Hosszú kihagyás

Sok idő telt el az utolsó posztom óta. A kimaradásnak oka volt. Mint a közmondásban most is cipész cipője lett lyukas. Azaz Múltmentő informatikusnak az Digitálisan őrzött fotótára vált elérhetetlenné. A hiba olyan súlyosnak tűnt, hogy egy hónapnyi képanyagom lett volna megismételhetetlen. A héten aztán kiderült, hogy a galibát a számítógépemben egyetlen csavar kilazulása okozta. Most végre adathiány nélkül folytathatom a blogot, Egy nagy kő esett le most a szívemről. A blogon ugyan nem tudtam írni, de sok múltmentésem történt az elmúlt időszakban. A nyáron álmaim házának melléképületében találtam meg az egykori építtetőjének gabonás zsákját. Az idei adventi időszakot nem tudtam még álmaim házában eltölteni, de azért a talált zsákból most egy adventi naptárat készítettem a feleségemnek. Feleségem most 24 napig lehet a „Nagy Horgász”, aki a zsákból minden nap reggelén kifoghat egy múltidéző és a jövőben is használható ajándéktárgyat.

A képen a zsákból lett adventi kalendárium látható. 

Egyik kedvenc bögrém és ügyetlen gazdája.

Már 14 éve megvan az egyik kedvenc kis hasas bögrém. Évekig kerestem, hogy legyen nekem is klasszikus „hasas”, vagy más néven „pocakos” bögrém. Nekem csak „nagyis”, hiszen gyerekkoromban hasonló kakaóval, vagy cikóriás tejjel teli bögréből ittam az én reggeli italom. Gyerekkoromban eltört, de az igényem egy ilyenre megmaradt. Aztán lett is ilyen bögrém, melyről itt írtam: https://multmento.blog.hu/2010/03/14/balszerencses_hosszu_hetvege Semmi sem tart örökké, szokták mondani. Egy hete meg is történt, hogy az asztal szélén álló valódi kávéval teli bögrémet levertem. Kávét lehet újból főzni, de az eltört csészét rendeltetésének megfelelően újra használni lehetetlen vállalkozás. Nekem ráadásul egy olyan Kőbányai Porcelángyár jelzésű bögrém volt, amelyet 1953 és 57 között gyártottak. A Drasche porcelángyárnak ebben a rövid periódusában volt ez a babérkoszorús jelzés. A porcelán szakirodalomban azt olvastam, hogy ez a szürkésfehér máz is erre az időszakra tehető. Ezzel a mázzal helyettesítették az importból nehezen beszerezhető hófehér mázat.

A cseréptörés szerencsét is hozhat, szokták mondani. Most nekem is szerencsét hozott egy elektronikus bolhapiaci találat. Rögtön három hasonló bögrét árult egy kereskedő. Én mind a hármat megvettem. Most lesz majd belőle három csészém, és a régi negyediket is megragasztottam. Jó lesz az amatőr restaurátor műhelyemben ecset vagy tolltartónak.

Ismerős parkban

Már hat éve annak, hogy bemutattam a Magyarországi Németek harmadik tanösvényének átadását. Valójában akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a tanösvénynek helyet adó faluban kell nekem a jövőmet keresnem. Idén az egykori Fuldai Apátság – 299 éve erről a területről kezdtek a faluban letelepedni az ősök -, területéről küldöttség jött. Ennek a küldöttségnek mutattuk be a tanösvényt, melynek keretében megismerhették a falu majdnem háromszáz éves történetét. Itt készültek az alábbi képek.

Útközben

Sokan kérdezik, hogy hogyan állok álmaim házával. Én rendszerint azt válaszolom, hogy még messze vagyunk a befejezéstől. Röviden útközben, amelyről nem tudom megmondani, hogy mikor érünk a végére, azaz mikor költözhetünk be.

Az első kép jól szemlélteti, hogy 2 év alatt hova jutottunk. A baloldalon látszik a látszó gázcső és óra. A jobb oldalon már süllyesztetten a gázóra, és a házba vezető gázcsövek fúrás biztos fémlapok mögé vannak elrejtve.

