A Dunyov István utcában járva

Egyre ritkábban írok posztot, de van rá indokom. Elromlott az autóm, az új felszerelt lakásklímám gyári hibás, a kollégáim szabadságon, a szerintük jól előkészített feladatok befejezése nehezen megy. Tovább is sorolhatnám, hogy a blogíráson kívül, milyen más időrabló teendők vannak. Az autó javíttatásnak is megvan a maga haszna. Amikor a hét órára nyitásra bejelentett autóval – fél órát késtek a forgalomra hivatkozva -, a műhely kinyitására vártam a Dunyov István utcában, akkor határoztam el, hogy írok az utca névadójáról. Szobra is van az utcájában, időm is volt fényképezni.

Ahogy az 1848–1849-es szabadságharc annyi más hőse, etnikailag Dunyov sem számítható magyarnak, hiszen szerb és bolgár felmenőktől született a bánsági Vingában. Eredetileg jogot tanult, de a szabadságharc kirobbanása után, 1848 júliusában felcsapott nemzetőrnek, és sikerrel harcolt a szerb és román felkelők ellen. A következő évben már századosként, hadbíróként tevékenykedett, és a végsőkig kitartott az „ügy” mellett – az 1849. júliusi turai ütközetben olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy hordágyon került osztrák fogságba a fegyverletételt követően.

Dunyovot 1852-ben halálra ítélte a hadbíróság, de az ítéletet később tízéves várfogságra változtatták. 1859-es szabadulása után nem sokkal Itáliába utazott, ahol sok más egykori honvédhez hasonlóan az olasz egység létrejöttében alkalmat látott nem csak az „osztrák zsarnokság” elleni harcra, de arra is, hogy Itáliát ugródeszkaként használva majd a magyar szabadságharcnak is új lehetőséget adjon.

Számos egykori bajtársával együtt Dunyov is tagja lett a Garibaldi-vörösingesek legendás első csapatának, a marsalai „halhatatlan” ezernek, és részt vett a Szicília és Dél-Itália területén vívott harcokban.

Garibaldi talán legfényesebb győzelme, az 1860. októberi volturnói csata során az ő vezetése alatt álló egység fogta fel a nápolyi főerők támadását, Dunyov súlyosan megsebesült, lábát végül amputálni kellett, hogy életét megmentsék. Ezután sem hagyta el Garibaldi oldalát, sőt az 1862-es, Róma elleni sikertelen akció után is hű maradt a cavouri reálpolitika által kijátszott, majd félredobott és száműzött szabadságharcoshoz, aki hálája jeléül ezredesi ranggal is kitüntette.

Dunyov a kiegyezés után hazatérhetett volna Magyarországra, de ő nem volt hajlandó megalkudni Béccsel, a felajánlott képviselői mandátumot is visszautasítva olasz földön maradt. Történelmi, gazdasági témájú cikkeket, könyveket írt, de Kossuthtal, illetve a magyar politikai élettel is kapcsolatban maradt egészen 1889-es haláláig. A számos magas rangú olasz állami kitüntetést megkapó Dunyov Istvánt katonai tiszteletadás mellett, fényes külsőségek között temették el. Forrás: https://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/07/28/garibaldi_egyik_legjobb_embere_volt_a_fellabu_magyar/

Apai kötelezettség

Hétvégenként élnék a saját hobbimnak, de az élet és a család nem minden hétvégén engedi azt. Ezen a héten, már le is tettem arról, hogy posztot írjak. Szombaton lányom megkért, hogy vigyem ki Piliscsévre, mert fotóznia kell fehér lovat fehér szúnyoghálóval a fején. Gondoltam nem fogok ott unatkozni, amíg lányom végez, ezért előszedtem a fényképezőgépem és készítettem néhány fényképet én is. Olyan bagatellek lettek, de a fotóművész apukájától ne várjatok művészi ló képeket.

Kertem tele virággal.

Kimegyek a kertembe locsolni. – szoktam mondani feleségemnek reggel és este szinte minden júniusi nap. A kert itt valójában a lakáshoz vezető függőfolyosó, de a városi embernek ez már kert. Az idei évben jó későn kezdtem a kertészkedést. Csaltam is egy csöppet. Máskor áprilisban szoktam virágot vetni, hogy májusban palántázhassak a kertemben. Most ez a tavaszi munka elmaradt, és helyette egy kertészetben vásároltam május végén palántákat. 

A kertészetben minden palántára rákérdeztem, hogy bírja-e a tűző napot?  

