Családi állapot igazolás

Feleségemmel az okmányirodába mentünk, hogy lányunknak családi állapot igazolást kérjünk. Foglaltunk volna időpontot, de már csak január végére lett volna hely. Így aztán nyitás előtt ott voltunk, és vártunk. Nyolc órakor elsők voltunk a sorszámkiadó pultnál. A biztonsági őr nem engedett választani, így bemondtuk, hogy miért jöttünk, és kaptuk is egy sorszámot.

Rögtön ablakhoz is hívtak bennünket. Az ablaknál kiderült, hogy rossz sorszámot kaptunk, mert ez az ablak a CSOK-hoz és Babaváró hitelekhez ad családi állapot igazolást. Át is irányítottak bennünket az első ablakokhoz, ahol a legtöbben vártak. Feleségem, már idegeskedett, de megnyugtattam: „Örülni kell annak, hogy hatvanegy évesen a biztonsági őr ifjú házasoknak nézett bennünket!”. Végül, a nyitás után fél órával kezünkbe vihettük a lányunknak kiállított igazolást.

E kis villámtörténethez nem készült fotó. A héten voltunk Német Nemzetiségi Táncfesztiválon. Hogy a témánál maradjunk, azon fotókat próbáltam összeválogatni, ahol a táncegyüttesek legénybúcsúi táncot, és vasárnapi mise utáni ismerkedési táncmulatságot adnak elő.

Lesz nekem egy szigetem

Ifjúkorom egyik kedvenc regénye volt Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem kisregénye. Akkoriban nem még nem volt gyerekszobám, így én egy valódi szigetet neveztem ki sajátomnak. Ez a Kaszánya patak mederfalából leszakadt gyökeres fatörzs volt a patakban. Egy kis ugrással a partról a szigetre tudtam menni. Még sétálni sem tudtam, olyan kicsike volt az én szigetem, de mégis boldog voltam, ha a szigetemen időzhettem. Ücsörögtem, néztem a vízen úszó leveleket, és fatőrt faragtam a bugylibicskámmal. Jól is sikerült a kis tőröm, de sajnos arra nem voltam képes vele, hogy meg is védjem. Két nagyfiú jött, és a túlerővel én nem boldogultam. Így esett, hogy azóta se saját fatőröm, se szigetem nincsen.

Azaz, nem volt eddig. Most már van, ha nem is szó szerint sziget. Ugyanakkor a saját tulajdonom. A ház mögött egy forrás, ahol egy patak születik, amiből majd folyó lesz. A telken egy valamikori istálló, amelyikben lesz az én szigetem.

Itt látható a szigetem kertje, még egy nyomókutam is van, ha megszűnne a vízszolgáltatás.

 

Íme, a kilátás a szigetem restaurátor műhelyének ablakából.

Több képet, most nem hoztam, mert az én kis birodalmam még csak raktár. Építési terület, mely remélem hamarosan az én műhelyem és dolgozó szobám lesz.

Többet vettem, mint amennyit akartam.

 

A bolhapiacon járva, vettem észre, hogy az egyik asztalon kettő darab kicsinyke holkervéső, és egy karcoló kés van. Mint fafaragónak pont ezekre volt szükségem, Az asztalról felemeletem a három darab szerszámot, és elkezdtem alkudni rá.

Eladom, külön, is, de ezek egy bőrös hagyaték részei. Itt van még két ár, meg valami. –Mondta az eladó.

Én meg aztán – az eladó ajánlatának nem tudván ellenállni -, megvettem a két árat, és azt a valamit is. A valami nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet. Meg is találtam a megfejtést: A tárgy nem más mind a bogozó azaz csomó bontó, a bog lazítója. Népvándorlás kora óta ismert tárgy mi a honfoglaló eleink pásztor kultúrájának mindennapi kelléke volt és megőrződött a nép kezén a népi pásztor és népi ,,paraszti" kultúrában a 20. századig a pásztorok erszényén, de a paraszti életben is. A kocsizás fogat hajtás téren is ismert s használatos darab volt változatlan formában funkcióban mind istráng lazító, de a halászok és tengerészek és hadi tengerészetnél is nélkülözhetetlen rendszeresített eszköz volt a megszorult kötelek csomók lazításra gubancok kibogozására.

