Első Karácsonyunk külföldön II.

Karácsony reggelén a kilátás a panziónk ablakából. Látni várat, templomtornyot, igazi sétára csábító látvány. Vendégségben aztán ott voltak a macskák. A Budapesti macskáknál nagy sikert aratott a medúzás ostor, itt ezeket a macskákat hidegen hagyta, inkább választották az alvást játék helyett. Aztán a feleségem misére ment, én most inkább a városi fotósétát választottam. Nagyon szépen felújított fakhtwerk szerkezetű házak vannak. Nagyon látványos, ahogyan ezeket felújították. A bevásárló után hangulatos a libaterelő lány szobra. A szobor melletti ismertető szerint az előző században még ötvenes évekig ez megszokott látvány volt ebben az utcában. A városháza előtti téren, és főutcán sokat nézelődtem, és tanultam. Az egykori postakocsi állomás épületén a kisváros múltja is megismerhető. Az egyik tábla szerint ebből a városból származik Csipkerózsika meséje. Ezen én nem is csodálkozom, hisz meseszép házakat látok. Találkozom modern szobrokkal ember, macska, csiga és madár szobrokkal. Élő emberekkel szerencsére nem.

Első Karácsonyunk külföldön I.

Ilyen se volt még, hogy nem Magyarországon ünnepeljük a Karácsonyt. Idén úgy hozta az Élet, hogy kisebbik lányunk és vőlegénye Kirchain városába hívott bennünket, hogy ott együtt ünnepeljünk. Mi jól kiterveztük az oda-vissza utazást, de aztán a kifizetett, és lefoglalt repülőgépjáratunkat törölték. Lett aztán másik járat, mely után csatlakozó vonatunkat törölték. A következő vonatunk túlzsúfolt volt, és ráadásul, még át is kellett róla szállnunk, hogy elérjük a végcélunkat. Röviden az oda utunk nem nevezhető életünk legjobb utazásának.  Kirchaim látnivalókban kellemes volt. Itt az első sorozatom a városkában tett első sétámból.

Kalamárist vettem.

Aranyvasárnap a szokott bolhapiacomon jártam. Valójában csak nézelődni akartam, aztán mégis vásároltam. Valódi régiséget feltehetően a XIX. századból. Ezt a fiatal eladó egy régi fűszertartónak azonosította. Én láttam, hogy ez valójában egy régi kalamáris. A jobb oldalon egy tintatartó, a ball oldalon az itatóspapír elődje a kőporszóró edényke. Mindez egy delfti kék színnel festett porcelán korpuszon. Egy igazi csoda. El is képzeltem dísznek a feleségem dolgozószobájában az íróasztalon. A kecses alakjával és kagyló formájú tálcájával egy női íróasztalra való.Felvettem az eladó asztaláról, és elmagyaráztam, hogy ez egy régi kalamáris. Elmeséltem, hogyan használták elődeink. Ennek az eladó annyira megörült, hogy felajánlotta, hogy vegyem meg. Én mondtam, hogy nem kérem, mert nincs hova tennem, és különben is egy ilyen régiség nekem a megfizethetetlen kategória. Láttam a Bares für Rares műsorban hasonlót, melyet több száz Eurórért adtak el. Az eladó aztán mondott egy árat. Én ettől az ártól nem futottam el, hanem alku nélkül elfogadtam.

Így lettem ennek az antik kalamárisnak boldog tulajdonosa.