Amikor nincs vasárnap ünnepnap, az eső sem esik, Budapesten vagyok a Klauzál téri bolhapiacot ki nem hagyom. Ez történ most is. A Lövölde téren keresztül megyek, ahol Kösztler Artúr dideregve ül a délben meghasadt óra számlapján.
Aztán látom, hogy a téri pihenőparkot körülölelő oszlop okon a virágok jól tartják magukat. Mögöttük a bérház tatarozást kíván, de így a virágok mögött nem nagyon feltűnő.
Hetedik kerületi bagatell. Járdán parkoló autók mögött a kínai vegyeskereskedés kipakolt, szemben a málló vakolat alól meg kilátszik az egykori KÖZÉRT reklámfestése.
Aztán megérkezem a CAIRO kirakatgalériához. Messziről úgy látszott, mintha gyökerek lennének, de lehet csak azért tűnnek annak, mert napokig a kertünk ecetfáinak gyökereivel küzdöttem. Közelről aztán láttam nem gyökerek, hanem nyirok. Metzing Eszter Nyirok alkotása, mely a kirakatban látható.
„A testnedvre utal, amely a test belső vizeként mindent átjár és összeköt. Régies, népi jelentésében a nyirkos, nedves földet is jelöli, így egyszerre idézi a test belsejét és a tájat, a vizet és a földet. A nyirok a test rejtett, láthatatlan rétegeihez tartozó intim nedv, amelyet most a kirakat üvegén keresztül mégis megpillanthatunk.
Az alkotó ezzel a művel egy
olyan érzéki helyzetet szeretne létrehozni, amely a látványon keresztül
ébreszti fel a néző bőrtudatosságát, tapintási vágyát és saját tekintetének
tudatosítását. A távolság így az érintés hiányát is érzékelhetővé teszi. Egyúttal
arra hívja a szemlélőt, hogy az emberközpontú látásmódon túllépve, figyeljen
fel az emberen túli lények, anyagok és a víz jelenlétére közös létezésünkben.
Az installáció egyik fő
kérdése a tapintás vágya és a tapinthatatlanság közti feszültség, melyet a
Cairo kirakatterének adottságai tovább erősítenek: a munka csak az üvegfalon
keresztül szemlélhető. Ez a fal átlátszó, így a formák és a jelenlét vizuálisan
érzékelhetők, ugyanakkor határt is szab, elkülönít és elzár. Az installáció
átveszi a kirakat hagyományos funkciójának hívogató gesztusát, és a feltárás, a
felfedés és a beavatás gesztusaival tölti meg.
Az intimitás itt kettős
értelmű. Egyrészről a puha, organikus, testszerű forma a belőle „kiszivárgó
nedvvel” olyan látványt kínál, amelyről a szemlélő azt érezheti, hogy tiltott,
talán illetlen, és nem jogosult rá. Másrészről a titkon vágyott meglesés és a
megleshetőség közti párbeszéd játékára is épít a mű, mely által a néző
önkéntelenül is a titkos szemlélő szerepébe kerül, azaz a „meglesett”
intimitását erősíti
A nyirokrendszer a test védelmi és szűrőrendszere, a belső és a külső közötti csere közege. Így kapcsolódik a bőrhöz, az áteresztő membránhoz és a kirakatüveg elválasztó, de átlátszó falához. A folyamat azonban nem teljesedhet be: nincs belépés, nincs közvetlen találkozás. A vágy és tiltás közti feszültség - a kiállítótér jellegéből adódóan - éjjel-nappal fennáll.
Anyagát tekintve, az
installáció egy többnyire fehér, összefüggő, burjánzó, nemez gyapjúból,
pamutvászonból és műszőrméből álló “test”, amelyből egy belső folyadék
keringését és annak felszínre jutó szivárgását boroszilikát üvegből készült
elemek idézik meg.” Idézet forrása: https://parallelfoundation.com/MOST-2026-10-27-11-29-Metzing-Eszter-Nyirok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése