A munka csak folytatódik

Már vége fele jár a nyár, és úgy érzem nem haladunk a felújítással. Nézzük meg egy kicsit mi is történt eddig augusztusban.

Megérkeztünk, és egy újabb bokor nyitotta sárga virágait.

 Bentről kinézve látjuk, hogy a villanyszerelés szinte el sem kezdődött. Na jó, ha a gégecsövek helyének kivésését és azok falba rögzítését annak vesszük, akkor nem is állunk olyan rosszul. 

A bejárathoz vezető út kertjében szerencsére virágzó bokrocskák fogadnak. Kívülről egy szép ház benyomását látjuk. 

Itt meg a kerti budi, előtte két éve még konyhakert volt. Most a felmagzott hagymákat nem ismerte fel egy látogató. Azt hitte, valami más bolygóról származó ismeretlen élőlény. Én mindenesetre begyűjtöm a magját, aztán meglátjuk mi kel ki belőle jövőre. 

Itt a vadvirág találkozik a telepített rózsával. 

A szomszéd kecskemamája, éppen gidáját szoptatja. 

A házban dolgoztunk, amikor esett az eső. Aztán sógorom kiment a levegőre, és hívott, hogy szivárványt lát. Én kiszaladtam és lefényképeztem. Halványan, de azért a képen én látom. Amennyiben Ti nem, képzeljétek oda.

És itt a vége! A villanyszerelés mellékterméke. Itt Július közepén csak egy betonplacc volt, ez a kupac mind a falban menő gégecsövek helyéről jött ki.

Július végén

Van, amikor nincs miről írni. Van, amikor nincs időm írni. Vagyok most, amikor már szégyellem magam, hogy több, mint egy hónapja nem írtam a blogomra. Röviden, történtek a legutóbbi bejegyzés óta blogban említésre történő dolgok. Vázlatosan képekkel illusztrálva.

Családi eseményre Marburgba mentünk. Ez itt a Marburgi vár a szállodánk ablakából. 

Ez itt Marburg belvárosának egyik tere egy hatalmas üvegkockával. Az üvegkocka egy hatalmas régészeti gödröt takar, ahol, aki akarja, megnézheti a középkori Marburg Zsinagógájának feltárt részleteit. 

Árpád házi Szent Erzsébet, Marburg védőszentjének szobra. Kezében a hamvai fölé épített gótikus székesegyház. 

Hamburg belvárosának, nagy tűzvész után megmaradt házsora, a csatorna felől nézve. 

Rio de Janerioban is jártunk. Pontosabban a Föld szinte minden kontinenséről láthattunk maketteket egy hatalmas Hamburgi raktárépületben.

Hazajöttünk megtekinteni az építkezésünket. Az új házunka már bekötötték a vizet, íme, a főcsap.

Itt látható az új házunk kertje. Még szerencse, hogy amíg mi nem tudtuk nyírni a füvet, a szomszéd bio fűnyírói dolgoztak.

Kertünk örökölt rózsái között a szomszéd tyúkjai gyomlálnak.

Sógorommal villanyt szereltünk.

Ezeket a járatokat nem egér rágta, magunk véstük. Azt hittük a vályogfalba könnyű lesz, tévedtünk.

Itt már valami látszik a villanyszerelésből is. A házunk is beszédes, látszik a múltja.

Rózsák tere Budapesten, a lakásunktól nem messze.

Zöldülő Budapest

Szívem már az örökzöld vidékre kívánkozik, de még itt Budapesten van munkám. Ma reggel korán reggel a feleségemet kísértem be a munkahelyére, hazafele elővettem a fényképezőgépem, és készítettem néhány képet a hazafele vezető út egyre jobban zöldülő részleteiről. Meg kell hagyni, vannak már dézsába ültetett kockára nyírt fák. Az Andrássy úton is vannak előnevelt fák kiültetve. A járda és út közötti sávban már valódi virágágyások vannak a régi műfű helyén. A járda felől fémvázas ágyásszegély védi a gyalogosoktól, az út felől méretes betontuskók szolgálnak kerékvetőként. Védeni is kell a növényeket az emberi tevékenységtől. Hirdetik is feliratok az Andrássy úton is, hogy zöldül Budapest. Én, ha visszagondolok a nyolcvanas évekre egy zöldebb Budapestre emlékszem. A Népköztársaság Útja – ami most az Andrássy -, a 100 éves kanadai juharfáival akkor kedvenc sétálós útvonalam volt. Emlékeim szerint, amikor a Földalattit újították fel, akkor vágták ki a nagy fákat, mert tönkretette őket az autók által kibocsátott kipufogó gázok. Akkor azt ígérték, hogy a városi szmognak ellenállóbb új fasort telepítenek. A fasor azóta is megvan, minden évben vannak elszáradó példányok, melyek helyett jönnek újabb előnevelt fák, a végeredmény mégsem éri el a nyolcvanas évekbeli állapotot.

