Másodszorra csak összejött

Múlt hétvégén a mosdónk eldugult. Én meg szokás szerint nekiálltam és a mosdószifont szétszedtem. Volt benne lerakódás bőven, sikerült kitakarítani. Amikor visszaszereltem a csatlakozó cső megadta magát, és letört a csatlakozó perem. Ideiglenes megoldásként jött a szigetelőszalagos rásegítés, míg másnap elmentem a barkácsáruházba. Ugyanolyan rézcsöves szifont akartam, mint amilyen volt rajta. Sajnos éppen készlethiány volt a boltban, de az eladó műanyagot ajánlott helyette. Én meg is vettem a műanyag csövet, de itthon kiderült, hogy a belső átmérője ugyanaz, de a mi csapunkhoz ez nem jó. Így aztán ezen a hétvégén megismételtem az barkácsboltba a körutamat. Most előre rákerestem, és kiderült, hogy teljes szifon még mindig nincs, de hozzávaló cső, és tömítő igen. Így aztán másodszorra sikerült az akcióm, és most már a mosdószifon nem csöpög, és nekem is időm lett arra, hogy a barkácsboltból hazafele történő utamról egy fényképes beszámolót készítsek.

A Pillangó Park központi kompozíciója.

 

Itt le akartam fotózni azt a panelházat, ahol negyven évvel ezelőtt néztünk eladó lakást, de nem mi nyertünk. A kormánypropaganda plakátját sajnos nem tudtam láthatatlanná tenni.

Ezt a Blaha Lujza téren fotóztam. Ez a CORVIN áruház kicsomagolva, és a parkoló helyén is park van már.

Ezeken klasszikus hirdetőoszlop, háttérben a megújult áruház homlokzata.

 

A Klauzál utcában fotóztam ezt a tűzfalat. Akárhonnan is jönnek, támogassuk a menekülteket! –van kiírva kettő nyelven.

Felújítás kettőszáz kilométerről.

Harmadik éve, hogy benne vagyok álmaim házának felújításában. Mondhatni éppen véghajrában vagyok. Most történik éppen a konyha és fürdőszoba burkolása. A zuhanyzó csaptelepének csőkiállását hosszabbítani kell, mert a szintre hozásnál nagyon mélyen van, és jobb a csempézés előtt megcsinálni. Ez természetes is, hogy így alakul, hisz már korábban láttam, hogy száz évvel ezelőtti kőműves eléggé görbén falazott. Ahova nem kerül csempe ott nem zavar a fal görbesége, mert én így szeretem. Aztán jött a vízvezeték szerelő, hogy toldást rakjon be. A toldás berakásakor észrevetette, hogy a kiállást könnyű mozgatni, azaz lötyög. Aztán felhívott a burkoló és kapok egy telefonon, és kaptam is filmfelvételt a könnyen mozgatható csőkiállásról. Két éve nem kis pénzért megcsináltattam az alapszerelést, volt nyomáspróbázva, és utána a vállalkozó kőművese a csöveket is bevakolta. Most kiderült, hogy egy kis vályogfalba vert szöggel és egy csöppnyi porhabbal volt rögzítve a kiállás. Mondhatni jól megjártam. A rosszban azért van jó is, mert nem a csempézés után derült ki, így javításra került. Legközelebb remélem már a fürdőszoba csempézéséről is tudok képet hozni. Addig gyönyörködjetek abban, hogy a konyhánk járólapjai le vannak rakva.

Ujjé a ligetben…

A munkahelyemre legtöbbször gyalog megyek a Városligeten keresztül. Az alábbi képsorozatot a városligetben készítettem. Most úgy gondoltam nem írok a képekhez, csak Ide másolom az „Ujjé, a Ligetben nagyszerű” dal szövegét.

Kis kifli, nagy kifli,

szal-stangli, sós kifli

egész frissen kapható,

és rúghatsz is, nyomhatsz is,

lökhetsz is, húzhatsz.

Mindez oly mulattató!

Hintában hintázhatsz,

fagylajttól megfázhatsz,

és ha még ez is kevés,

akár célba is lőhetsz,

mert ez is egy fő hecc,

s a tormás virsli mily mesés.

 

Ujjé, a ligetben nagyszerű,

ujjé, a ligetben jó.

Cirkusz, mozi, és ringlispil,

Vampedics, Weinhuver és a Gerbeaud.

Ujjé, a ligetben oly vidám,

ujjé, hogy mulat a nép.

Hogyha süt a nap kedves,

de esőben nedves,

ujjé, a liget de szép!

 

Úgy várom, hogy nyáron,

majd megjön a párom,

és mulatunk jó nagyokat.

Mivel kérem, a vérem

oly lázasan mérem,

már számolom a napokat.

Már vélem,

hogy vélem is törődik vérem,

a kedvencem mégis a nyár.

Kirepülünk sietve

a városligetbe,

hol annyi sok élvezet vár.

