Húsvét négy napján gondoltam a családdal elmegyünk erdei túrára. Én szombatra gondoltam, de aztán az időjós oldalak tanulmányozása után a család nőtagjai úgy döntöttek, hogy Vasárnap megyünk. Én Nagybörzsönytől kiindulva terveztem egy 14,3 km hosszú körtúrát. Aztán a fiatal leányok úgy döntöttek, hogy nekünk, öregeknek elég lesz egy fele olyan hosszú túra. Ki is néztek két jó hegycsúcsot a Sas és Só hegyet, melyet az Érsek tisztásról kellett volna elérnünk, és ugyanoda visszajutni. El is vittem a kis csapatot a Börzsönybe, aztán az Érsek tisztáshoz vezető erdei út elején egy behajtani tilos tábla várt. Magánút, behajtani csak engedélyjel, én meg nem kockáztattam. Így aztán a lányok okos kütyüvel áttervezték a túrát. Azt mondták egy kicsivel több lesz, mint 7km, de nagyon kevés szintkülönbséget kell majd legyőzni. Az elején nem is volt sok szintkülönbség, de patakon való átkelés annál több. A turistaút a Lófő patak mentén ment, de leég sokszor kellett rajta átkelni, hol köveken, hol farönkökön. Mint egy csapatépítő túlélő túra, mondták a lányok. Közben csodaszép odvas keltike szőnyegek mellett mentünk. Az egyik virágnál megkérdezték, hogy milyen. Mondtam, hogy Vicsorgó (Rendes nevén: kónya vicsorgó). Csodálkoztak, hogy honnét tudom. Aranyosfodorka blogjából, mondtam én. Ezért is jó blogokat olvasni, az ember sok mindent tanul. Aztán láttunk még Kökörcsint, azt már nem tudtam megmondani, hogy ez Magyar, Leány, vagy Tátogó, de mindegy is. A lényeg, hogy kimozdultunk, és túráztunk egy jót. Igaz, hogy végül 15 és fél km-t gyalogoltunk. Volt benne hegymászás, és leereszkedés meredek lejtőkön, de végül jól esett, és remekül aludtunk utána.
