra felszentelésre került. A szentmisére és a felszentelésre Máriakéméndről is érkeztek zarándokok. Erről a felszentelésről készítettem képeket. Tudom, hogy sok, de így is csak a negyedét mutatom, annak amennyit készítettem.

Múlt és jelen egy kiállításon

Az elmúlt hetekben kiállítás látogatásban nálam nem volt hiány. Csorba Karcsi fotókiállításának - Magyarországi Németek Házában (1062 Budapest, Lendvay u. 22.) -, a megnyitójára is sikerült elmennem. Igazán nekem való kiállítás volt.

Az egyik teremben Kalaznó múltjából láthatunk archív képeket, textileket, és népviseleti ruhákat.

 

A másik teremben a Nemzeti Táncszínház művészeit próbákon megörökítő képeket láttunk.

A kiállítást a Szári táncos pár fellépésével kezdték.

Aztán egy képekkel illusztrált beszélgetést láthattunk és hallhattunk a kiállító fotóművésszel. A kivetített dián éppen e frissen kelt kiskacsák élvezik lavórból kialakított strandot. Több képet most nem hoztam, de aki többre kíváncsi menjen el megnézni a kiállítást. Nem fog csalódni. Ismertető a kiállításról: https://www.zentrum.hu/hu/2026/05/a-mult-es-a-jelen-kepei-csorba-karoly-fotokiallitasa/

Se alja, se teteje

 

Szokás szerint – ha Budapesten vagyok -, a bolhapiacra menet megállok a Lövölde téren. Messziről azt láttam, mintha üres lenne művészeti kiállításnak helyet adó kirakat. Közelebb érve aztán olvastam, hogy ez Fusz Mátyás „Se alja, se teteje” című művészeti installációja. 

 

„Nem vagyok biztos benne, honnan kezdődik egy hegy. Van egy éles vonal, egy patak vagy egy mélypont, amikortól felfelé az már a hegynek számít?

Aztán fent, voltam már olyan csúcsokon, amik nagyon laposak voltak, szinte fennsíkok és fordultam is már vissza pár száz méterrel a hegytető előtt. Egyrészt mert tériszonyom is van, másrészt mert igazán könnyedén békélek meg kimerültségemben azzal a gondolattal, hogy ezt most nem csinálom teljesen végig.

Talán ezzel függ össze az is, hogy a házam tetejéről hiányzik kb. 10 négyzetcentiméter lambéria. Annak idején elfáradtam és lemásztam a létráról, hogy majd később befejezem, de soha nem mentem oda vissza. Nem kell megijedni, nem ázik be, de mégis.

A kiállítás ezzel a mindig 99 százalékos karakterrel játszik, készít számára búvóhelyeket és halaszthatatlan prioritásokat.”

Fusz Mátyás főként szobrokon, objekteken és installációkon keresztül vizsgálja az észlelés szubjektív és objektív határait. A más és az ugyanaz meghatározásának lehetőségeit vagy éppen lehetetlenségeit megjelenítő munkái, sorozatai a lehető legegyszerűbb esetek tanulmányai. Ismertető szövege innét: https://exindex.hu/hu/hirek/se-alja-se-teteje/