Andenken an Mariagyűd.

Ezt a kis máriagyűdi emlékképet ajándékba kaptam a kedvenc Klauzál téri eladómtól. Már egy kis Máriagyűdi Szűzanya porcelánszobrocskát vásároltam tőle. Ezt meg a következő alkalommal, csak úgy odaadta. A szállításnál letört az üveg sarka, és a hátulján sincs már se akasztó, se kitámasztó. Rám gondolt, hogy őrizzem tovább. Ha már nem lesz itt, akkor az örökösök biztosan kidobnák. Én meg itthon vágtam hozzá egy kis hátlapot, és kerestem egy kis akasztónak való gemkapcsot.

Aztán megoldottam, hogy felakasztható legyen.

A nagymamám keresztje alá tettem. Nagymamámmal rendszeresen jártunk a Máriagyűdre, zarándoklatra. Amikor a kishúgom súlyos beteg volt, nagymamám szorgalmasan imádkozott Szűz Máriához. Imádsága meghallgatásra került, és 1974-ben hálából egy márványtáblát mi is vittünk Máriagyűdre.

Máriagyűdre – főleg mostani időszakban -, elmenni nem tudunk. Így aztán most kettő kis szakrális sarok van itthon, az előző, és a könyvespolcon ez, hogy emlékezni tudjak.

Máragyűdi emlékképek

A Bolhapiacon többször találok kis apró szakrális tárgyakat, melyeket nem tudok otthagyni. Egy darabig őrzöm őket, aztán egyszer csak, előveszem és kirakom egy-egy eldugott kis sarokba. Ezt a kis Máriagyűdi porcelán szobrocskát, most az ónémet stelázsiból lett könyvespolc sarkába tettem. Jól megfér itt a Kánból származó Mária szobor, és Édesanyám Édesapjától kapott kis Lurdi Barlang mellett. Egy mécsest is gyújtottam előtte, hogy emlékeztessen Édesanyám nyolcvanegyedik születésnapjára.

Ezt a szintén Máragyűdről származó kis szentképecskét azért vettem meg, mert a hátoldalán levő német ima alatt olvastam, „Nagymamától”. A Nagymamám minden évben elzarándokolt Gyűdbe, mindig hozott is ajándékot. Mézeskalács rózsafüzért kaptam. Ugyanilyent, mint a legutolsó képen fényképeztem. Ezek a rózsafüzérek sokszor a következő búcsúig sem bírták, mert előbb tette tönkre a molylepke. Most van egy szentképecském a Gyűdi búcsúból. Akár Nagymamám is írhatta volna, hasonló betűkkel írt.