Zöldülő Budapest

Szívem már az örökzöld vidékre kívánkozik, de még itt Budapesten van munkám. Ma reggel korán reggel a feleségemet kísértem be a munkahelyére, hazafele elővettem a fényképezőgépem, és készítettem néhány képet a hazafele vezető út egyre jobban zöldülő részleteiről. Meg kell hagyni, vannak már dézsába ültetett kockára nyírt fák. Az Andrássy úton is vannak előnevelt fák kiültetve. A járda és út közötti sávban már valódi virágágyások vannak a régi műfű helyén. A járda felől fémvázas ágyásszegély védi a gyalogosoktól, az út felől méretes betontuskók szolgálnak kerékvetőként. Védeni is kell a növényeket az emberi tevékenységtől. Hirdetik is feliratok az Andrássy úton is, hogy zöldül Budapest. Én, ha visszagondolok a nyolcvanas évekre egy zöldebb Budapestre emlékszem. A Népköztársaság Útja – ami most az Andrássy -, a 100 éves kanadai juharfáival akkor kedvenc sétálós útvonalam volt. Emlékeim szerint, amikor a Földalattit újították fel, akkor vágták ki a nagy fákat, mert tönkretette őket az autók által kibocsátott kipufogó gázok. Akkor azt ígérték, hogy a városi szmognak ellenállóbb új fasort telepítenek. A fasor azóta is megvan, minden évben vannak elszáradó példányok, melyek helyett jönnek újabb előnevelt fák, a végeredmény mégsem éri el a nyolcvanas évekbeli állapotot.

Június közepén

A türelem mesterembert terem! – gondoltam én, amikor csörgött a telefon, hogy megkezdték a gépészeti alapszerelést a házban. Már egy hónapja, hogy fogadó készen áll a ház belseje. Legalább volt ideje kiszáradni a szerelőbeton szintnek. Már nagyon várom, hogy elkészüljenek, és személyesen le tudjak menni, megnézni. Már nagyon hiányzik a vidéki környezet. A véletlenek összjátéka aztán itt Budapesten is meghozta nekem a vadvirágos romantikát. A céklánk elfogyott, ezért vásárolni kellett. A piacon, és a legközelebbi boltban sem volt. Mentem egy kicsit távolabb, és láttam csodát. A Reformáció parkjában most vadvirágok nyílnak. Le sem kellett mennem vidékre, feljött hozzánk a vadvirágos rét.

Az eseménydús Június első harmadáról

Álmaim házával ebben a tíz napban semmi sem történt. Na, jó azért ez túlzás, mert feleségem egy csoportot vitt a falunkba, és megállapította, áll még a ház. Budapesten történnek az események, melyek azért kapcsolódnak a házhoz is. Voltunk a „Made by you”-nál festeni porcelán bögréket és tálat. Ezt még nem mutathatom meg, mert kisebbik lányom kérte az esküvőjére tőlünk ajándéknak. Amennyiben sikere lesz alkotásainknak, majd esküvő után talán.

Aztán voltunk Vilmos kályhacsempe bemutató termében. Megrendeltük a kályhacsempéket. Ha megérkeznek, és marad még a kályhaépítéshez pénzünk a Karácsonyt, már akár az álmaink házában is tölthetjük.

Voltunk Kalaznói barátunk fotókiállításának a megnyitóján. Én nem fényképeztem. A kis gépemmel a sok profi fotós között nem hiszem, hogy sikerem lett volna. Azért az eseményről kézült, néhány neten publikált fotót ide válogattam. A fotókiállítás még megtekinthető, ajánlom mindenkinek, mert szenzációs képeket láttam ott. Bárcsak én is el tudnék kapni majd hasonló pillanatokat.

A kiállítás megnyitóján Kalaznóról származó rozmaring ágakkal dekorálták a könyvszekrények tetejét. A megnyitó után, kérték a látogatókat, hogy vigyenek a rozmaringból, hogy ne ott száradjon el mind. Mi is hoztunk haza, most vízben hajtatom, hogy vidéki házunk kerti rozmaring bokra legyen.