Június közepén

A türelem mesterembert terem! – gondoltam én, amikor csörgött a telefon, hogy megkezdték a gépészeti alapszerelést a házban. Már egy hónapja, hogy fogadó készen áll a ház belseje. Legalább volt ideje kiszáradni a szerelőbeton szintnek. Már nagyon várom, hogy elkészüljenek, és személyesen le tudjak menni, megnézni. Már nagyon hiányzik a vidéki környezet. A véletlenek összjátéka aztán itt Budapesten is meghozta nekem a vadvirágos romantikát. A céklánk elfogyott, ezért vásárolni kellett. A piacon, és a legközelebbi boltban sem volt. Mentem egy kicsit távolabb, és láttam csodát. A Reformáció parkjában most vadvirágok nyílnak. Le sem kellett mennem vidékre, feljött hozzánk a vadvirágos rét.

Az eseménydús Június első harmadáról

Álmaim házával ebben a tíz napban semmi sem történt. Na, jó azért ez túlzás, mert feleségem egy csoportot vitt a falunkba, és megállapította, áll még a ház. Budapesten történnek az események, melyek azért kapcsolódnak a házhoz is. Voltunk a „Made by you”-nál festeni porcelán bögréket és tálat. Ezt még nem mutathatom meg, mert kisebbik lányom kérte az esküvőjére tőlünk ajándéknak. Amennyiben sikere lesz alkotásainknak, majd esküvő után talán.

Aztán voltunk Vilmos kályhacsempe bemutató termében. Megrendeltük a kályhacsempéket. Ha megérkeznek, és marad még a kályhaépítéshez pénzünk a Karácsonyt, már akár az álmaink házában is tölthetjük.

Voltunk Kalaznói barátunk fotókiállításának a megnyitóján. Én nem fényképeztem. A kis gépemmel a sok profi fotós között nem hiszem, hogy sikerem lett volna. Azért az eseményről kézült, néhány neten publikált fotót ide válogattam. A fotókiállítás még megtekinthető, ajánlom mindenkinek, mert szenzációs képeket láttam ott. Bárcsak én is el tudnék kapni majd hasonló pillanatokat.

A kiállítás megnyitóján Kalaznóról származó rozmaring ágakkal dekorálták a könyvszekrények tetejét. A megnyitó után, kérték a látogatókat, hogy vigyenek a rozmaringból, hogy ne ott száradjon el mind. Mi is hoztunk haza, most vízben hajtatom, hogy vidéki házunk kerti rozmaring bokra legyen.

Május végi sirámok

Májusban a régi rend szerint hetente két posztot is írtam. Most a hónap végére még ez az egy is épp, hogy elkészül. A vidéki házamnál egy hónapja nem történt semmi. Na, jó, a semmi azért túlzás. A gázórát leszerelték április végén, hogy az épületgépészek az új víz, gáz szerelést elvégezhessék. Az ígéret megvolt, hogy el is kezdik május elején. Aztán jöttek a telefonok: a gázművek az előző munkájukat még nem vették át, a munkások hasmenéses, hányós vírussal otthon vannak, és így tovább. Jelenlegi jelzés szerint június elsején kezdeni fognak. Majd meglátjuk!

A munkahelyen is határidős munkák vannak. Ha épp úgy érezzük, hogy fellégezhetünk, akkor betesznek egy kötelező tanfolyamot. Korszerűek, mert már E-learning. A tananyag végén aztán elektronikusan vizsgázni is kell. A vizsga gyakran nem sikerül elsőre. Aztán a vállalati mail rendszerünkben is tesztelik éberségünket. Rendszeresen küldenek teszt adathalász leveleket, amit észre kell venni.

Aztán a levelezőrendszerünkbe is újítások jöttek. Hozzánk is begyűrűzött a mesterséges intelligencia. Ha kapunk egy levelet, akkor a rendszer már rögtön felajánl válaszlehetőségeket, így:

Látszólag megkönnyítik a munkánkat, de a tapasztalatom szerint inkább generálnak újabb feladatokat.

Röviden fogalmazva jól megvagyok.