Teraszra vettem. Remélem nem bénáztam.

A hétvégén a telekre menet beugrottam a fűnyírómhoz olajt venni. Szokás szerint, ha már ott voltam a kertészeti részlegbe is körülnéztem. A budapesti lakás teraszára kerestem és találtam is nekem tetsző növényeket. Amikor az előző posztban kérdeztétek, hogy milyen virágokat is vettem, akkor nem tudtam. Azóta aztán megnéztem a cserépen levő nevüket. Úgy gondolom nem lőttem mellé, mert napos helyre ültethetőek, és bokrosodnak, folyamatosan virágoznak. Az otthoni bezártság marad a munkában, és a szabadidőben is, így a napi öntözés megoldott. Már csak abban bízom, hogy nem lesznek kemény fagyok.

Kerti Verbéna (Verbena x hybrida)

A nálunk egynyáriként nevelt, hibrid eredetű kerti verbéna vagy vasfű egy alacsony, tömött bokrot képző dísznövény, amelynek ernyős virágai sok esetben kétszínűek, s ezáltal pettyes benyomást keltenek. Vannak csüngő fajtái is, így a balkonládák mellett akár függőkosarakba is ültethetünk belőlük. A kerti verbéna jól mutat egynyári ágyásokban vagy szegélynövényként is, ahogy azt a közparkokban is gyakran láthatjuk. Májustól egészen szeptember végéig virágzik, feltéve, hogy az elnyílt virágokat folyamatosan eltávolítjuk.

Mivel az igazán dús virágzáshoz naponta sok órányi napsütést igényel, mindenképpen napos, meleg helyre ültessük. A növekedési időszakban rendszeresen kell öntözni, viszont, ha megerősödtek a tövek, mindig várjuk meg, amíg kiszárad a földje. A kevés napsütés és a túl sok nedvesség hajlamossá teszi a betegségekre. Átlagos, jó vízáteresztő képességű földben fejlődik a legszebben. A tápoldatozást meghálálja, de egynyáriként nevelve ez nem szükséges. Lehetőleg ne ültessük túl közel egymáshoz a töveket. Világos, fagymentes helyen igény szerint átteleltethető. Forrás: http://www.botanikaland.hu/verbena-x-hybrida/kerti-verbena/

Törpe petúnia: aprók tölcsér, vagy harang alakúak, innen ered a törpe vagy kisvirágú petúnia elnevezés is. Mutatós virágait rendkívül nagy tömegben hozza.  A virágok színe lehet fehér, sárga, narancssárga, piros, rózsaszín, lila, de vannak többszínű és cirmos változatok is. Napos, esetleg félárnyékos helyre erkélyládába, teraszedénybe, függő kosarakba ültethető.  Jó minőségű és vízgazdálkodású, tápanyagdús virágföldet kedvel. Különösen figyelni kell a fejlettebb ámpolnás növények öntözésére és tápoldatozására, ahol viszonylag kis talajtérfogat nagy zöldtömeget tart el. Az apró virágok eltávolításával nem kell vesződni, öntisztuló növény. 

Forrás: https://borhykert.hu/kertepiteskerteszet~EGYNYARI_NOVENYEK_5~Petunia-_aprO-viragu_-Calibrachoa-hibrid-Million-Bells_1871

Egy tő muskátlit is vettem, mert a múlt évi piros vödörben neveltből csak az egyik élte túl a telet. Így most reménykedek, hogy sokat fognak majd virágozni.

A telken az almafát is meg kellett metszenem. Ott vágtam le a törzsnél sarjadó hajtásokat. Végül egy formás kis csokrot kaptam. Azóta is szépen hajtanak a vázában. Hamarosan egy almavirág csokor is virít majd az asztalon.

Szezonnyitás a birtokon

Nem egy nagybirtok, de nekem hétvégi kikapcsolódásnak épp elég volt. Csak tíz órára értem le, és láttam, hogy szomszédjaim már megtették a fűnyírást. Azt első képen látható, hogy van munka. A szomszéd traktorral nyírta, nekem az nincs. Nem is szeretnék traktorral neki menni, mert akkor a fű között nyíló kis szépséges virágokat is levágnám. Amikor a lányaim is segítettek, mindig előre figyelték a füvet, és figyelmeztettek: Apa, ezeket a virágokat kerüld ki! – Én meg szót is fogadtam nekik, hogy a virágtársulásos helyeken megmaradjon a százszorszép, a téltemető, ibolya, gyermekláncfű. Harminc éve, hogy vettük a telket, és azóta megvan a fű között az előző tulajdonos Etelka néni tulipánja is. A fűnyírás után, még fákat metszettem, és vágtam le száraz ágakat. Délután kettőre lettem kész a telekkel. Akkor vettem elő a százéves dohányvágómat, hogy restauráljam. Komoly terveim vannak, hogy fafaragáshoz használjam, ezért gondoltam, ha befejezni nem is, de megkezdem a felújítását. A fém részét le is csavaroztam a fatalpról. Vagy nagyon erős maradtam, vagy nem is volt nagyon összerozsdásodva. Mindenesetre a fém részeket lekezeltem rozsdamaróval. Aztán gyorsan elpakoltam, mert otthon még vár a terasz és az ottani balkonládák beültetése. Jó kis nap volt.

Egy normál hétvége kezdete

Abban reménykedtem, hogy majd eljön a jó idő, aztán mehetek a telekre kertészkedni, barkácsolni, vagyis aktív pihenéssel tölteni a szabad időmet.

