Eddig az általam
követett blogokban rendszeresen panaszkodnak, hogy blogok szűnnek meg. A múlt
hónapban a Facebookon az egyik ismerősöm ajánlotta a „MEGTÖRTÉNT TÁRGYAK” nevű
új blogot. Akkor még csak három tárgytörténet volt a blogon, de azóta is folyamatosan
gyarapszik a gyűjtemény. Micsoda élete van egyes tárgyaknak. Vannak tárgyak,
melyek újjászületnek, átalakulnak, szerencsét hoznak, világot járnak, és sorolhatnám,
mily hasznot hoznak használóiknak, tulajdonosuknak. Ráadásul a bloggerek
vendégposztokat is várnak. Nagy kedvet kaptam én is, hogy valamelyik kedves
tárgyamról én is megírjam az ott alkalmazott sablon szerint a tárgyam
történetét. Vajon megismeritek, melyik az én kedvenc tárgyam, amelyet beküldtem.
Segítségképpen egy tárgyfotó részletet is teszek ide, ami nem jelent meg ott.
A blogon olvashatsz a következőkről: Örökölt régi tárgyaim története, felújítása, használata. Bolhapiaci szerzemények, és azok felhasználása. Kirándulások kis hazánkban. Műemlék jellegű épületekről, és szakrális emlékekről. 2010 és 2018 között a multmento.blog.hu helyen írtam posztjaimat. Levelet a következő címre tudsz írni nekem: multmento@gmail.com
2019. december 14., szombat
2019. december 12., csütörtök
Új falvédő szerzeményem
Egy újabb német
szövegű falvédőt találtam az elektronikus piactéren. A felirata:
Schmeckt daheim der Schmaus, bleibt der Mann zu Haus. Sok hímzett német
feliratú textíliát gyűjtöttem már, de ez a felirat még nem fordult elő. Szó szerint fordítása ez lenne: Ha az étel otthon jó ízű, akkor az ember otthon marad.Én még ezt nem láttam magyar falvédőn, de ezt igen: Jó főzzél az uradra, nem jár el a kocsmába. Emlékezetem szerint ez a
szövegű falvédő lógott Regina nagynéném konyhájában is. A Magyarországi Német
Nemzetiségi tájházakban a német szövegű falvédők általában sokkal komolyabb
szövegűek.
Ennél a falvédőnél,
érezni lehet a magyar hatást.
Nagyon jó lesz bemutatni, hogy létezik ilyen is. – mondta a feleségem,
amikor neve napjára megajándékoztam az új szerzeménnyel.
2019. december 9., hétfő
A hallgatásomról
A blogon nem
látszott, de a valóságban, az agyamban rengeteget gondoltam a blogomra, és a
posztokra. Rengeteg képet, készítettem, és blogra kívánkozó írást, de
megjelentetni nem lehetett, mert meglepetés ajándéknak készült. A
Németországban élő lányomat voltunk látogatni, ünnepelni. Lányomnak
készítettünk a feleségemmel két fotókönyvet. Az egyik fotókönyv a Nagymama
szakácsfüzete alapján készült nosztalgia szakácskönyv családi képekkel. A másik
könyv a lányom magyarországi élettörténete képekben elmesélve. Lányom a
blogomot olvasni szokta, ezért nem szabadott semmit sem elárulni belőle. A
képen látható, hogy nem volt egyszerű feladat sajtó alá rendezni a nagymama
recept hagyatékát. A receptkönyv egy része egy száz évvel ezelőtti névsorba
rendező füzetbe volt írva, és sokat használva. Egy részét a Nagymama egy új
jegyzetfüzetbe átírta, a harmadik rész, pedig cetliken a konyhaszekrény
fiókjából származik.
A Nagymama a
sütemények specialistája volt, ezért a gyűjtemény kilencvenkilenc százaléka
sütemény. Én a bolhapiacon találtam rá, egy süteménykiszedő ollóra. Az eladó szerint
a család tálalószekrényéből származik. Az eladó is nehezen vált meg tőle, mert
nagyon szépnek találta, de az emlékezete szerint soha se használták. A
süteménykiszedő szépen becsomagolva utazott velünk. Kisebb torlódást is okozott
a repülőtéren, mert a csomagröntgen kimutatta. Bőrönd kinyit, tartalom
ellenőrizve. Az ellenőr megjegyezte, hogy ő ilyen szép húsforgató ollót még nem
látott. Én meg ráhagytam. Bár a fém süteménykiszedő húsforgatásra is
használható lenne, én azért ezt a szecessziós darabot arra nem használnám.
2019. november 16., szombat
Arci, a mi vörös ördögünk
Amikor
lányomékhoz került Arcinak keresztelték el. Már kicsi korában is egy nyughatatlan
felfedező cica is volt. Amikor a kerámiáink közé felugrott, a családi
örökségünk egyik féltett szilvalekváros köcsögét is ledöntötte. Azóta a
feleségem szerint kis vörös ördög.
Már serdülő
korba lépett, amikor Angliában Harry herceg és Meghan hercegnőnek megszületett
a fia.
A hercegi házaspár szerda délután jelentette be, hogy
milyen neveket választott a csecsemőnek. Harry herceg és felesége, Meghan
hercegnő hétfőn született fiát Archie Harrison Mountbatten-Windsornak hívják. Azzal, hogy a kisfiú teljes vezetéknevet kapott, Harry
és Meghan azt is kifejezésre juttatta, hogy gyermeküknek nem kívánnak semmiféle
királyi titulust. Archie így nagy valószínűséggel nem részesül hercegi címben,
és szüleitől eltérően az Ő Királyi Fensége (His Royal Highness, HRH)
megszólítás sem illeti majd meg, hacsak a királynő ehhez nem ragaszkodik. Forrás: https://www.bumm.sk/bulvar/2019/05/08/kiderult-mi-lett-harry-herceg-es-meghan-hercegno-gyermekenek-neve
Ekkor
készítettek lányomék egy fotósorozatot a mi Arci cicánkról. Az alábbi kis montázst
válogattam össze.
