Amikor nincs miről írni

Két hónapnyi kihagyás itt a blogomon. Most végre eljött egy ünnepnap, amikor nem mondhatom, hogy nincs időm íni. Bár, eddig is írtam naplót, csak nem a nyilvánosságnak. Nehéz mostanában egy posztot összehozni. Egyszerűen nem végzek olyan tárgyfelújításokat, melyeket befejezek. A régi hétvégi házam sincs már meg, amelyiken elvonulva dolgozhatok. Az új házam még lakhatatlan. Januárban nagy bátorsággal kezdtünk bele a ház felújításába. Célunk, hogy a ház ne csak kívülről legyen álmaink háza, hanem belül is megfeleljen a hosszú távú elképzelésünknek. A házat több építésszel megvizsgáltattuk. Egybehangzóak voltak a vélemények, a ház összes helyiségében a burkolatot fel kell törni, és kiszedni mindent közel fél méteres mélységig. Aztán szakszerűen megfelelő rétegsorrendet kialakítva csak idő és pénz kérdése, hogy eljussunk oda, hogy élni is tudjunk benne. Úgy akarunk élni benne, ahogy azt megálmodtuk. Én meg azokról a tevékenységeimről szeretnék majd írni, amelyeket ebben a megvalósult álomban végzek. Addig néhány kép a felújítás folyamatáról.

 Már itt a tavasz, és várhatóan ősz lesz, mire be lehet majd költözni.

Első Karácsonyunk külföldön II.

Karácsony reggelén a kilátás a panziónk ablakából. Látni várat, templomtornyot, igazi sétára csábító látvány. Vendégségben aztán ott voltak a macskák. A Budapesti macskáknál nagy sikert aratott a medúzás ostor, itt ezeket a macskákat hidegen hagyta, inkább választották az alvást játék helyett. Aztán a feleségem misére ment, én most inkább a városi fotósétát választottam. Nagyon szépen felújított fakhtwerk szerkezetű házak vannak. Nagyon látványos, ahogyan ezeket felújították. A bevásárló után hangulatos a libaterelő lány szobra. A szobor melletti ismertető szerint az előző században még ötvenes évekig ez megszokott látvány volt ebben az utcában. A városháza előtti téren, és főutcán sokat nézelődtem, és tanultam. Az egykori postakocsi állomás épületén a kisváros múltja is megismerhető. Az egyik tábla szerint ebből a városból származik Csipkerózsika meséje. Ezen én nem is csodálkozom, hisz meseszép házakat látok. Találkozom modern szobrokkal ember, macska, csiga és madár szobrokkal. Élő emberekkel szerencsére nem.

Első Karácsonyunk külföldön I.

Ilyen se volt még, hogy nem Magyarországon ünnepeljük a Karácsonyt. Idén úgy hozta az Élet, hogy kisebbik lányunk és vőlegénye Kirchain városába hívott bennünket, hogy ott együtt ünnepeljünk. Mi jól kiterveztük az oda-vissza utazást, de aztán a kifizetett, és lefoglalt repülőgépjáratunkat törölték. Lett aztán másik járat, mely után csatlakozó vonatunkat törölték. A következő vonatunk túlzsúfolt volt, és ráadásul, még át is kellett róla szállnunk, hogy elérjük a végcélunkat. Röviden az oda utunk nem nevezhető életünk legjobb utazásának.  Kirchaim látnivalókban kellemes volt. Itt az első sorozatom a városkában tett első sétámból.