Budapesti hétvége

Marburg után Budapesten kellett maradnunk. Rengeteg elintéznivalóm akadt itt, de a Baranyai énem már nagyon menne. Az előző hétvégén a nagyobbik lányom csoportos kiállítására mentünk. Lett volna neki kiállítása Svájcban is, de az pont egybe esett a kisebbik lányom Marburgi díjátadójával. Szerencsére ez meg pont 2026. szeptember 12 és 15 között volt látogatható. A „Többes szám, első személy” kiállításról ezt írták: A pop-up kiállítás a megkövült társadalmi struktúrákból való kilépés lehetőségeit és az ellenállás láthatatlan formáit villantja fel, miközben az identitásra egyfajta fikcióként, át-, tovább-, és újraírható narratívaként tekint.

A kiállítás kiindulópontja Szilágyi Eszter Anna A nő, aki saját magát kereste című „izlandi buszos társasoperája”, amelyet 2026 októberében mutat be az Örkény Színház Polgár Csaba rendezésében.  A kurátori csapat a darab központi figurájából, az „elveszett nő” alakjából indult ki: hogyan látják őt a többiek és hogyan gondolkodik ő saját magáról? Meddig tart az empátiánk másokkal és magunkkal szemben? Hogy van jelen mindannyiunkban egyszerre több személyiség, karakter, amelyek különböző helyzetekben, szerepekben, feladatkörökben más-más arányban kerülnek előtérbe? Milyennek mutatjuk magunkat mások előtt, és hogy érzékeljük magunkat belülről? A kiállítás olyan művészeti pozíciókat állít egymás mellé, amelyek az identitás folytonosan alakuló, átmeneti voltát, önmagunk keresésének véget nem érő folyamatát helyezik előtérbe.A bemutatott művek egyaránt merítenek mitológiai történetekből, a fogyasztói társadalom szimbólumkészletéből, megtartó női közösségek rítusaiból és olyan marginalizált pozíciókból, amelyek megkérdőjelezik a társadalmi nemhez vagy az etnikai hovatartozáshoz kapcsolódó előítéleteket. A boszorkány alakja, a queer olvasatban újragondolt pszichiátriai archívum, a női sportközösség, vagy éppen a mesterséges intelligencia által létrehozott képek mind olyan tereket nyitnak meg, ahol a társadalmi normáktól való eltérés nem problémaként, hanem új lehetőségként jelenik meg, nemcsak az egyén, hanem a közösség számára is. Miközben az idegenségérzet és a magány egyaránt visszatérő motívumai a színházi darabnak és a kiállításnak, a művekből létrejövő átmeneti „közösség” mégis egy megtartó erő ígéretét hordozza mindannyiunk számára. Forrás: https://offbiennale.hu/hirek/orkenykert2026/

A kiállításról én az alábbi képeket készítettem. A blogolvasóimnak gondolom nem lesz élmény ezeket megnézni, mert nem hallhatták a tárlatvezetést, és a még be nem mutatott színdarabból felolvasott részleteket, melyek illeszkedtek a kiállítás anyagához.

 A következő napon hazamenet a Lövölde tér kirakatgalériájában új installáció látható. Ezt is lefényképeztem, és alá tettem a kiállítás ismertetőjét. Szerintem akár ez is ott lehetett volna a „Többes szám, első személy” kiállításon.