Aztán a lányom
most külföldön tanul, a cicája sokat van nálunk. Legutóbb jól lefárasztottam a kedvenc játékával, a
tollas ostorral. A lefárasztás után a cica alvóhelyet keresett. Bebújt a szobában
hagyott IKEA-s szatyorba. Ekkor fényképeztem az alábbi 2 fotót. Amíg aludt
feltöltöttem a képeket lányomnak, aki jó néhány like-ot adott a képekre. Később telefonon közölte, hogy
egész jól sikerültek a képek róla. Ezért is merem itt a blogon is megmutatni.
2019. november 13., szerda
Hallgatni arany
Még októberben voltunk egy esküvőn. A menyasszony
nagymamája igen beszédes volt. A családtagjaimmal is hosszasan beszélgettek, én
meg hallgattam. Aztán a nagymama felém fordult, és megkérdezte, hogy mindig
ilyen szótlan vagyok-e. Még válaszolni sem tudtam, mert húgom és feleségem
kimentett, és elmondták, hogy beszélni nem sokat szoktam, de gondolatimat
leírom, és sokat fényképezek.
Ez a szótlanság nemcsak rám, hanem a lányomra is igaz.
Ő is inkább képekben fejezi ki magát, nem is eredménytelenül. Novemberben a
legutóbbi sorozatának egyik képe címlapra is került. Címlapkép innét: https://photonews.de/zeitung/november-2019/
A címlapfotónak is érdekes története van. Lányomék
Ausztriába mentek nyaralni és fényképezni. Az egyik hegyi tó mellett lányom
meglátta a hegymászók által hátrahagyott kötéllétrát. Ezt jó témának tartotta,
de a kiválasztott látószögbe belelógott az egyik csapattag.
Légy szíves állj már
arrébb! – Kérte lányom.
Jó, csak befejezem, amit
mondani akartam – Kapta a választ.
Aztán szerencsére a barátnő, miután befejezte mondandóját,
odébb állt. Így születhetett meg ez a remek címlapfotó, és benne az interjú
lányommal. A két oldalas interjúban is több a kép, mint a szöveg.
2019. november 9., szombat
Csendes novemberi napok
A novembert munkával szeretném eltölteni. Gondoltam a
blogomat is kicsit csendessé teszem azzal, hogy ritkábban posztolok. Erre a
bolhapiacon megláttam ezt a söröskorsó alakú kicsiny csészécskét német
felirattal. Nem tudtam otthagyni.
A csésze felirata: In der Ruhe lieght
Die Kraft, Genthin. Rögtön rá is kerestem, és a Google ezt egy Konfuzius idézetnek tartja. Az
alábbi kép jól kifejezi ezt a mondást.
Ha csak német oldalakon kerestem, akkor már dalszövegekben
is megtaláltam ezt két sort. Ajánlom meghallgatni:
Amikor csak Genthinre kerestem, akkor rá kellett
jönnöm, hogy az egy Németországi település. A városban nagyon jó sört
készítettek egykor, és ma is. Ennek alapján már érthető is, hogy miért
söröskorsó alakú ez a kis csészécske. A funkciója is rögtön adódik, hogy ez egy
emlékbögrének készülhetett kézi festéssel valószínűleg a két világháború
között. A város a II. Világháború után NDK-hoz tartozott. A csészéből annak
idején a sörhöz tömény kísérőt ihattak. Én a tálaló polcon egy valódi tömény kis
ital mellé helyeztem. Jó helyen vannak így együtt, és emlékeztetnek az NSZK és
NDK egyesülésének kerek évfordulójára.
2019. november 2., szombat
Novemberi első és lehet, hogy .… !?
Nehéz mostanában
időt szakítani a blogra. Az október szerencsésnek mondható, mert sikerült
visszaállnom a heti kétszeri megjelenésre. A november viszont nagyon munkásnak
látszik. Sok megkezdett felújítás, és sok kis határidős projekt a munkahelyemen,
több előre definiált vidéki munkatúra. Az előbbiek
miatt lehet, hogy a november blogszünetet jelent. Most egy újabb magyarországi
német textíliát hoztam. A törölközőt hasonló gyűjtőtárstól vehettem meg, aki régen
Budapesten, egy bolhapiacon talált rá erre a gyönyörűségre.
Nem egy mai
darab. Gondolkoztunk is rajta, hogy mikor készíthette alkotója. Az biztos, hogy
ezernyolcszáznyolcvanöt utáni, mert akkor mutatták be az operettet. Az első
világháború előtti, mert azután a darabot már legtöbbször magyarul játszották.
A mű háttértörténete
A cigánybáró –
a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben,
amikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe
az osztrák rablósereget kapja, amely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák,
bégek, agák még meghagytak…
Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja
csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő
emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer
nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt
„császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba,
megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.
Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy
hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek az
1848–49 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták
a mesterségek valamennyi válfaját.
Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz,
alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán
édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló
magyar kapitalizmus figurái.
Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány
ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési
időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy
azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, amely Jókai életművét a
romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.
A darab keletkezése
Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt:
Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A
következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar
témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját
ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta
németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó
elkészítésével. Strauss azonban más irányú elfoglaltságai miatt azonnal nem
tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt
fejezte be.
Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben,
a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért
meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az
ősbemutató után – a pesti Népszínházban is. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_cig%C3%A1nyb%C3%A1r%C3%B3_(dalj%C3%A1t%C3%A9k)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















