Budapesti hóember

Téli tavasz után itt van újra a tél. Blogos barátaim olyan jó nosztalgikus képeket tesznek fel, hogy én is megirigyeltem- Itt Budapesten is megmaradt a hó, és szokásom szerint a fényképezőgépem is nálam volt.

Megláttam a Rózsák terén a kis hóembert.

Hamar odamentem hozzá, és lefényképeztem. Nem egy komoly alkotás. De mit lehet kezdeni egy ilyen kevés, és Budapesten leesett hóval. Azt hiszem ennyit és nem többet.

Az én emlékezetemben ifjúkorom hóemberei sokkal szebbek, és kidolgozottabbak voltak. Aztán megtaláltam a 2022-ben álmaim falujáról kiadott falinaptár decemberére rajzolt házképet. Na, látjátok! Én ötvenöt évvel ezelőtt hasonló hóembert építettem akkor a Mecsekpölöskei házunk elé. A képen látható hóembert pedig 2020-ban éppen Náni néni háza elé rajzolta a grafikus. Micsoda véletlen! Ez a képen látható ház most éppen a felújítás alatt lévő álmaim háza.   

Tizennégy éves lettem én!

Pontosabban nem én, hanem a blogom. Kettőezer tíz január tizenötödikén jelent meg az első posztom. Ahogy szokták mondani ezzel blogger lettem. Viszonylag hamar eljött az idő, amikor sokan látogatták a blogomon. Kaptam sok pozitív hozzászólást, és néhány rosszindulatút is. Ugyan kevesebb volt a negatív hozzászólás, de ezek jobban zavartak. A rosszindulatú hozzászólások miatt reklámmentessé tettem a blogom. Ez hatásos is volt, azóta jóval kevesebben olvasnak. Ez nem is baj. Így akkor írok, amikor időm és kedvem van hozzá.

Most akkor röviden csak azt szeretném megírni, hogy találtam a virtuális bolhapiacon egy remek német feliratos párnahuzatot. „Schaffe, schaffe Häusle baue” – felirat nagyon megfogott, hisz én is éppen építkezésben vagyok. A feleségemtől azt is halottam, hogy ezt Németországban a Sváb nyelvjáráshoz tartozókra szokták mondani, mert azok egész életükben csak házat építenek. Mondták is nekem mostanában: A nyugdíj előtt három évvel ne kezdj építkezésbe! Én úgy vagyok ezzel, hogy éppen itt az ideje. Most kell építenem, hogy a leendő sok-sok szabadidőmben tovább tudjam írni a blogom, és kedvem szerint azt csináljak, amit akarok.

A hivatkozott párnahuzat.

 

Egy kis videó a Svábok házépítési szokásáról.

A Karácsonyt várva

Januárban, amikor nekikezdtünk az álomházunk felújításába azt reméltem, hogy a Karácsonyt már az új házunkban ünnepeljük. Nem így lett. November végére ide jutottunk:

Itt kellene lenni a házunk agyközpontjának. Itt jön majd be a víz a villany, a gáz, és az internet. Ide terveztem a házunk vezérlő központját, és itt kell lenni majd családunk adatközpontjának. Mint látható, ettől az álomtól még messze vagyunk.

Itt van a zuhanyzónk. Egy laza kis kertészkedés után itt kellene lefürödnöm. A koszos víz már távozni tudna a csatornába azon a hosszúkás lefolyón.

Itt a hálószobánkban a franciaágy helye. Már csak a padlóburkolat, és a falfestés hiányzik. Ugye milyen kellemes kis alvó sarkunk van?

Íme, a konyhánk. Nagyon ügyesen megoldottuk, hogy ne kelljen szagelszívót venni. Csak kinyitjuk az ablakot, és a rossz ételszag máris elszáll, mint a gondolat, hogy itt idén főzni fogunk.

Itt meg van a nappalink, hogy téli estéken a kandalló üvegablakán betekintve láthassuk a tűzmanók táncát. Nem látjátok a liliomos cserépkandallónkat? Nem csodálkozom, mert a kályhacsempék még Baranya nyugati részén várják, hogy majd ide kerüljenek.

 

Ezek után fogtam magam, és gondolatban a jövőbe utaztam, és elhoztam feleségemnek álmaink házának a képét. Itt van elölnézetben. Új ablakokkal, és ajtókkal, melyek a régiek mintájára készültek, de visszakapták a majdnem száz évvel ezelőtti eredeti színüket.

 

A kép hátoldala egy adventi kalendárium. Minden napra egy-egy kis ajándék, aminek a feleségem az új házban majd hasznát veszi.

 Kedves Olvasóim! Ennyi volt a mese mára. Álmodjatok Ti is szépeket!