Itt a gangunk utcai kijárata. Már csak idő és pénz kérdése, hogy mikor fogjuk használni.

Ezen a képen jól látható, hogy a vendég lakosztály mini konyháját szemlélhetjük. Mögötte a vendégek külön mosdója.

A vendég lakosztály bejárata belülről. A kétszárnyú ajtót kinyitva majd az unokát is könnyen be lehet tolni a babakocsiban.

Az egykori tisztaszoba a bejáratából fotózva. A bejárat fölött látható milyen volt az előszoba utolsó festése.

Itt még nyomokban látszik, hogy volt egy átjáró ajtó a vendéglakosztály és a hátsó lakosztály között. Egykor kétgenerációs ház volt, és rossz időben sem kellett a gangon kerülni, ha a két generáció beszélgetni akart egymással.

Vasárnap délelőtt

 Ha Budapesten vagyok, akkor nálam a vasárnapi program a bolhapiac látogatása. Most is ott voltam, és egy kis kerülővel mentem hazafele.

Ekkor láttam meg ezt a tűzfalat.

 

Aztán a New York kávéház előtt a sorban állókat. Ennyi embert sorban állni a hetvenes évek óta nem láttam

Kíváncsi voltam az Installációra

 

Ezen a héten egész végig szabadságon voltam. Minden nap elmentem a Lövölde téren a galériás kirakatom előtt, mindig üres volt. Aztán a hónap utolsó napján a kirakatban rendeztek, és egy fiatal hölgy éppen egy nagy csomaggal ment a korábban üzlethelyiségnek használt Galériába. Aztán hétvégén megláttam az installációt. Az eddig itt kiállított installációk közül ez fogott meg leginkább.

 

A Ghost Traces című installáció az emlékezés elhalványulásának kísérel meg emlékművet állítani, szőtt sírkövek és egy emlékező tér megteremtésén keresztül megőrizni eltűnő nyomaiból a legcsekélyebbet.

Kádár Emese (1995) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán végzett 2019-ben. A diplomát követően munkái Magyarországon, Németországban és Ausztriában kerültek kiállításra. Budapesten, önálló kiállításai, 2017-ben a Laborban, 2019-ben a Pincében és 2024-ben a The Space Galériában voltak. Csoportos kiállításokon szerepelt a MODEM-ben, a Ludwig Múzeumban, a Q Contemporary-ben, a Duna Múzeumban és a Postamúzeumban is. Számos díjat és ösztöndíjat nyert el, köztük az American Tapestry Alliance Student Award Díját 2019-ben, a Smohay-díjat, az Esterházy Art Dating fődíját 2023-ban és a Derkovits Gyula ösztöndíjat 2024-ben. 2021-ben bekerült az Esterházy Art Award, 2024-ben pedig a MODEM-díj jelöltjei közé.

A Cairo Contemporary-ben megjelenő installáció a NOT_FOUND című sorozat tovább gondolása és kiegészítése további elemekkel. Forrás: https://www.facebook.com/events/1206630310571096/?ref=newsfeed

Őszi csodák

Október utolsó előtti hetében történt, hogy szerencsém volt ellátogatni álmaim házához. Fogtam magam és egy kicsit szétnéztem a birtokon.

Ezen a képen látszik, hogy a telek hátsó része remekül zöldül.

A melléképületeim. Jól látjátok ide még nem jutottunk a felújítással. Szerencsére a madárlakra felfutó borostyán ápol és eltakar.

 

A lakatlan tyúkólból kitekintve. Egy fecske család költözött be az üres ólba. Remélem már téli hazájukba szerencsésen megérkeztek.

 

Ez csak úgy. Éppen virágzott a telkemen.

 

A szembe szomszéd datolyaszilvája. Olyan szép, hogy ilyen fát én is ültetni fogok.

 Ez a kép már a falu temploma mögötti hársfánál készült. Aki alaposan nézi, az láthatja, hogy szállnak a darvak.