Fazakas Júlia: Parafrázisok – Paraphrases
Szabadtéri kiállítás a Hunyadi téren
Megtekinthető: április 16. – május 31.
A blogon olvashatsz a következőkről: Örökölt régi tárgyaim története, felújítása, használata. Bolhapiaci szerzemények, és azok felhasználása. Kirándulások kis hazánkban. Műemlék jellegű épületekről, és szakrális emlékekről. 2010 és 2018 között a multmento.blog.hu helyen írtam posztjaimat. Levelet a következő címre tudsz írni nekem: multmento@gmail.com
Fazakas Júlia: Parafrázisok – Paraphrases
Szabadtéri kiállítás a Hunyadi téren
Megtekinthető: április 16. – május 31.
A hétvégén a telekre menet beugrottam a fűnyírómhoz olajt venni. Szokás szerint, ha már ott voltam a kertészeti részlegbe is körülnéztem. A budapesti lakás teraszára kerestem és találtam is nekem tetsző növényeket. Amikor az előző posztban kérdeztétek, hogy milyen virágokat is vettem, akkor nem tudtam. Azóta aztán megnéztem a cserépen levő nevüket. Úgy gondolom nem lőttem mellé, mert napos helyre ültethetőek, és bokrosodnak, folyamatosan virágoznak. Az otthoni bezártság marad a munkában, és a szabadidőben is, így a napi öntözés megoldott. Már csak abban bízom, hogy nem lesznek kemény fagyok.
Kerti Verbéna (Verbena x hybrida)
A nálunk egynyáriként nevelt, hibrid eredetű kerti
verbéna vagy vasfű egy alacsony, tömött bokrot képző dísznövény, amelynek
ernyős virágai sok esetben kétszínűek, s ezáltal pettyes benyomást keltenek.
Vannak csüngő fajtái is, így a balkonládák mellett akár függőkosarakba is
ültethetünk belőlük. A kerti verbéna jól mutat egynyári ágyásokban vagy
szegélynövényként is, ahogy azt a közparkokban is gyakran láthatjuk. Májustól
egészen szeptember végéig virágzik, feltéve, hogy az elnyílt virágokat
folyamatosan eltávolítjuk.
Mivel az igazán dús virágzáshoz naponta sok órányi napsütést igényel, mindenképpen napos, meleg helyre ültessük. A növekedési időszakban rendszeresen kell öntözni, viszont, ha megerősödtek a tövek, mindig várjuk meg, amíg kiszárad a földje. A kevés napsütés és a túl sok nedvesség hajlamossá teszi a betegségekre. Átlagos, jó vízáteresztő képességű földben fejlődik a legszebben. A tápoldatozást meghálálja, de egynyáriként nevelve ez nem szükséges. Lehetőleg ne ültessük túl közel egymáshoz a töveket. Világos, fagymentes helyen igény szerint átteleltethető. Forrás: http://www.botanikaland.hu/verbena-x-hybrida/kerti-verbena/
Egy tő muskátlit is vettem, mert a múlt évi piros vödörben neveltből csak az egyik élte túl a telet. Így most reménykedek, hogy sokat fognak majd virágozni.
Nem egy nagybirtok, de nekem hétvégi kikapcsolódásnak épp elég volt. Csak tíz órára értem le, és láttam, hogy szomszédjaim már megtették a fűnyírást. Azt első képen látható, hogy van munka. A szomszéd traktorral nyírta, nekem az nincs. Nem is szeretnék traktorral neki menni, mert akkor a fű között nyíló kis szépséges virágokat is levágnám. Amikor a lányaim is segítettek, mindig előre figyelték a füvet, és figyelmeztettek: Apa, ezeket a virágokat kerüld ki! – Én meg szót is fogadtam nekik, hogy a virágtársulásos helyeken megmaradjon a százszorszép, a téltemető, ibolya, gyermekláncfű. Harminc éve, hogy vettük a telket, és azóta megvan a fű között az előző tulajdonos Etelka néni tulipánja is. A fűnyírás után, még fákat metszettem, és vágtam le száraz ágakat. Délután kettőre lettem kész a telekkel. Akkor vettem elő a százéves dohányvágómat, hogy restauráljam. Komoly terveim vannak, hogy fafaragáshoz használjam, ezért gondoltam, ha befejezni nem is, de megkezdem a felújítását. A fém részét le is csavaroztam a fatalpról. Vagy nagyon erős maradtam, vagy nem is volt nagyon összerozsdásodva. Mindenesetre a fém részeket lekezeltem rozsdamaróval. Aztán gyorsan elpakoltam, mert otthon még vár a terasz és az ottani balkonládák beültetése. Jó kis nap volt.
Abban
reménykedtem, hogy majd eljön a jó idő, aztán mehetek a telekre kertészkedni,
barkácsolni, vagyis aktív pihenéssel tölteni a szabad időmet.
Ma reggel
összekészítettem szokásos reggelimet. Aztán a jó napos időre való tekintettel,
kimentem a teraszunkra mindezt megenni.
Itt látható, milyen gazdagok vagyunk. A saját kezűleg barkácsolt biciklis tükrünkön a lányom által gyártott aranytömbök. Diplomamunkájához készülő fotó kellék. A szomorú, hogy látszik, hogy a kiülős padunkra ráfér a tavaszi felújítás.
Az én reggelim a szabadban.
Jók a kilátások. Azért a vidéki birtokon jobb lesz! Még sokat kell tennem, hogy a Budapesti lakás is vállalható legyen.
Húsvét négy napján gondoltam a családdal elmegyünk erdei túrára. Én szombatra gondoltam, de aztán az időjós oldalak tanulmányozása után a család nőtagjai úgy döntöttek, hogy Vasárnap megyünk. Én Nagybörzsönytől kiindulva terveztem egy 14,3 km hosszú körtúrát. Aztán a fiatal leányok úgy döntöttek, hogy nekünk, öregeknek elég lesz egy fele olyan hosszú túra. Ki is néztek két jó hegycsúcsot a Sas és Só hegyet, melyet az Érsek tisztásról kellett volna elérnünk, és ugyanoda visszajutni. El is vittem a kis csapatot a Börzsönybe, aztán az Érsek tisztáshoz vezető erdei út elején egy behajtani tilos tábla várt. Magánút, behajtani csak engedélyjel, én meg nem kockáztattam. Így aztán a lányok okos kütyüvel áttervezték a túrát. Azt mondták egy kicsivel több lesz, mint 7km, de nagyon kevés szintkülönbséget kell majd legyőzni. Az elején nem is volt sok szintkülönbség, de patakon való átkelés annál több. A turistaút a Lófő patak mentén ment, de leég sokszor kellett rajta átkelni, hol köveken, hol farönkökön. Mint egy csapatépítő túlélő túra, mondták a lányok. Közben csodaszép odvas keltike szőnyegek mellett mentünk. Az egyik virágnál megkérdezték, hogy milyen. Mondtam, hogy Vicsorgó (Rendes nevén: kónya vicsorgó). Csodálkoztak, hogy honnét tudom. Aranyosfodorka blogjából, mondtam én. Ezért is jó blogokat olvasni, az ember sok mindent tanul. Aztán láttunk még Kökörcsint, azt már nem tudtam megmondani, hogy ez Magyar, Leány, vagy Tátogó, de mindegy is. A lényeg, hogy kimozdultunk, és túráztunk egy jót. Igaz, hogy végül 15 és fél km-t gyalogoltunk. Volt benne hegymászás, és leereszkedés meredek lejtőkön, de végül jól esett, és remekül aludtunk utána.