Álmaim házának börtönében

A munkahelyemen odafigyel, hogy az évben legalább egyszer a dolgozó legalább tíz nap szabadságot egyszerre vegye ki. Ez most nekem éppen jól is jött, mert a ház glettelése és festését a festő éppen két hétre vállalta. Én meg elvállaltam a festősegédi funkciót, és így esélyem is mutatkozik arra, hogy az ígért határidőre el is készüljön. A problémám annyi, hogy a házam még nem lakható. Aztán kitaláltam, hogy az istállóépületben kialakított nyárkonyha lakhatóvá tehető. Amikor a megérkezéskor bementem, ebbe a nyári konyhában, az egykori nyári konyhába elgondolkodtam. Két éve, amikor a házat megvettük, az első lépés az volt, hogy ebbe a nyári konyhába került az egykori nyaralóm minden megőrzendő ingósága. Mint az első képeken látszik, van mit kipakolni . Aztán nekiálltam, amit kellett kihordtam, mindent leporszívóztam, és kialakult a lakhelyem.Én büszkén meséltem helybeli ismerőseimnek, hogy megcsináltam, és az egykori istállóban fogok élni, és dolgozni két hétig.

Jött is egy barátom, megtekintette, kinézett a vasrácsos kis istállóablakon és megjegyezte: Jó kis cella ez. 

Felkészülés a nyaralásra

A jövő héten már nyaralok. Pontosabban szabadságon leszek, és tevőlegesen is részt veszek álmaim házának felújításában. Hozok majd képeket is. Egyelőre csak itt Budapesten tudok képeket készíteni. Munkába menet és jövet nézegetem az éppen épülő, és frissen felépült házakat. Szemmel láthatóan dübörög még az építőipar. Ugyanakkor múltunk emlékei vesznek el, mert a kis műemlék jellegű házak helyett hatalmas falansztereket építünk. A barátságos kis kertek eltűnnek, és erre már a madarak se járnak. Amikor munkába menet sétálok, sokszor jut eszembe az Ember Tragédiája. A képek után tettem egy kis rövid idézetet Madách színművéből, nem véletlenül.

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA

Hiú ember! próbáld, s szörnyet bukol.

Előbbvaló-e rózsánál az illat,

Alak a testnél, s napnál a sugára?

Óh, hogyha látnád árva lelkedet

A végtelen űrben keringeni,

Amint értelmet és kifejezést

Keres hiába, idegen világban,

S nem érez többé semmit és nem ért,

Megborzadnál. Mert minden felfogás

És minden érzés, mely benned feszül, csak

Kisúgárzása e csoport anyagnak,

Mit földednek hívsz, s mely ha más leendne,

Nem létezhetnék többé, véled együtt. -

A szépet, rútat, üdvöt és pokolt

Csak szellememtől vontad el magadnak,

Mely kis hazádnak rendét lengi át. -

Óh, ami itten örökös igazság,

Egy más világban az tán képtelen,

És a lehetlen tán természetes.

A súly nem létez, a lét nem mozog,

Mi itten lég, az ott tán gondolat,

Mi itten fény, az ottan hang talán,

S jegecül tán, mi itten nőve nő. - 

Forrás: MADÁCH IMRE - AZ EMBER TRAGÉDIÁJATIZENHARMADIK SZÍN(Az űr. Földünk egy szelete a távolban látszik, mindég kisebbedve, mígnem csillagul tűnik csak fel, a többiek közé vegyülten. A szín félhomállyal kezdődik, mely vaksötétté válik lassankint. Ádám mint öreg, Luciferrel röpülve.) https://mek.oszk.hu/00800/00849/html/01.htm#13

Álomház mentes hónap

 Már azt hittem, hogy Júniusban nem lesz bejegyzésem a blogba. Csak Budapest, és semmi vidéki romantika. Álmaim házában sem történt felújítás. Azért mégiscsak történt, mert megérkezett Olaszországból a gang cementlapja, meg elkészült 7 db új hőszigetelt ablak, melyek pontosan úgy néznek ki, mint a 99 évvel ezelőtt beépítettek. Így aztán júliusban várhattok majd fotókat, amikor is az előbb felsoroltak már a ház szerves hozzátartozói lesznek.

Azért Budapesten is történtek események, A hónap közepén volt a házassági évfordulónk. Milyen véletlenek vannak! A házassági évforduló előtt pont találtam egy álmaim házába illő német szövegű díszpárnát. A szöveg első két sora kimondja, hogy a férj az úr a házban. Ezt ugye jó. A feleségem is tudja majd, ha erre a párnára néz.

Aztán történtek még egyéb nem vidám események is. Azért még hiszek abban, hogy álmaim megvalósulnak.

Istentelen ifjúság

A Nagymező utcában sokszor megfordulok. Igen gyakran állok meg a színház előtt, és nézem az aktuális műsort. Legutóbb a színház előtti zöldfelület felújítást is fényképeztem. Ezek a képek készültek.

Régóta gondolkodom, hogy az Istentelen Ifjúság előadást meg kellene néznem, mert igencsak aktuális témát dolgoz fel. Aztán nemrég a Facebookon beleakadtam a darab egyik díszelőadásáról készült videóról. Ezt már többször megnéztem.

Bakonyszücsi könyvbemutató

Áprilisban voltunk “Szülőföldünk Bakonyszücs”-“Sitscher Heimatbuch” című könyv bemutatóján. A két szerző, Holczinger Szandra és Wágenhoffer Gergely időt, fáradságot nem kímélve, alkották meg e kis falu történelméről, néphagyományairól szóló könyvet. Mi is hivatalosak voltunk a bemutatóra, mert az egyik szerző a feleségem tanítványa, és az előszót is ő írta a könyvbe. A könyvbemutató alkalmából volt mise a templomban, faültetés a tájházuk kertjében, és mindezek után zenés táncos műsor a rendezvénysátorban. A rendezvényen készítettem a következő képeket.

Zenés felvételt nem tudtam készíteni, de a yotube-n találtam egy dalt a Holczinger Molnár Duó előadásában. Ezt ott Bakonyszücsön is előadták.

300 éve történt

Amikor a címet kitaláltam – aminek már lassan három hete -, akkor éppen 300 éve történt, hogy az Ágostonrendi szerzetesek szerződést kötöttek a Pilisszentivánon letelepedni szándékozó németekkel.  Pilisszentivánon a 300 év tiszteletére egész hetes rendezvénysorozat vette kezdetét. A Szentivániak Péntek este időutazásra hívtak bennünket iskolájuk előcsarnokába, ahol másfél órában végigéltük Pilisszentiván 300 évét. Szombaton délután egy új tér felszentelése történt meg, és megszületett az Ágostonosok tere. Erről az időutazásról beszéljenek a saját fotóim.

Hiányok

 

Május első vasárnapja évtizedekkel ezelőtt a családi fészekbe szokott szólítani. Aztán már másfél évtizede marad a szülői falu temetője, ahova egy-egy csokor virág kerül. Az idei Vasárnap fárasztó Bakonyi kirándulás és eseménydús hét után Budapesti láblógatás. No, jó, kifogytunk a zöldségekből, meg egyéb fogyasztási cikkekből. Így aztán hazafele megpihentem a Reformáció parkjában. A park közepén, már régóta nyílnak a rózsák, most ezeket a képeket készítettem.