Kerítés Galéria

 

Ma a Bajza utcán – az Epreskert előtti kerítése előtt -, igyekeztem a munkahelyemre. A kerítés előtt végig gyalogolva, érdekes érzés volt a sok kiállított kép előtt elhaladni. Ezen a kerítés galérián agyalta, hogy mennyire jó lenne ezt felvenni videóra. Aztán, majdnem beértem a munkahelyemre, amikor rájöttem, hogy nincs velem a számítógépem. Így aztán majdnem a cél előtt visszafordultam. A hazaúton aztán gondoltam egyet, elővettem a kis tömör fényképezőgépem, amellyel videót is fel lehet venni. Így készült az alábbi kis néhány perces felvétel a kerítésen látható fotósorozatról.

Amikor a kisfilmem befejeztem, és megálltam, egyetlen képhez mentem vissza, hogy külön is lefényképezzem. Ez az. Engem leginkább ez fogott meg. A kiállításról itt lehet bővebben olvasni: https://punkt.hu/2024/07/26/a-korlatok-lebontasa-a-no-borders-award-szabadteri-kiallitasa-az-epreskertben/

A hosszú hétvége második napján.

A sors úgy hozta, hogy idén ezeket a forró napokat Budapesten kell elviselnünk. Tulajdonképpen jól is van ez így. Jöttünk már fel Augusztus 20-án Budapestre a vidéki telkünkről. Időben elindultunk, és mégis az esti tűzijátékot a Budaörsi M7-M1 közös autópálya szakaszról tekintettük meg. Csak úgy eszembe jutott, amikor vasárnap a bolhapiacra mentem. Közben beugrottam Terézvárosunk közösségi kertjébe. Mit mondjak, jólesett megpihenni az árnyékot adó növényekkel körülvett padokon.

Hazafelé meg a szokásos kirakati galéria aktuális installációját néztem meg.

Naplóim, melyekben ott a lelkem.

„Mert a kézíráson áthatol az emberi lélek. Az egyén, akitől származik. Az AI-től származón viszont sose fog. Annak nincs és nem is lesz lelke.’ – idézetem a forrásban megadott cikkből. Forrás: https://hold.hu/holdblog/keziras-fejlesztes-mesterseges-intelligencia-oktatas-svedorszag/?utm_source=telex&utm_medium=holdbox_direct&utm_campaign=alwayson

Valóban, igaza van a cikk írójának. Én tizenegy éve írok naplót a blogom mellett. Most éppen a blogon szünetet tartok, de éppen betelt az egyik napló, és elkezdtem egy újat.

A Július végi állapotokról.

Éppen Budapesten. Néha úgy érzem magam, mintha egy üstben főznének. Már nagyon vágyom arra, hogy huzamosabb időt tudjak vidéken tölteni. A Júliusi eseményekről már írtam, de Álmaim házának készültségi fokáról még nem. Ugyan a tervezett költséget már bőven átléptük, de a lakhatási engedélyt még mindig nem kapnánk meg. Az alábbi képek megmutatják, éppen hogy állunk.

Az új ajtók és ablakok a helyükön.

 

Az utca bejáratból fotózva. A gang már emlékeztet egy szecessziós parasztházra. A bejárati kapu pedig igazi retro lakatos munka a múlt század hetvenes éveiből.

 

A benti ajtók kint napoznak.

 

Éppen készül a festés előtti alapozó réteg.

 

Ez itt a mester célszerszáma, a holkeres simító.

Kőbányász is voltam

Azt mondták a mesterek, hogy az építési hulladékot, és maradékot kupacokba teszik, hogy ha majd egy fuvarra való összegyűlik, akkor majd elszállíttassuk. A kiskert és a bejárat elvadult. Gondoltam lenyírom a füvet, és a gyomot, ami megjelent. A szomszéd mondta, hogy ő azért nem jött át a fűnyíró traktorral, mert úgy gondolja sok kő lehullott. Én, azért megbíztam a mesterekben, hogy betartották a megbeszélt eljárásrendet. Óvatosan elkezdtem füvet nyírni a kis fűnyíróval. A kupacok környékén óvatos voltam, nem is mentem közel hozzájuk. De hogy a kőkupacoktól tíz méterre is találjak szétszórt köveket. No, erre azért nem számítottam! Az első nap megfogadtam, hogy minden nap összegyűjtök két vödör kavicsot, és majd a végére talán füvet is tudok nyírni a két hét után. Aztán már három nap után láttam, hogy a fogadalmam túl kell teljesíteni, mert annyi követ hagytak a mesterek a kertben szétszórva, hogy 24 vödörnyit nem lesz elég összeszedni.

Aztán összefutottam a szomszéddal, aki szódáért volt a boltban talicskával. Gondoltam egyet, és kölcsönkértem, hogy abba gyűjtsem, és azzal fuvarozzam új helyére a követ. Reggel csak egy probléma volt, hogy nem volt a kavicslelőhelyen árnyék. Aztán 11 óra körül egyre szélesebb lett az árnyék, és az árnyékban szépen tudtam dolgozni. Kettő talicskányi követ össze is szedtem, és a bejárathoz szétszórtam. Aztán, amikor egy hét múlva hazaindultam már 6 talicskányi követ szedtem össze a két kezemmel. Most úgy becslem, hogy maradt még legalább 12 talicskányi a fűben szétszórva.

Kézikocsis fűnyírás.

Jól elvadult a kert. Szerencsére a két éve nem használt fűgyűjtős fűnyíróm beindult. Jól vitte a nagy füvet, de hamar megtelt a gyűjtő. A komposztáló gödör – hajdan trágyagödör névre hallgatott -, jó messze van a fűnyírás helyétől. A házzal örökölt pajtában találtam egy faküllős kézikocsit. Egészen antik kinézete van. Kipróbáltam és tökéletesen működik. Használtam is a lenyírt fű elhordására.

A börtön ablakába soha nem süt be a nap.

 

Ahogy a címben van, így énekeltük. Ez jutott eszembe, amikor az én ideiglenes cellám ablakából kinéztem. Vannak nap nélküliek is, de szerencsére az enyém nem ilyen. Ha kinézek kapirgáló baromfikat, vagy éppen kecskegidád látok. És amikor a gépen dolgoztam, egy poszméh is betévedt és kereste a kiutat. Én, amikor felálltam segíteni neki a kiútkeresésben makró üzemmódra állítottam. Biztosan más jobb képeket is tudott volna készíteni. Nekem, dokumentumnak jó. Lesz még mit csinálni az ablakfelújítással is.