Van új a nap alatt

Lókúton jártunk emlékműveket fotózni. A buszmegállónál álltunk meg, és rögtön láttuk, hogy itt egy különleges buszmegálló van. A buszmegálló visszaidéz egy múltbeli konyhai idillt, de egy újonnan készült falvédővel. Régóta gyűjtöm és keresem a régi falvédőket, de ilyet még nem láttam. Amikor rákerestem a következőt találtam róla: „Emese most már indul a buszod/Menj haza szépen, látszik, hogy tudod/Hogy meg vagy bolondulva/S holnap ne gyere újra, ne gyere újra” – olvasható a Lókúti buszmegállóban lévő falvédőn. Azt nem tudjuk, kiért bolondul ez az Emese, de bőszoknyás, csizmás, hosszú copfos alakja mellé hímezték a bajszos kalauzét. Raktak ide még csipkedíszes polcokat, szárított levendulacsokrokat. Forrás: https://www.veol.hu/helyi-kozelet/2023/10/a-bakonyi-buszmegallok-csodajara-jarhat-a-vilag-fotok

Jól hangzó újságcikk, még fotók is vannak hozzá, mégis több dologban téved a szerző. A hímzett falvédő nem bajszos kalauzt ábrázol, az, hanem egy patikus, hisz a patikus felett a „vény nélkül” felirat látható. És különben is az egész falvédő a Kispál és a Borz: Emese című számát idézi. Aki meg akarja hallgatni itt meg is teheti.

Amikor a poszt címét adtam azt gondoltam, hogy ez a falvédő egy valódi újdonság, hogy egy népszerű slágerhez készítenek egy falvédőt. Nekem van egy régi falvédőm, amelyen Katika van Patika mellett, ez:

Ennek a falvédőnek a készítőjét Eisemann Mihály Paplak mellett lakik a Katika slágere ihlette, ez:

Így aztán rövid kutatás után be kell látnom. 

NINCS ÚJ A NAP ALATT!

Jobban is állhatnánk!

Bizonyosan, ha minden a tervezett ütemterv szerint halad, és … Kereken egy éve, hogy megvettük álmaink házát. Múlt évben azt terveztük, hogy az idei év Karácsonyát már itt ünnepeljük. Most éppen úgy állunk, hogy az épületgépészeti szerelést befejezték, és már jöhet a padló betonja. Amikor mentünk átvenni a munkát, megjegyeztük, hogy ez a lerakott kanyargó cső nekünk tetszik. Az épületgépész barátunk szerint is remek munka, és majd jól fel fogja fűteni a kis házunkat. Reméljük is!

Ha már egyszer ott voltunk dolgoztunk és körbe néztünk a birtokon. Régóta nem ástam már. Most a virágoskert őszi gondozását végeztem el. Aztán körülnéztem a telken. Bizony lesz még itt munka jövőre is.

Októberi helyzetkép szeptemberi előzményekkel

Év elejei terveim szerint ezt a posztot már a vidéki otthonomban kellene írnom. A felújítási projektem késedelemben van, de ez nem tántorított el attól, hogy feleségemmel kiránduljunk, és közben a házfelújítást is végezzük, haladjunk.

Voltunk a háznál is, mert feleségem hivatalos útra ment a környékre. Én addig kitakarítottam a pincét, hátha még szükség lesz rá a télálló gyümölcsök és zöldségek tárolásában.

 Szeptember közepén Magyarországi Német betelepítési és kitelepítési emlékmű átadást mentünk fényképezni Felsőgallára. Közben útba ejtettük Szomort is, mert az ottani Nepomuki Szent Jánosról és a kitelepítési emlékművükről nem volt még fotónk.

Szeptember végén van a feleségem születésnapja. Ő akkor érzi jól magát, ha egy kis munka is van az ünnepnapokban. El is mentünk Kál-Kápolnára Málenkij robot emlékművet fotózni, majd jött egy kis Tisza tavi vízitúra. Aztán Rétest is ettünk Poroszlón. Megismertük a Balmazújvárosi Német Házat és részt vettünk a német kórusuk főpróbáján. A végén aztán a Balmazújvárosi gyógyfürdőben fürdőztünk, hogy aztán megfiatalodva érjünk haza.

Hazatérésünk után kaptuk a hírt, és képeket, hogy Októberre a házfelújításunk épületgépészeti alapszerelése befejeződött. Még sok munka van, de talán elérjük, hogy lesz majd temperáló fűtés akkor, amikor fagy.

Nyomaink a térben és időben

Még itt vagyunk a földi-, és a blog-térben egyaránt. Aztán eljön az idő, amikor mi már a Világegyetem részei leszünk, és csak nyomokat hagyunk magunk után. Mostanában nagyon kell figyelni ezekre. Ha a Karbon lábnyomomat számolom, és nézem, akkor átlag alatt vagyok. Ha a tárgyi és szellemi termékeket, akkor úgy gondolom, átlag fölött teljesítek. Természetesen a blogtérben vannak nálamnál is jelentősebb teljesítményt nyújtók, Aranyosfodorka is ilyen. Múltkoriban nagyon megijedtem, hogy abba akarta hagyni. Csodálkozni nem csodálkoztam, mert engem is nagyon zavarnak blogszerkesztésben történt változások, és a Googletől kapott figyelmezetések: „Elfogy a tárhelye, vegyen vagy töröljön!”. Bosszankodom, amikor nem tudom a szokott módon karbantartani a posztjaimat, vagy új posztokat írni. Fodorka Kálvária gyűjteménye hatalmas kincs. Ennek a kincsnek a jövőnek történő megőrzését és gondozását már korábban elvállaltam. Az nem elég, hogy rendszeresen mentéseket végzek a blogjainkról. Mi fog történni, ha a blogspot azt mondja, hogy már nem működteti tovább, vagy megszünteti az ingyenességet? Idén Augusztusban aztán elhatároztam, hogy lépek.

Két hónap alatt eljutottam odáig, hogy megvásároltam a multmento.hu és csendhegyek.hu domain neveket. Ezeken a helyeken fognak majd hamarosan tükörképként működni a megőrzendő blogjaink.