Most így utólag rájöttem, hogy erre nekem hamarosan nélkülözhetetlen eszközöm lesz, Biztosan lesznek olyan csomók, melyeket jobb ennek segítségével kibogozni, mint egy szikével elvágni.

Életvitelem átformálása.

Régóta elhallgatott a blogom, és ennek oka van. Mondhatni életem, és életvitelem most éppen átalakulóban van. A hétvégi házam és telkem – ebben végeztem múltmentő tevékenységeimet -, eladtam. Az új házam - ezt már nemcsak hétvégiként akarom használni -, birtokba vétele folyamatban. Az ingatlanportfolióm racionalizálásának tevékenységei mellett már nem marad időm és energiám új posztok írására. Most néhány képet hoztam az eddig általam szeretett rekreációs helyemről.

Itt az előttünk levő napraforgó tábla és kilátás, amikor az új vevő megtekintette.

 

A házikó a hozzá bevezető útról.

 

Amikor a régi házból kipakoltam, akkor találtam ezt a kis albérlőt. A vevő szerint, ha a macskája kijön vele, maradhat.

 

A házban töltött utolsó éjszaka utáni hajnalon a rózsalugas.

A régi ház 28 év után elment. Az újnak a bemutatására – reményeim szerint nemsokára -, még várnotok kell. 

Az én okos eszközöm.

Évekkel ezelőtt történt, hogy munkatársaim beleszerettek az okos telefonokba, és kütyükbe. Vásárolták is rendszeresen, és cserélgették is. Nekem is ajánlottak divatos Apple termékeket, de Én maradtam a hagyományos telefonoknál és korszerűtlen eszközöknél. Az egyik névnapomon az egyik munkatársam beállított egy kis csomaggal. „Az Apple cég legújabb okos eszköze.” – mondta sokat sejtetően. Amikor kicsomagoltam, egy almaszeletelőt találtam benne. Nagyon megörültem neki, mert tényleg nagy hasznát veszem azóta is a reggeli almám elfogyasztásakor.

Tapper új szerepkörben

 A véletlen úgy hozta, hogy a bolhapiacon egy fából készült tappert kezdtem el nézegetni. Tetszett az egyszerű vonalvezetés, és a dísztelenség. Így is szép. Az eladó ajánlotta, hogy akciós, mert nem kell már ez senkinek. Mondtam, hogy én ugyan használok tintás tollat, de van már tapperem, és erre még itatós papírt is kell venni, hogy újból használható legyen. Addig-addig beszélgettünk a tapperről, amíg kedvet kaptam hozzá, hogy legyen egy második tapperem. Kigondoltam, hogy ezt a másodikat nem tintaitató tapperként, hanem faragókés élesítésre fogom használni. Így aztán megvettem és itatóspapírt, és arra polirpapírt rögzítettem. Végül jól jártam, mert néhány perc barkácsolással lett egy jó faragókés élesítőm.

Amikor szétcsavaroztam, akkor láttam a belsejében a feliratot. Ez valaha a „2. sz. legs. otthon” szolgálatában állt egykor. A következő héten visszavittem az eladóhoz, hogy hátha tudja, honnét származik és akkor kiderült volna a tapper életrajza. Az eladó viszont, az édesanyja üzletének megmaradt készletéből örökölte, aki használt cikk és régiség nagykereskedő volt. Így aztán továbbra is rejtély a tapper teljes élettörténete. Amikor elkezdtem írni erről a tapperről, akkor láttam, hogy a régi blogomon pont 11 éve írtam:  https://multmento.blog.hu/2011/07/31/tapperolasaim

Legutóbbi facipős képeslap beszerzésem

Még szerencse, hogy ritkán találok nekem tetsző facipős képeslapot. Legutóbb találtam ezt a Francia képeslapot, ahol a kisfiún facipő van. Nekem annyira megtetszett, hogy rögtön meg is vettem. Majd ha egyszer meglesz a fafaragó és restaurátor műhelyem, akkor ez a képeslap is ott lesz majd dekorációnak. Bizonyítja, hogy Franciaországban is hordtak fapapucsot, és sütöttek gesztenyét. Majd, ha a műhelyben készítek facipőt, akkor ősszel be tudom majd mutatni, hogy a facipőben, nemcsak járni lehet, lehet azt szerszámként is használni. Facipővel lehet kimenteni az ehető gesztenyét, abból a szúrós burkából.

