Tizennégy éves lettem én!

Pontosabban nem én, hanem a blogom. Kettőezer tíz január tizenötödikén jelent meg az első posztom. Ahogy szokták mondani ezzel blogger lettem. Viszonylag hamar eljött az idő, amikor sokan látogatták a blogomon. Kaptam sok pozitív hozzászólást, és néhány rosszindulatút is. Ugyan kevesebb volt a negatív hozzászólás, de ezek jobban zavartak. A rosszindulatú hozzászólások miatt reklámmentessé tettem a blogom. Ez hatásos is volt, azóta jóval kevesebben olvasnak. Ez nem is baj. Így akkor írok, amikor időm és kedvem van hozzá.

Most akkor röviden csak azt szeretném megírni, hogy találtam a virtuális bolhapiacon egy remek német feliratos párnahuzatot. „Schaffe, schaffe Häusle baue” – felirat nagyon megfogott, hisz én is éppen építkezésben vagyok. A feleségemtől azt is halottam, hogy ezt Németországban a Sváb nyelvjáráshoz tartozókra szokták mondani, mert azok egész életükben csak házat építenek. Mondták is nekem mostanában: A nyugdíj előtt három évvel ne kezdj építkezésbe! Én úgy vagyok ezzel, hogy éppen itt az ideje. Most kell építenem, hogy a leendő sok-sok szabadidőmben tovább tudjam írni a blogom, és kedvem szerint azt csináljak, amit akarok.

A hivatkozott párnahuzat.

 

Egy kis videó a Svábok házépítési szokásáról.

Ünnepek utáni jeges vasárnap délután

Amikor írom ezt a posztot január 19-én, nem itthon kellene ülnöm. A Magyarországi németek elhurcolásának emléknapja van, és most épp annak a megemlékezésére tartott szentmisén kellene lennünk. Mi az időjárásra, és az utak síkosságára való tekintettel az itthon maradást választottuk. Tennivaló akadt bőségesen.

Az ünnepek alatt felvett súlyfeleslegem idén január közepére sikerült eltüntetnem. Egész eredményes voltam, és a nadrágszíjamon is kellett állítani. Mivel az utolsó lyukban van már a csat, ezért kellett egy újabb lyuk. Még szerencse, hogy annak idején egy nagy áruházláncnál járva az állítható bőrlyukasztó készlet éppen akciós volt. Másik szerencsés helyzet, hogy az év végi rendrakásnál előkerült a dobozok mélyéről. Év végén a régi kedvenc táskám is tönkrement. Vettem is helyette egy újat. A réginek az első lehajtható rekesze nagyon jó állapotban megmaradt. Levágtam, és csak a táska háromnegyedét dobtam ki. A bőrlyukasztó készlet ebbe a táskamaradékba került. Hamar meg is találtam.

A lyukat villámgyorsan megteremtettem, és hamar le is akartam fényképezni. 

Arcsi cica aztán amint meglátta, hogy mit csináltam, máris jött ellenőrizni. 

Íme így végzi MEO munkáját egy szakértő cica.

Itt már, végre ellenőrizve.

Amíg az új lyukat fényképeztem Arcsi már úgy döntött,

 hogy a kilátást is ellenőrizni kell.

Itt már elégedetten néz kifele. 

Én meg megállapítom. Nem ártana ablaküveget tisztítani.

Bevonulós bőrönd

A borotválkozós tükörrel együtt vettem meg ezt a fa bőröndöt. Egy kereskedő árulta, így csak egy csomagszállítási díjat kellett fizetnem. Az eladó szerint egy helyről valók. Ebben a bőröndben semmi nem utalt a tulajdonosra. Akár az is lehet, hogy ez is Szabó Jánosé volt, mint a borotvatartó tükrös doboz.

Miután megérkezett, és kicsomagoltam, egy kicsit csalódott voltam. Ezt a bőröndöt nem asztalos mesterember készítette, ezt csak úgy kifűrészelték és összeszegelték. A bőrönd kora azért látszik. Én úgy gondolom, hogy ezt az első tulajdonosa még az első világháború előtt készíthette. Talán ezzel vonult be katonának, és ebbe készült a tükrös borotválkozó doboz is.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen módon hasznosítsam. Gondolkodtam szerszámos ládában is, hogy a lassan gyarapodó szerszámgyűjteményem tároló helye legyen. Aztán a téli hónapokban több helyről német szövegű falvédők kerültek hozzám, így adódott, hogy azoknak kell tároló hely. Az antik szerszámaim ellesznek továbbra is a cipős dobozokban.

Még Karácsony előtt kezdtem neki a felújításnak. Ekkor helyem és időm se volt arra, hogy egy teljes körű felújítást végezzek. Egy alapos kívül belül tisztítást kapott, majd utána egy kis fertőtlenítő alapozást. Vettem hozzá zöld filcet, hogy ugyanolyan legyen a bélés, mint az ékszertartóban.

