Szíves hétvége

 

Hétvégi programot egy születésnap ünneplésével kezdtük. Erre az ünnepeltnek sütöttem egy Véméndi olajos kuglófot. Egy kicsit szomorúak voltunk, hogy a számok felírása és a szívecske nem túl jól sikerült.

Aztán vasárnap a bolhapiacról hazafele jövet a szokásos Lövölde téren levő kirakat-galéria előtt megjegyeztem, hogy a művész is egyedi félresikerült szívekkel rakta teli a kirakatott.

A kiállítás ismertetője szerint, ezek mikroszkopikus pollenek. No, erre én nem gondoltam.

Ahány ház, annyi szokás.

Nagyobb vásárlásomhoz ajándékba kaptam ezt a kis hímzett terítőt. Éppen a feleségem születésnapját készültem megünnepelni. Illik ez a mi ünneplési módunkra, mert nem szoktuk hétköznapi módon megünnepelni.  Az ünnepnapi reggeli megemlékezés úgy indult, hogy Zsolnay pipacsos mokkás csészében – ezt nemrég találtam a bolhapiacon -, kapta a reggeli dupla eszpresszó kávéját. Én a szokásos – már fél éve kaptam ajándékba -, nagy csészémben ittam a németes hosszú kávémat.

Aztán jött a fő ajándék. Egy nagy, és sok munkával hímzett lepedő. Feltételezhetően legalább száz éve készült. A terítőn szereplő szöveg egy 1711-ben született, Lambert Gedicke által írt evangélikus egyházi ének, és nagyobb növénydíszes betűkkel a Kempf családnév szerepel. A fenti képen a terítő egy részlete a családnévvel.

Kinyomoztam, hogy ez a terítő feltehetően a Nagybörzsönyi Evangélikus Kempf családnak készülhetett. Így aztán adódott, hogy Nagybörzsöny, Ipolydamásd, Márianosztra, Nagymaros autós körút túrát tegyük meg. A Nagybörzsönyi evangélikus templomnál megtudtuk, hogy a Kempf család több tagját málenkíj robotra vitték, és kiűzték szülőföldjükről. A Nagybörzsönyi temetőben levő sírköveken is találhatók családhoz tartozók.

Nagymarosnál láttuk, hogy a betelepülési emlékművüket az ártérből a mobilgáttal védett főtérre költöztették. A valóságban a túránk sokkal gazdagabb látni, és ízlelnivalókkal volt megtöltve. Ebbe a posztba most ennyi fért bele.

A Magyar Káposzta fővárosában jártam.

A Vecsési káposztafesztiválra voltunk hivatalosak. El is mentünk, és résztvevő megfigyelőként részt vettünk a terményáldáson, és azt követő felvonuláson is. A felvonuláson a káposztát láttunk sokféle formában. A következő képek a felvonulás jellemző képei.

Utolsóként Vecsés egyik óvodájának traktorját mutatom. Rögtön kiszúrtam, hogy ez a Vecsés legújabb terményét a vecsési olajt akarja jelképezni. Meg is jegyeztem, hogy látom Vecsésből hamarosan Dallas lesz. Erre az egyik részvevő megjegyezte: Nem, Vecsés a jövőben a magyar Dubai lesz.

Egyperces poszt az árnyékban álló autómról.

 

A Facebookon láttam ezt a vicces párbeszédet a cica és a postagalamb beszélgetéséről.

Erről jutott eszembe, hogy Júliusban – amikor az álmaim házán dolgoztam – az autómmal a telek végén a körtefa alá parkoltam. Másnap reggel az istálló előtt ültem, erre a kert végéből előttem elsétált egy fekete-fehér macska. Úgy vonult el előttem mintha mondani akarna valamit. Talán azt, hogy hagytam egy kis lábnyomot az autódon, viheted autómosóba. – Mindenesetre másnap valóban találtam az autómon macskalábnyomokat. Még szerencsésnek érezhetem magam, hogy nem hozta el a postagalamb barátját.

Egyperces poszt a Lövölde térről.

A szokott vasárnapi bolhapiaci séta most sem maradt el. A szokott útvonalamon haladva megint elmentem a kirakat galéria előtt. Megálltam, és vártam. Amíg néztem a kirakati bábu megmozdult. Körbefordult a tiszteletemre. Azt hittem a skótkockás szoknyás baba meg akarja mutatni magát szemből is. Végül is megmutatta, de szemből is ugyanúgy eltakarta az arcát a haja.

Elgondolkodtató látogatás

A programjaink úgy hozták, hogy Pécsre kellett vinni a feleségem. Ha már Baranyában jártam, amíg a feleségemnek hivatalos programja volt, addig én meglátogattam Álmaim házát. Már nagyon kíváncsi voltam, hogyan is állunk. Az első képen a homlokzat. A két új ablak már a régi 99 évvel ezelőtti színben pompáznak. A gang bejárati ajtaja még vár arra, hogy az érett barnából kizöldüljön.

A második képen a teljes utcafontunk. A betonoszlop igencsak rontja az összképet.

Itt az egykori tisztaszobánk az alapozásra vár. Az első festésekor ilyen rózsacsokrok díszítették a falat.

Elmentem a telek végére a pincéhez. Ott minden úgy van, mint ahogy egy éve kitakarítottam.

 Közben azért látogató is járt, és hagyta ezt a rejtélyes nyomot. Én macskafejet is látok benne, de hogy mely állat volt a készítője arra én nagyon kíváncsi lennék.

Már Szeptembert írunk

Olyan fura, hogy már szeptember van. Ez a nyár is gyorsan elszaladt, mondtuk régen. Most a nyári hőség itt marad, és az őszi hűvösség majd talán télre megjön. Félretéve a nosztalgiázást, meg kell említenem, hogy ha augusztusban nem is jártam Álmaim háza táján, azért csinosodott a ház. Kívülről olyan lett, mint volt 100 évvel ezelőtt, és ha belülről kinézünk a becsukott zsalugáteres ablakon, talán 100 évvel ezelőtt is ezt láthatták.

Aztán, ha a zsalugátert kinyitjuk, és az ablakot is, akkor már úgy néz ki, mintha új műanyag teli ablak lenne. Mondjuk, ennek annyira nem örülök, de mégis csak több fény és levegő jön be ezeken a hőszigetelt ablakokon. Ha meg közel megyünk hozzájuk látható, hogy valódi fából készültek.

A legnagyobb változás, hogy augusztusban a belső falak és mennyezetek megújultak. Néhány négyzetméteren – ahol a régi festés még elfogadható volt -, megmaradt a régi hengerelt falminta mutatóba.