A Nagymező utcában sokszor megfordulok. Igen gyakran állok meg a színház előtt, és nézem az aktuális műsort. Legutóbb a színház előtti zöldfelület felújítást is fényképeztem. Ezek a képek készültek.
Régóta gondolkodom, hogy az Istentelen Ifjúság előadást meg kellene néznem, mert igencsak aktuális témát dolgoz fel. Aztán nemrég a Facebookon beleakadtam a darab egyik díszelőadásáról készült videóról. Ezt már többször megnéztem.
Áprilisban voltunk “Szülőföldünk Bakonyszücs”-“Sitscher Heimatbuch” című könyv bemutatóján. A két szerző, Holczinger Szandra és Wágenhoffer Gergely időt, fáradságot nem kímélve, alkották meg e kis falu történelméről, néphagyományairól szóló könyvet. Mi is hivatalosak voltunk a bemutatóra, mert az egyik szerző a feleségem tanítványa, és az előszót is ő írta a könyvbe. A könyvbemutató alkalmából volt mise a templomban, faültetés a tájházuk kertjében, és mindezek után zenés táncos műsor a rendezvénysátorban. A rendezvényen készítettem a következő képeket.
Zenés felvételt nem tudtam készíteni, de a yotube-n találtam egy dalt a Holczinger Molnár Duó előadásában. Ezt ott Bakonyszücsön is előadták.
Amikor a címet kitaláltam – aminek már lassan három hete -, akkor éppen 300 éve történt, hogy az Ágostonrendi szerzetesek szerződést kötöttek a Pilisszentivánon letelepedni szándékozó németekkel. Pilisszentivánon a 300 év tiszteletére egész hetes rendezvénysorozat vette kezdetét. A Szentivániak Péntek este időutazásra hívtak bennünket iskolájuk előcsarnokába, ahol másfél órában végigéltük Pilisszentiván 300 évét. Szombaton délután egy új tér felszentelése történt meg, és megszületett az Ágostonosok tere. Erről az időutazásról beszéljenek a saját fotóim.
Május első
vasárnapja évtizedekkel ezelőtt a családi fészekbe szokott szólítani. Aztán már
másfél évtizede marad a szülői falu temetője, ahova egy-egy csokor virág kerül.
Az idei Vasárnap fárasztó Bakonyi kirándulás és eseménydús hét után Budapesti
láblógatás. No, jó, kifogytunk a zöldségekből, meg egyéb fogyasztási cikkekből.
Így aztán hazafele megpihentem a Reformáció parkjában. A park közepén, már
régóta nyílnak a rózsák, most ezeket a képeket készítettem.
Már két éve, hogy elkezdődött álmaim megvalósulása. Két éve még azt gondoltam, hogy miután megvan álmaim háza, és megmaradt felújításra a fél pénzem egy éven belül be is fogok költözni a házamba. A felújítás aztán megkezdődött, és a fél pénzem, csak a felújítás egy részének a megvalósítására lett elég. Aztán idén folytattuk. Már látom, hogy csak a gyerekdalban igaz, hogy megmarad a fél pénzem. Mint a képeken látható alakul a ház, de messze vagyunk még a beköltözéstől.
Manapság a bolhapiacra általában csak tanulni, és nézelődni megyek. Amíg nincs kész az álmaim háza, helyem se nagyon van, hogy a vásárolt régiségeket elraktározzam. Legutóbb kivételt tettem, mert három darab képeslapot mindösszesen 300 Forintért vehettem meg. Az egyik képeslap a Petőfi centenárium képeslapja. A hátlapon látszik, hogy nem gyűjtői állapotban maradt meg, de én mindig is szeretettem Petőfit, és még szavalóversenyt is nyertem általános iskolás koromban Petőfi versek szavalásával.
Juhász Gyula: Petőfi-centenárium
Nevét idézik, de
a szellemét nem.
Az él és gyújt
szívekben, észrevétlen,
Mint a futó tűz
korhadó avarban,
Terjed titokban
és nő láthatatlan,
Míg égbe nem
csap, éjbe nem világol
És pirkad tőle
közel és a távol,
Hűs csillagok
sápadnak rőt hevétől
És bíbor pernyék
hullanak az égből
És futva futnak
dúvadak riadtan:
Petőfi lángol a
világviharban,
Elég babona,
máglya, bamba gazság
És napod virrad, szent Világszabadság!
Forrás: Juhász Gyula: Petőfi-centenárium | Verstár - ötven költő
összes verse | Kézikönyvtár (arcanum.com)
A héten munkába menet a Bajza utcában pont az egykori Petőfi ház előtt mentem el. Akkor készítettem ezeket a fényképeket a mai állapotáról.
A Petőfi-Ház létrehozását 1909-ben nem csak a Petőfi-kultusz intézményesítése sürgette, hanem az a felismerés is, hogy az írói dokumentumok, bár a nemzeti örökség részei, kívül esnek az akkori könyvtárak, múzeumok, levéltárak gyűjtőkörén. A Petőfi Társaság által indított értékőrző vállalkozás, a Petőfi-Ház tevékenysége nemcsak az akkor fellelhető Petőfi-kéziratok, könyvek és relikviák gyűjtésére terjedt ki, hanem megvásárolták Jókai Mórnak vejével, Feszty Árpáddal közös Bajza utcai házát, s a Ház így egyben Jókai emlékeknek és kultusznak is őrzője és ápolója lett. A Petőfi-Házat 1945-ben bombatalálat érte. Forrás: https://pim.hu/muzeumtortenet
Budapesten is élnek Magyarországi Németek, és rendezvényeket is tartanak. A héten a Budavári Német Kisebbségi Önkormányzat rendezvényén jártunk. Mondhatni haza mentünk Baranyába. A Geresdlaki német önkormányzat hozta el kiállítását, és a nemzetiségi iskola néhány tanulója adott kis műsort, és adtak kis ízelítőt süteményeikből. A képek a rendezvényen készültek, saját fotók.