A gesztenyéről:  A bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó gesztenye (Castanea) nemzetség 13 faja él a mérsékelt égövi klímánkon. A szelídgesztenye (Castanea sativa) Európában és a Kaukázusban őshonos fajain kívül megtalálható Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában is. Az Anna barlangban (Bükk) talált neolitikus leletek azt mutatják, hogy már az ősember is találkozott vele hazánk területén. A 13. században hazánkban már termesztették, a korabeli adomány- és kiváltságlevelek tanúsága szerint.

A rómaiak fontos tápláléka volt, akik Castania néven illették utalva a görög thesszáliai Kasztanaia városára. Innen ered tudományos neve. Nem véletlen tehát, hogy olaszul castagno, spanyolul castano, németül kastanie, románul castan, bolgárul kastan a neve. A magyar gesztenye szó is innen származik, csak némi átalakuláson ment át: talán török jövevényszó, lásd. k’estane, és nagyon hasonlít az albán kešteńe, illetve gešteńe szavakhoz. A 17. századig a gesztenye szó a szelídgesztenyét jelentette, hiszen a vadgesztenye csak a 16. század végétől terjedt el Európában. A gesztenye szó egyaránt jelenti magát a fát, illetve annak termését is. A nagy szemű gesztenyét maróninak nevezzük, a mely viszont az olasz marrone szóból ered.

Gesztenyés mondások: A „Mással kapartatja ki a gesztenyét” szólás „A majom és a macska” című meséből ered, amely La Fontaine feldolgozásában vált híressé. Az „Otthon süti a gesztenyét” szólás túlságosan bezárkózó, otthonról nem elmozduló embert jelenti.

A gesztenyét hajdan fakalapáccsal törték fel, és szabadították ki tüskés kupacsból, facsipesszel kiemelték a kupacsból, majd gereblyével halomba húzták. Egyes helyeken facipővel taposták ki a kupacsból. Máshol zöld burkával együtt hordóba taposták, megint máshol burkától megfosztva megaszalták. Mindenszentek után Vas megyében szabadon volt gyűjthető, szedhető a fákon visszamaradt gesztenye. Sok község- és dűlő nevében szerepel (Geszt, Geszteg, Gesztely, Geszteréd, Gesztes, Kesztölc, és Keszthely). Forrás: https://kertlap.hu/szelidgesztenye/

Majd, aztán télen remélem, süthetünk is kint a szabad ég alatt gesztenyét, mert nincs annál finomabb a hideg estéken. Télen régebben az utcán is lehetett találkozni gesztenyesütőkkel. A Fortepan-ról hoztam nektek néhány régi képet, ha netalán ezekben perzselő napokban kedvetek van nosztalgiázni (Forrás: https://fortepan.hu/)

Budapest VIII.József körút - Rákóczi út sarok, utcai gesztenyeárus, háttérben a Rákóczi út 50. Készült: 1933

Budapest VIII. Rákóczi út 45., utcai gesztenyeárus. Háttérben a Palace Hotel bejáratának előtetője látszik. Készült: 1972 ADOMÁNYOZÓ: Urbán Tamás

Budapest V.  Károly (Tanács) körút 13-15. számú ház árkádja alatt, szemben az üzletsor a Gerlóczy utca és a Bárczy István utca között (ma a Városháza park található a helyén). Készült: 1977 ADOMÁNYOZÓ Herpay Gábor

 

Nagykanizsa gesztenyeárus a Tripammer Gyula (Várkonyi György) utcai vasúti hídnál, háttérben a Ligeti utca sarkán álló ház. Készült: 1957 ADOMÁNYOZÓ: Buvári Ágnes SZERZŐ: dr. Buvári András 

Amikor ezt a posztot elkezdtem írni, eszembe jutott a „Ha árulnak majd gesztenyét” sláger. Ugyan nem tudtam, hogy ki énekelte. Juhász Máriának ezen kívül nem is találtam olyan slágerét, melyre emlékeznék.