 

Ujjé, a ligetben nagyszerű,

ujjé, a ligetben jó.

Cirkusz, mozi, és ringlispil,

Vampedics, Weinhuver és a Gerbeaud.

Ujjé, a ligetben oly vidám,

ujjé, hogy mulat a nép,

hogyha süt a nap kedves,

de esőben nedves,

ujjé, a liget de szép!

Ujjé, a ligetben nagyszerű

ujjé, hogy mulat a nép,

hogyha süt a nap kedves,

de esőben nedves,

ujjé, a liget de szép!

 

Forrás: https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/112716/bilicsi-tivadar/ujje-a-ligetben-nagyszeru-zeneszoveg.html

Aki szeretné a dalt meghallgatni, itt megteheti.

Munkába menet

Ha munkába gyalog megyek, akkor rendszeresen Dózsa György utat keresztezem. Legutóbb elég sok képet készítettem a Dózsa György úton felépült Néprajzi múzeumról és környezetéről. Ezek készültek.

Ma eszembe jutott, hogy amikor Műegyetemista voltam részt vettem én is a Május Elsejei felvonuláson. Pont ezen az útvonalon haladtunk akkor, amelyen én most. A Majakovszkij utcában – ma Király utca – gyülekeztünk, majd innét mentünk a Dózsa György útra felvonulni. Találtam Youtube-n a BME filmklubjának felvételét az 1978-as Május 1.-i felvonulásról.

A metélőhagyma sok élete

 

Ebben a képbe több van, mint aminek látszik. A főszereplője egy cserépnyi metélőhagyma. Ennek a metélőhagymának az őse még az előző évszázad nyolcvanas éveiben kezdte meg pályafutását Baranyában. Aztán egy kis tejfölös pohárban csiráztatva Óbudán kezdte Budapesti életét. Aztán jutott belőle a Komárom-Esztergom megyébe és Pest megyébe is. Ezt a cserepet a Terézvárosi teraszunkon, április elején kezdtem nevelni. Ma meg behoztam a gondjainkra bízott macskáinkhoz. Tajgi – valódi neve Taigetosz, aki egy tatai talált kölyökmacska -, megszagolta, és inkább távol ment a hagymától. Arcsi – teljes nevén Archibald egy valódi Maine Coon – aki már a teraszra is sokszor kikéredzkedik, mióta tudja, hogy ott több vödörnyi metélőhagyma van. Most is fogyasztott belőle a lazacos kolbászkái után kísérőnek.

Négy nap pihenés közben

Nagyon mozgalmas munkás napokon vagyok túl. Hétköznapokon a vállalat profitját növeltem, sokszor késő estig. Hétvégenként most Álmaim Házán dolgoztam, hogy minél hamarabb álmaim otthona legyen. A házon és körülötte annyira belemerültem e munkába, hogy a magammal elvitt fényképezőgépeket elő sem szedtem. Persze a fényképezőgépem mindig velem van. Ma le kellett mennem a boltba, mert ugyan ma délelőtt kétszer is voltunk vásárolni, de volt olyan, amit kifelejtettünk.

Amíg a liftre vártam, felnéztem a teraszunkra. Látjátok ott a felhők közötti sörpadnál szoktam kávézni. 

Ennél a zebránál éppen nekem piros lenne, ezért megálltam és lőttem egy képet a Lövölde tér sarkáról.

Miután a zebrán átmentem, hamar megálltam a kirakat-galéria előtt. Érdekes amint keveredik az installáció, és a kirakatüvegen visszatükröződő felhős ég.

Itt megnéztem mi is van kiállítva ebbe a kirakatba.

A kirakatban levő poszter több kép volt kiállítva, énnekem ebből ez ragadta meg a fantáziámat. Aztán továbbmentem.

A következő zebránál is várnom kellett, ezért megint elővettem a fényképezőgépet. A képen Arthur Koestler fázik egy márványból készült óraszámlapon, mely éppen délben tört ketté. Ezzel a képpel be is fejeztem a fényképezést a mai napon.

Áprilisi kilátások

 

Nemrég a Facebookon nézelődtem, amikor megláttam ezt a képet. Ez éppen egykori szülőházam garázs tetején készült. Terasszá alakította új tulajdonosa, és büszkén mutatta barátainak. Egy kicsit elkapott engem is a nosztalgia a kép láttán. Eszembe jutott, hogy bányásznapokon az elmaradhatatlan tűzijátékokat a rokonsággal mi a garázstetőről néztük, mert onnét volt a legszebb.

Aztán ma kinéztem a Budapesti konyhaablakunkon, és ezt láttam.

Tegnap rendbe tettem a teraszunkat, ezért úgy döntöttem, hogy a teraszon fogom a reggeli kávémat a reggelimmel elfogyasztani. Mindezt meg is tettem, és ekkor születtek meg ezek a képek.