Kiszabtam a filcanyagot, és a bőröndbe ragasztottam. Hajtogattam egy drótos pántot, és egy karikát találtam, amelyikkel rögzíteni lehet. Tudtam, hogy ezt így majd egy lakótérben még egy szekrény tetején sem lehet tartani. Arra azért jó volt, hogy a lakás különböző zugaiban őrzött 2019-es szerzeményű, és még át nem adott magyarországi német falvédők tárolója legyen.

 

Így félig készen került a Karácsonyfa alá is. Természetesen beígértem, hogy majd az ünnepek után befejezem. A család hitte is, meg nem is, de a Munka Törvénykönyve a segítségemre sietett. Az előző évben ki nem vett szabadságot csak folytatólagosan lehetett átvinni a következő évre. Így 2020 első három munkanapján, én szabadságon voltam. Ez pont elég volt arra, hogy a kis dolgozószobámban elkészüljön a bőrönd. Dolgozószobának hívom ugyan, de ez valójában egy félszoba, amit a lányomék gardrób tárolónak, mi a feleségemmel könyvtárnak használunk. Ez a félszoba az én otthoni irodám is, itt szkennelek be fontos dokumentumokat, írom a posztokat.

Ezen a félszobán vagyok kénytelen osztozni Arcsi cicával is, aki ha szerencsém van csak a sarokból figyeli, hogy mit csinálok.

 

Így történt, hogy kívül-belül is elkészültem az antik bőrönd felújításával. Nem restaurálás, mert így soha sem nézett ki. Így használható, és megmaradt minden, amely a története során hozzá ragadt. Ki volt ez bélelve régen újságpapírral, sajnos már csak néhány négyzetcentiméternyi töredék maradt, amelyből nem lehet megmondani, hogy mikor és miről írtak anno. A bőröndöt sokszor adhatták fel csomagként, melyet bizonyít, hogy több ráragasztott csomagcédula maradvány van még rajta.

Mi kerüljön a vésőkészlet dobozának tetejére?

Nagyon készülök már a nyárra, főleg arra, hogy a faműves tábor foglalkozásaihoz szerszám és ötlet legyen. A faművesség egyik bemutató része a fametszés lesz. A fametszéshez vannak szerszámaim, de a kisebb gyerekekkel jobb, ha fametszés helyett linóleum metszést csinálunk. Így aztán össze is szedtem egy dobozra való vésőkészletet. A francia gesztenyés bonbon doboza már legalább egy évtizede várt arra, hogy hasznosítsam. A doboz tetejét nagyon üresnek találtam, és gondoltam legalább belülre jelzem, hogy ez az enyém.  

Kézenfekvő volt, hogy egy malmot rajzoljak rá. A malom köré, pedig szerkesztettem egy malomjáték táblát is. Így most kiélhetem pirográf mániám is. Családtagjaim meg is jelentek nálam, hogy füstszagot éreznek. Eddig jutottam el. Még félkész a malmom, de semmi baj. Ha, eljön a tavasz befejezem és játékkorongokat is készítek hozzá. Aztán lehet majd a teaházamban a malomjátékot játszani. Remélem a leendő vendégeimnek ez jobban fog tetszeni, mint az okos telefonon levő játékok.

Papundekli bőrönd restaurálás

Még jó, hogy az év végére maradt szabadságom. A szabadság alatt a feleségem talált munkát is, össze kellett válogatnom a német szövegű textilgyűjteményünkben az olyan darabokat, melyekben Isten is szerepel. Négy bőröndnyi a textilgyűjtemény, így volt miből válogatni. Össze is jött 18 darab falvédő, melyen Isten neve szerepel. Én magam sem gondoltam, hogy ennyi lesz. Ha már így egy összekerültek ezek a falvédők, gondoltam kerüljenek egy bőröndbe. Már múlt év tavasza óta őrizgetek egy felújítandó papundekli bőröndöt.

Fogtam a bőröndöt, letisztítottam, és kerestem hozzá egy hozzá való belső papírborítót. Egy pillangós csomagoló papírra esett a választásom. A szabás és tapéta ragasztás, valójában hamarabb megvolt, mint a belevalók kiválogatása.

Innét kezdve, már csak a bőröndben várják, hogy előbb, vagy utóbb a feleségem tudományos dolgozatot írjon róluk. Hogy ez mikor fog megtörténni? – Kérdezhetitek tőlem. Én sajnos nem tudom. Talán Isten tudja! Mint ezen a falvédőn, a következő találkozást.

Wir kommen und wir gehen,

es kann nich anders sem,

ob wir uns wieder sehen,

das weiss nur Gott allein!