Ma reggel összekészítettem szokásos reggelimet. Aztán a jó napos időre való tekintettel, kimentem a teraszunkra mindezt megenni.

Itt látható, milyen gazdagok vagyunk. A saját kezűleg barkácsolt biciklis tükrünkön a lányom által gyártott aranytömbök. Diplomamunkájához készülő fotó kellék. A szomorú, hogy látszik, hogy a kiülős padunkra ráfér a tavaszi felújítás.

Az én reggelim a szabadban.

 

Jók a kilátások. Azért a vidéki birtokon jobb lesz! Még sokat kell tennem, hogy a Budapesti lakás is vállalható legyen. 

Börzsönyi túra

Húsvét négy napján gondoltam a családdal elmegyünk erdei túrára. Én szombatra gondoltam, de aztán az időjós oldalak tanulmányozása után a család nőtagjai úgy döntöttek, hogy Vasárnap megyünk. Én Nagybörzsönytől kiindulva terveztem egy 14,3 km hosszú körtúrát. Aztán a fiatal leányok úgy döntöttek, hogy nekünk, öregeknek elég lesz egy fele olyan hosszú túra. Ki is néztek két jó hegycsúcsot a Sas és Só hegyet, melyet az Érsek tisztásról kellett volna elérnünk, és ugyanoda visszajutni. El is vittem a kis csapatot a Börzsönybe, aztán az Érsek tisztáshoz vezető erdei út elején egy behajtani tilos tábla várt. Magánút, behajtani csak engedélyjel, én meg nem kockáztattam. Így aztán a lányok okos kütyüvel áttervezték a túrát. Azt mondták egy kicsivel több lesz, mint 7km, de nagyon kevés szintkülönbséget kell majd legyőzni. Az elején nem is volt sok szintkülönbség, de patakon való átkelés annál több. A turistaút a Lófő patak mentén ment, de leég sokszor kellett rajta átkelni, hol köveken, hol farönkökön. Mint egy csapatépítő túlélő túra, mondták a lányok. Közben csodaszép odvas keltike szőnyegek mellett mentünk. Az egyik virágnál megkérdezték, hogy milyen. Mondtam, hogy Vicsorgó (Rendes nevén: kónya vicsorgó). Csodálkoztak, hogy honnét tudom. Aranyosfodorka blogjából, mondtam én. Ezért is jó blogokat olvasni, az ember sok mindent tanul. Aztán láttunk még Kökörcsint, azt már nem tudtam megmondani, hogy ez Magyar, Leány, vagy Tátogó, de mindegy is. A lényeg, hogy kimozdultunk, és túráztunk egy jót. Igaz, hogy végül 15 és fél km-t gyalogoltunk. Volt benne hegymászás, és leereszkedés meredek lejtőkön, de végül jól esett, és remekül aludtunk utána.

Kedvenc szerszámaim.

Ez lett az egyik Húsvéti barkács munkahely. A lombfűrész és a hozzá tartozó munkaasztalka muzeális darab. Családi örökség, Jozeph bácsi hagyatéka. Ezt és két faragó kést feleségem szülői házának padláskiürítésénél találtuk. Én azóta felújítottam, és használom is ezeket. Egy szádfát már korábban találtam a padláson Jozeph bácsi hagyatékából. Erről már 2017-ben írtam is a Tatai német nemzetiségi múzeum tárgytörténeti kiállításához:

Ezt a szádfát, más néven szalagszövőt feleségem szülői házának a padlásán találtam. Anyósom elbeszélése szerint ezt férje bátyja, a Jozeph készítette még iskolás korában a két világháború között. Az elemi iskolák kézműves foglalkozásain kellett megtanulni minden fiúnak a kézművesség alapjait. Egy féléves kézműves foglakozás mesterdarabja volt ez a szalagszövő készülék. Egy kisgyereknek nem lehetett könnyű elkészíteni. Látszik, hogy a lyukakat összekötve nem egyenest kapunk, és a függőleges rések szélessége, távolsága is eltér. Ez egy kisiskolásnak megbocsátható. Azt nem tudni, hogy hányas osztályzatot kapott rá, de azt tudhatjuk, hogy hogyan maradt meg. Jozeph bácsit 1946-ben a falujukból kitelepítették Németországba. Alig volt több 20 évesnél, és ezt a kisiskolás darabját a szülői házban hagyta. Idős szülei azért kerülték el a kitelepítést, mert betegek voltak. A legkisebb fiú – az Apósom -, maradhatott szüleikkel Magyarországon, hogy a szülőket gondozza. Az itthon maradt szülőknek később a saját házukból is ki kellett költözni, mert az akkori hatalom a kollektív büntetés elvét alkalmazta a magyarországi németekre. Ezek után kész csoda, hogy ezt az iskolai házi feladatot a család megőrizte. Ez az egyik kis kézműves emlék, amit a Jozeph bácsi hátrahagyott. Forrás: http://ungarn-s-deutsches-museum.hu/targy/szadfa/

Ezen a hosszú ünnepi hétvégén Jozeph bácsi faragókéseivel dolgoztam egy kicsikét. A kivágott ecetfa ágából maradt még több kis klumpára való. Most kialakítottam a végén egy kis klumpát, mely középen hosszában át van fúrva.

Látható oldalról, hogy autentikus darab, talán még egy baba lábára elegendő is lenne, ha volna párja.

Ennek a klumpának nem is készül párja, mert ez nem is lábra készítettem.

 

Íme, a végeredmény.

 

Itt a nyakkendő kötő klumpácska talpa. Mindez egy órán belül elkészült.