Július végén

Van, amikor nincs miről írni. Van, amikor nincs időm írni. Vagyok most, amikor már szégyellem magam, hogy több, mint egy hónapja nem írtam a blogomra. Röviden, történtek a legutóbbi bejegyzés óta blogban említésre történő dolgok. Vázlatosan képekkel illusztrálva.

Családi eseményre Marburgba mentünk. Ez itt a Marburgi vár a szállodánk ablakából. 

Ez itt Marburg belvárosának egyik tere egy hatalmas üvegkockával. Az üvegkocka egy hatalmas régészeti gödröt takar, ahol, aki akarja, megnézheti a középkori Marburg Zsinagógájának feltárt részleteit. 

Árpád házi Szent Erzsébet, Marburg védőszentjének szobra. Kezében a hamvai fölé épített gótikus székesegyház. 

Hamburg belvárosának, nagy tűzvész után megmaradt házsora, a csatorna felől nézve. 

Rio de Janerioban is jártunk. Pontosabban a Föld szinte minden kontinenséről láthattunk maketteket egy hatalmas Hamburgi raktárépületben.

Hazajöttünk megtekinteni az építkezésünket. Az új házunka már bekötötték a vizet, íme, a főcsap.

Itt látható az új házunk kertje. Még szerencse, hogy amíg mi nem tudtuk nyírni a füvet, a szomszéd bio fűnyírói dolgoztak.

Kertünk örökölt rózsái között a szomszéd tyúkjai gyomlálnak.

Sógorommal villanyt szereltünk.

Ezeket a járatokat nem egér rágta, magunk véstük. Azt hittük a vályogfalba könnyű lesz, tévedtünk.

Itt már valami látszik a villanyszerelésből is. A házunk is beszédes, látszik a múltja.

Rózsák tere Budapesten, a lakásunktól nem messze.