Ezek kimondottan azt szeretik. – válaszolták az eladók. A többség valóban bírta a júniusi kánikulát. A paprikavirágok viszont nem bokrosodtak, mint ahogy ígérték, és új virágokat sem hoztak. Azért így is díszítenek, és takarják a szomszédban folyó építkezés látványát.  

Ismétlések.

Az élet úgy hozta, hogy az utóbbi két hetet mi az ismétléseknek szenteltük. Már ismert helyszínekre, és a már részemről bemutatott Lehrpfadokhoz (Lehrpfad=német nemzetiségi tanösvény) vezetett az utunk. A Fekedi tanösvényhez német pedagógusok látogattak, hogy megismerjék ezt a kicsiny, de csodaszép falut. Éppen a Stifolderfest napján érkeztek, így láthatták a lovas felvonulást is.

A Csolnoki Lehrpfadhoz az ELTE nyári egyetemének szervezésében – nagyrészt külföldről jött diákok -, leendő, vagy már gyakorló némettanárok jöttek. Én szokás szerint fényképeztem. A Csolnoki tanösvény után otthon még elkészítettem a szokásos pite tészta alapú süteményem. A Csolnoki Lehrpfad hatása ennél a süteménynél is érvényesült, és az utolsó réteg rácsai helyett most a stelázsi csíkokra emlékeztetőn készítettem a díszítést. Aki kedvet kapna hozzá, itt írtam meg az elkészítést részletesen: https://multmento.blog.hu/2013/12/14/almas_pite_zabpehelyhes_tesztaval. Most alma helyett sárgabarackot használtam tölteléknek.  

A bulinegyedben jártam.

A szabadságom alatt – amikor feleségemnek dolgozni kellett -, én reggelente bekísértem munkahelyére. Visszafelé menet rövidítettem és a hetedik kerületen át jutottam haza. A bulinegyednek is nevezett kerületben a tűzfalakon több falfestmény van. Hangulatosak, gondoltam készítek is néhány képet róluk. Az utolsó zöldséges falikép alatti kapualjban egy emléktáblát is fényképeztem. Seress Rezső neve, gondolom minden olvasóm előtt ismert. Beamter Jenő neve számomra ismeretlen volt, de a netnek hála, ebben a néhány perces TV felvétel rendszerben megtudhatjuk, hogy ki is volt BUBI.

Lett egy bajtársam

Még a tavasszal történt, hogy a bolhapiacon a „százforintos” részlegen találtam rá erre a fém dobozra. Meg se néztem mi van ráírva, hisz egy kis fémdobozra mindig szükség van apró fafaragós kiegészítők tárolásának a céljára.

Itthon aztán alaposan megnéztem, mit is hoztam el. A felirata szerint egykor a Bajtárs nevű szivarka doboza volt. A hetven évvel ezelőtti Budapesti Nemzetközi Vásárra készült limitált kiadásban. A szivarka márkája nekem nem sokat árult el, ezért utánakerestem, hogy mit is írnak róla. A Délmagyarország 1946-os számában találtam egy hirdetményt a millpengős korszak dohányárairól. A Bajtárs szivarka olcsóságban bizony az utolsó előtti helyre került. Látható, hogy a Béke több, mint duplájába kerül a Bajtársnak. Nekem meg szimplán megérte, hogy most az apró kacatjaimnak egy újabb tároló helye van.

Egy balul sikerült hét, jól sikerült befejezéssel.

Ami el romolhat, az el is romlik. – Ez az elmúlt hétre fokozottan igaz volt. Előző szombaton Baranyából jövet az autó csak nagyon nehezen indult, és mint a kenguru ugrálva indult. Már korábban magasan fogott a kuplung, gondoltam ez lesz a baj. Hétfőn el is kezdtem autószerelő után telefonálni. Nehezen találtam szerelőt. Szinte mindenki le volt foglalva a hétre. Szerencsémre azért soron kívül bevállalták. Utólag aztán kiderült, hogy nemcsak a kuplung kopott el, hanem az üzemanyag szivattyú is. Péntekre aztán elkészült az autó. Persze, amíg az autó szervizben volt, közben a konyhai lefolyó is eldugult. Még szerencse, hogy azt magam is meg tudtam oldani. Így aztán nem volt akadálya annak, hogy a Csolnoki Német Nemzetiségi Tanösvény átadására menjünk. Időben indultunk, de aztán a Pesti belvárosban levő elterelések úgy lelassítottak, hogy végül kettő perc késéssel megérkeztünk az átadásra. Még sokat tudnék mesélni, de most éppen vendégváró üzemmódban vagyok, ezért megyek is sütni, főzni. Az átadóról meg beszéljenek a képek.