Vasárnap délelőtt

 Ha Budapesten vagyok, akkor nálam a vasárnapi program a bolhapiac látogatása. Most is ott voltam, és egy kis kerülővel mentem hazafele.

Ekkor láttam meg ezt a tűzfalat.

 

Aztán a New York kávéház előtt a sorban állókat. Ennyi embert sorban állni a hetvenes évek óta nem láttam

Kíváncsi voltam az Installációra

 

Ezen a héten egész végig szabadságon voltam. Minden nap elmentem a Lövölde téren a galériás kirakatom előtt, mindig üres volt. Aztán a hónap utolsó napján a kirakatban rendeztek, és egy fiatal hölgy éppen egy nagy csomaggal ment a korábban üzlethelyiségnek használt Galériába. Aztán hétvégén megláttam az installációt. Az eddig itt kiállított installációk közül ez fogott meg leginkább.

 

A Ghost Traces című installáció az emlékezés elhalványulásának kísérel meg emlékművet állítani, szőtt sírkövek és egy emlékező tér megteremtésén keresztül megőrizni eltűnő nyomaiból a legcsekélyebbet.

Kádár Emese (1995) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán végzett 2019-ben. A diplomát követően munkái Magyarországon, Németországban és Ausztriában kerültek kiállításra. Budapesten, önálló kiállításai, 2017-ben a Laborban, 2019-ben a Pincében és 2024-ben a The Space Galériában voltak. Csoportos kiállításokon szerepelt a MODEM-ben, a Ludwig Múzeumban, a Q Contemporary-ben, a Duna Múzeumban és a Postamúzeumban is. Számos díjat és ösztöndíjat nyert el, köztük az American Tapestry Alliance Student Award Díját 2019-ben, a Smohay-díjat, az Esterházy Art Dating fődíját 2023-ban és a Derkovits Gyula ösztöndíjat 2024-ben. 2021-ben bekerült az Esterházy Art Award, 2024-ben pedig a MODEM-díj jelöltjei közé.

A Cairo Contemporary-ben megjelenő installáció a NOT_FOUND című sorozat tovább gondolása és kiegészítése további elemekkel. Forrás: https://www.facebook.com/events/1206630310571096/?ref=newsfeed

Őszi csodák

Október utolsó előtti hetében történt, hogy szerencsém volt ellátogatni álmaim házához. Fogtam magam és egy kicsit szétnéztem a birtokon.

Ezen a képen látszik, hogy a telek hátsó része remekül zöldül.

A melléképületeim. Jól látjátok ide még nem jutottunk a felújítással. Szerencsére a madárlakra felfutó borostyán ápol és eltakar.

 

A lakatlan tyúkólból kitekintve. Egy fecske család költözött be az üres ólba. Remélem már téli hazájukba szerencsésen megérkeztek.

 

Ez csak úgy. Éppen virágzott a telkemen.

 

A szembe szomszéd datolyaszilvája. Olyan szép, hogy ilyen fát én is ültetni fogok.

 Ez a kép már a falu temploma mögötti hársfánál készült. Aki alaposan nézi, az láthatja, hogy szállnak a darvak.

Véletlen?!

 

A holnapi utazásra készülődtem, és akkor csak úgy a fényképezőgépem villant egyet és készítette ezt az első képet. Valójában csak azért vettem elő a fényképezőgépem, hogy letöltsem a képeket a kártyáról, és feltöltsem az akkumulátorát. Három napra Baranyába megyünk. Lesz munkánk és fényképeznivalónk bőven. Biztosan lesz feljegyeznivalóm is a határidő, és a személyes naplómba is. Visszajött a grafomániám. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy októberben a bolhapiacon töltőtollakat találjak. Nem voltak drágán, mindegyik az egy Eurós kategóriába esett. Először a patronosat vettem meg. El is kezdtem használni a már meglevő patronjaimmal. Vékonyan fog, de halványan, alig lehet utána elolvasni. A felszívós tintásat október 20-án vettem. Nagyon megtetszett, mert ugyanilyen kínai töltőtollam volt a nyolcvanas évek első felében. Annyira ki akartam próbálni, hogy már hétfőn vettem tintát a tollamhoz. Ezzel a királykék tintával feltöltöttem, és azóta nem tudom letenni. Nagyon jólesik vele írni. Mondjuk az asztali naptáron, a fényes papíron nem nagyon érvényesül, de higgyétek, el a privát naplómba gyöngybetűkkel tudok vele írni.

Október 23-a közeledik

A feleségem elé mentem a Keleti pályaudvarhoz. A jó idő miatt korábban mentem, ezért útközben megálltam a Rózsák terén. Szinte automatikusan az 56-os emlékműhez vitt a lábam. E körül készítettem az alábbi képeket.

Szíves hétvége

 

Hétvégi programot egy születésnap ünneplésével kezdtük. Erre az ünnepeltnek sütöttem egy Véméndi olajos kuglófot. Egy kicsit szomorúak voltunk, hogy a számok felírása és a szívecske nem túl jól sikerült.

Aztán vasárnap a bolhapiacról hazafele jövet a szokásos Lövölde téren levő kirakat-galéria előtt megjegyeztem, hogy a művész is egyedi félresikerült szívekkel rakta teli a kirakatott.

A kiállítás ismertetője szerint, ezek mikroszkopikus pollenek. No, erre én nem gondoltam.

Ahány ház, annyi szokás.

Nagyobb vásárlásomhoz ajándékba kaptam ezt a kis hímzett terítőt. Éppen a feleségem születésnapját készültem megünnepelni. Illik ez a mi ünneplési módunkra, mert nem szoktuk hétköznapi módon megünnepelni.  Az ünnepnapi reggeli megemlékezés úgy indult, hogy Zsolnay pipacsos mokkás csészében – ezt nemrég találtam a bolhapiacon -, kapta a reggeli dupla eszpresszó kávéját. Én a szokásos – már fél éve kaptam ajándékba -, nagy csészémben ittam a németes hosszú kávémat.

Aztán jött a fő ajándék. Egy nagy, és sok munkával hímzett lepedő. Feltételezhetően legalább száz éve készült. A terítőn szereplő szöveg egy 1711-ben született, Lambert Gedicke által írt evangélikus egyházi ének, és nagyobb növénydíszes betűkkel a Kempf családnév szerepel. A fenti képen a terítő egy részlete a családnévvel.

Kinyomoztam, hogy ez a terítő feltehetően a Nagybörzsönyi Evangélikus Kempf családnak készülhetett. Így aztán adódott, hogy Nagybörzsöny, Ipolydamásd, Márianosztra, Nagymaros autós körút túrát tegyük meg. A Nagybörzsönyi evangélikus templomnál megtudtuk, hogy a Kempf család több tagját málenkíj robotra vitték, és kiűzték szülőföldjükről. A Nagybörzsönyi temetőben levő sírköveken is találhatók családhoz tartozók.

Nagymarosnál láttuk, hogy a betelepülési emlékművüket az ártérből a mobilgáttal védett főtérre költöztették. A valóságban a túránk sokkal gazdagabb látni, és ízlelnivalókkal volt megtöltve. Ebbe a posztba most ennyi fért bele.