Már 14 éve megvan az egyik kedvenc kis hasas bögrém. Évekig kerestem, hogy legyen nekem is klasszikus „hasas”, vagy más néven „pocakos” bögrém. Nekem csak „nagyis”, hiszen gyerekkoromban hasonló kakaóval, vagy cikóriás tejjel teli bögréből ittam az én reggeli italom. Gyerekkoromban eltört, de az igényem egy ilyenre megmaradt. Aztán lett is ilyen bögrém, melyről itt írtam: https://multmento.blog.hu/2010/03/14/balszerencses_hosszu_hetvege Semmi sem tart örökké, szokták mondani. Egy hete meg is történt, hogy az asztal szélén álló valódi kávéval teli bögrémet levertem. Kávét lehet újból főzni, de az eltört csészét rendeltetésének megfelelően újra használni lehetetlen vállalkozás. Nekem ráadásul egy olyan Kőbányai Porcelángyár jelzésű bögrém volt, amelyet 1953 és 57 között gyártottak. A Drasche porcelángyárnak ebben a rövid periódusában volt ez a babérkoszorús jelzés. A porcelán szakirodalomban azt olvastam, hogy ez a szürkésfehér máz is erre az időszakra tehető. Ezzel a mázzal helyettesítették az importból nehezen beszerezhető hófehér mázat.
A cseréptörés szerencsét is hozhat, szokták mondani. Most nekem is szerencsét hozott egy elektronikus bolhapiaci találat. Rögtön három hasonló bögrét árult egy kereskedő. Én mind a hármat megvettem. Most lesz majd belőle három csészém, és a régi negyediket is megragasztottam. Jó lesz az amatőr restaurátor műhelyemben ecset vagy tolltartónak.