Ismerős parkban

Már hat éve annak, hogy bemutattam a Magyarországi Németek harmadik tanösvényének átadását. Valójában akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a tanösvénynek helyet adó faluban kell nekem a jövőmet keresnem. Idén az egykori Fuldai Apátság – 299 éve erről a területről kezdtek a faluban letelepedni az ősök -, területéről küldöttség jött. Ennek a küldöttségnek mutattuk be a tanösvényt, melynek keretében megismerhették a falu majdnem háromszáz éves történetét. Itt készültek az alábbi képek.

Útközben

Sokan kérdezik, hogy hogyan állok álmaim házával. Én rendszerint azt válaszolom, hogy még messze vagyunk a befejezéstől. Röviden útközben, amelyről nem tudom megmondani, hogy mikor érünk a végére, azaz mikor költözhetünk be.

Az első kép jól szemlélteti, hogy 2 év alatt hova jutottunk. A baloldalon látszik a látszó gázcső és óra. A jobb oldalon már süllyesztetten a gázóra, és a házba vezető gázcsövek fúrás biztos fémlapok mögé vannak elrejtve.

Itt a gangunk utcai kijárata. Már csak idő és pénz kérdése, hogy mikor fogjuk használni.

Ezen a képen jól látható, hogy a vendég lakosztály mini konyháját szemlélhetjük. Mögötte a vendégek külön mosdója.

A vendég lakosztály bejárata belülről. A kétszárnyú ajtót kinyitva majd az unokát is könnyen be lehet tolni a babakocsiban.

Az egykori tisztaszoba a bejáratából fotózva. A bejárat fölött látható milyen volt az előszoba utolsó festése.

Itt még nyomokban látszik, hogy volt egy átjáró ajtó a vendéglakosztály és a hátsó lakosztály között. Egykor kétgenerációs ház volt, és rossz időben sem kellett a gangon kerülni, ha a két generáció beszélgetni akart egymással.

Vasárnap délelőtt

 Ha Budapesten vagyok, akkor nálam a vasárnapi program a bolhapiac látogatása. Most is ott voltam, és egy kis kerülővel mentem hazafele.

Ekkor láttam meg ezt a tűzfalat.

 

Aztán a New York kávéház előtt a sorban állókat. Ennyi embert sorban állni a hetvenes évek óta nem láttam

Kíváncsi voltam az Installációra

 

Ezen a héten egész végig szabadságon voltam. Minden nap elmentem a Lövölde téren a galériás kirakatom előtt, mindig üres volt. Aztán a hónap utolsó napján a kirakatban rendeztek, és egy fiatal hölgy éppen egy nagy csomaggal ment a korábban üzlethelyiségnek használt Galériába. Aztán hétvégén megláttam az installációt. Az eddig itt kiállított installációk közül ez fogott meg leginkább.

 

A Ghost Traces című installáció az emlékezés elhalványulásának kísérel meg emlékművet állítani, szőtt sírkövek és egy emlékező tér megteremtésén keresztül megőrizni eltűnő nyomaiból a legcsekélyebbet.

Kádár Emese (1995) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán végzett 2019-ben. A diplomát követően munkái Magyarországon, Németországban és Ausztriában kerültek kiállításra. Budapesten, önálló kiállításai, 2017-ben a Laborban, 2019-ben a Pincében és 2024-ben a The Space Galériában voltak. Csoportos kiállításokon szerepelt a MODEM-ben, a Ludwig Múzeumban, a Q Contemporary-ben, a Duna Múzeumban és a Postamúzeumban is. Számos díjat és ösztöndíjat nyert el, köztük az American Tapestry Alliance Student Award Díját 2019-ben, a Smohay-díjat, az Esterházy Art Dating fődíját 2023-ban és a Derkovits Gyula ösztöndíjat 2024-ben. 2021-ben bekerült az Esterházy Art Award, 2024-ben pedig a MODEM-díj jelöltjei közé.

A Cairo Contemporary-ben megjelenő installáció a NOT_FOUND című sorozat tovább gondolása és kiegészítése további elemekkel. Forrás: https://www.facebook.com/events/1206630310571096/?ref=newsfeed

Őszi csodák

Október utolsó előtti hetében történt, hogy szerencsém volt ellátogatni álmaim házához. Fogtam magam és egy kicsit szétnéztem a birtokon.

Ezen a képen látszik, hogy a telek hátsó része remekül zöldül.

A melléképületeim. Jól látjátok ide még nem jutottunk a felújítással. Szerencsére a madárlakra felfutó borostyán ápol és eltakar.

 

A lakatlan tyúkólból kitekintve. Egy fecske család költözött be az üres ólba. Remélem már téli hazájukba szerencsésen megérkeztek.

 

Ez csak úgy. Éppen virágzott a telkemen.

 

A szembe szomszéd datolyaszilvája. Olyan szép, hogy ilyen fát én is ültetni fogok.

 Ez a kép már a falu temploma mögötti hársfánál készült. Aki alaposan nézi, az láthatja, hogy szállnak a darvak.

Véletlen?!

 

A holnapi utazásra készülődtem, és akkor csak úgy a fényképezőgépem villant egyet és készítette ezt az első képet. Valójában csak azért vettem elő a fényképezőgépem, hogy letöltsem a képeket a kártyáról, és feltöltsem az akkumulátorát. Három napra Baranyába megyünk. Lesz munkánk és fényképeznivalónk bőven. Biztosan lesz feljegyeznivalóm is a határidő, és a személyes naplómba is. Visszajött a grafomániám. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy októberben a bolhapiacon töltőtollakat találjak. Nem voltak drágán, mindegyik az egy Eurós kategóriába esett. Először a patronosat vettem meg. El is kezdtem használni a már meglevő patronjaimmal. Vékonyan fog, de halványan, alig lehet utána elolvasni. A felszívós tintásat október 20-án vettem. Nagyon megtetszett, mert ugyanilyen kínai töltőtollam volt a nyolcvanas évek első felében. Annyira ki akartam próbálni, hogy már hétfőn vettem tintát a tollamhoz. Ezzel a királykék tintával feltöltöttem, és azóta nem tudom letenni. Nagyon jólesik vele írni. Mondjuk az asztali naptáron, a fényes papíron nem nagyon érvényesül, de higgyétek, el a privát naplómba gyöngybetűkkel tudok vele írni.

Október 23-a közeledik

A feleségem elé mentem a Keleti pályaudvarhoz. A jó idő miatt korábban mentem, ezért útközben megálltam a Rózsák terén. Szinte automatikusan az 56-os emlékműhez vitt a lábam. E körül készítettem az alábbi képeket.