Az otthoni munkavégzés apró örömei.

Nehéz ügy ez a Home Office. A munkaidő nagyon sokszor tart estig, emiatt aztán a blogbejegyzések is elmaradnak. A számítógépes munkavégzésnek törvényi szabályozása szerint a számítógép mellől fel kell állni. Ezt szerencsére itthon is megteszem. Ma is felálltam, és a tegnapról maradt tócsnit mikróztam, és állítottam össze az ebédet a maradék salátával és joghurtos öntettel. Amikor az étkezőasztalhoz mentem a fényképezőgépet láttam meg. Vajon fel van töltve az akkumulátora? – gondolkoztam el. Ellenőrzésként bekapcsoltam, és lefényképeztem az ebédem.  Fel kell tölteni az akkukat, mert a lemerülés határán van. – állapítottam meg, de azért még lefényképeztem az ebédem. Később kávészünetet is tartottam, és terveztem a jövő heti szabadság vidéki túráját. A tervezéshez a régóta nem használt töltőtollamat is elővettem. Nagyon élveztem a töltőtollal való írást, azért ez sokkal jobb a kéznek, mint a billentyűket nyomogatni. Az igaz, hogy a szépírásomra biztos nem kapnék már ötös osztályzatot, de majd csak javul ez is.

Házi Áldás

Négy éve írtam az akkor frissen vásárolt Házi Áldásról: https://multmento.blogspot.com/2019/09/himzesnek-latszott.html . Tegnap commentet kaptam Alettától, aki kételkedett az én megállapításomban. Szerinte ez valódi hímzés. Elkezdtünk levelezni róla. Én kételkedtem, mert az én Házi Áldásom nagyon farostlemez kinézetű, és a gyöngyök ragasztottnak látszanak. Ma gondoltam egyet, és a keretből kivettem a képet. Kiderült, hogy a keretben kettő lap van, egy vékony, és egy vastag. A vékony egy fátyol vastagságú kemény szövetlap, és valódi hímzés van rajta. Így bizonyítást nyert, hogy a betűk, azok rávarrt kis gyöngyöcskék. Örültem neki, hogy valódi hímzést vásároltam. Annak is örültem, hogy a hátsó kemény lapon írást is talátam: ’Emlékül testvéredtől Odéliától 1893 decz. 24 én.’

Miért nem írok?

 

Legutóbb elhatároztam, hogy a blogom nem hanyagolom el. Alakulnak is szabadidős tevékenységeim is. Múlt héten is kedvemre szerszámokat restauráltam. A téma kedvemre való volt, de fényképeket nem készítettem a folyamatról. Időszorításban is voltam, így aztán ez a téma is ugrott. Szabadidőmben eddig Angster József életrajzi könyvét olvastam. Nagyon tetszik az önéletírás. Amikor olvasom, mindig déd- és nagyszüleim jutnak eszembe. Angster először németül írta, majd ugyanazt az életrajzot magyarul is megírta, hogy a magyar anyanyelvű unokái is megértsék. Emiatt is nekem nagyon tetszik. Nagyon látszik rajta, hogy német anyanyelvű írta magyarul. Ezért is jutnak mindig őseim eszembe e könyvről, akik német anyanyelvük helyett velem magyarul beszéltek.

Ezt a könyvet is most félbehagytam, mert kaptam ajándékba egy újabb könyvet. Egy könyvtár selejtezéséből mentették meg nekem, mert gondolták, hogy ez engem érdekel. Valóban, én már majdnem ki is olvastam, mert nagyon érdekesnek találtam, mikor beleolvastam. Olyan, mintha vadonatúj könyvet olvasnék. Ugyanakkor 1969-ben adták ki. A benne levő könyvtári karton szerint senki sem kölcsönözte ki. Így történt meg, hogy én most a könyv eddig kiolvasott részek alapján is többet tudok id. Szabó István szobrászról, mint a Wikipédia.

Id. Szabó István (Cered, 1903. augusztus 29. — Benczúrfalva, 1992. július 5..) Kossuth-díjas szobrászművész. Alkotói tevékenységet főleg a köztéri szobrászat területén fejtett ki.

Szobrászművészetet Bóna Kovács Károly műhelyében tanult az 1930-as évek elején. Kőből, bronzból, műkőből, mészkőből, bazaltból készült szobrainak stílusa is a népi fafaragó művészettel mutat rokonságot, talán ezért is vált igen foglalkoztatott köztéri szobrásszá. Már 1934-től kiállításai voltak a Műcsarnokban, majd főleg Észak-Magyarországon, Nógrád megye területén felállítandó köztéri szobrokra kapott megrendeléseket. 1938–39-ben első világháborús emlékművet készített Mátranovákon, majd annak mását 1948-ban Cereden is felállították. 1941-ben készítette Parasztfej című alkotását bronzból, 29 cm magasságban. Művéből fegyelmezett, látszólagos nyugalma mögül indulat, elszántság és erő sugárzik. A szobrot az Állami Vásárló Bizottság vette meg a művésztől, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

1945 után, a korszak hangulatának is megfelelően, előszeretettel ábrázolta az egyszerű munkás és parasztembereket. Híres A magyar bányászat 200 éves története című sorozata, melyet tölgyfából faragott 95 cm magasságban. 1965-ben faragta körtefából Palóc Madonna c. szobrát 45 cm magasságban, köztéri szoborként bronzból is kiöntötték, és Balassagyarmaton nyert elhelyezést. Mikszáth Kálmánról és Madách Imréről is készített szobrokat, s politikusokról emléktáblákat vagy szobrokat, köztük Kossuth Lajosról, Rákóczi Ferencről. Bányászszobraiból Várpalotán, Bátonyterenyén is helyeztek el köztéri alkotást.

Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Istv%C3%A1n_(szobr%C3%A1sz,_1903%E2%80%931992)

Bácsalmási véletlen

Szeptemberben a Bács-Kiskun megyei német településeket járva Bácsalmásra is eljutottunk. A Hősök terénél találtunk is egy parkolót, ahol megálltunk. A kocsiból kiszállva egy emléktáblát láttunk meg. Biztos ez is Magyarországi németekkel kapcsolatos – mondta feleségem. Nem az, mondtam én, - és máris fényképeztem. Miért fényképezed? Nekem nem kell! – Válaszolta feleségem. Engem nagyon érdekelt, mert Boromisza Tibor emléktáblája, akiről én más Véver Oszkár kapcsán sokat olvastam.

 

Így történt, hogy elkészült a két kép. Majd utána otthon elkezdtem újból kutakodni a neten, és találtam is újabb információkat Boromisza Tibor és Véver Oszkár kapcsolatáról.  Barátainknak egy kis előadást is tartottam ezekről az információkról. Az alább látható diasorozatot vetítettem hozzá. 

Kerek évforduló

Feleségem nem szereti a kerek évfordulókat ünnepelni. Már a negyedik X-en sem engedte, hogy egy nagy családi ünneplésen legyen megünnepelve. Húsz év óta a helyzet nem javult. Nekem a barátok mondogatták, hogy a kerek évforduló legyen tisztességesen megünnepelve. Addig-addig terveztem, szervezkedtem, míg ki nem alakult egy ünnepi nap. Feleségemnek szerencsére a születésnapján nem volt semmi munkahelyi kötelezettsége, ezért én is szabadságot vettem ki, és egy Észak Magyarországi egynapos autós kirándulásra vittem. Ezen a napon készültek az alábbi képek.

Szentendrei bemutató

Végre túl vagyok a bemutatón. Nagy megkönnyebbülést jelent nekem ez, mert ez volt az első hasonló rendezvény, melyen klumpafaragóként részt vettem. Amikor tavasszal elvállaltam a felkérést, akkor még úgy gondoltam, hogy fél év bőven elég lesz a felkészülésre. Ahogy közeledett az időpont úgy jöttem rá, hogy van még mit gyakorolnom, és fejleszteni a fafaragó tudományomon. Azért összességében elégedett vagyok a végeredménnyel. Reggeltől estig voltak vendégeim, akiknek meg tudtam mutatni képen és filmen kivetítve a klumpakészítés folyamatát, és néhány mozzanatát még ki is tudták próbálni az elvitt szerszámaimmal. A rendezvényen sok tájház és település mutatta be termékeit, népviseletét, és népszokásait. Jó lett volna bejárni az összes portát, és rendezvényt, de nekem nem sikerült. Csak a bemutató helyünk közelében tudtam néha egy kis időre megnézni, mások mit hoztak és tudtam fényképeket készíteni. Alább olvasható, mely rendezvényen vettem én részt: "ALMA A FÁJÁTÓL" - Ez idei rendezvényünk mottója, kiindulópontját a „Nem esik messze az alma a fájától” szólás szolgáltatta. Ennek nyomán, a generációkon átnyúló és a tájházakhoz kötődő tudásátadás szerepére irányítjuk rá a figyelmet. A tájházak jelentik a helyi hagyományos tudás bázisát, ahol összegyűjtik és megőrzik a szellemi és a tárgyi örökséget. Ezek a házak nem csak a gyűjtés és megőrzés, hanem az élményszerű ismeretszerzés helyszíneként is szolgálnak. Az utóbbi évtizedben egyre fontosabb szerepet kaptak a helyi termelők, akik a tájházak udvarán is felbukkanó vendégek. A meghívott tájházakkal együtt a településükön lévő hagyományos termékek készítőit is meghívjuk, akik a rendezvényen élőben is bemutatják házi készítésű, gyümölcsalapú portékáikat.

A tavalyi évhez hasonlóan az idén is köszöntjük az alapításuk kerek évfordulóját ünneplő tájházakat. A meghívott tájházak között több olyan is szerepel, akiknek a településéről a Muharay Népművészeti Szövetség meghívása révén érkeznek résztvevők. Ez jelenti az egyik kapcsolódási pontot a két szervezet között.

Szimbólumunk, az alma az idei rendezvényen is főszereplő. Szeretnénk bemutatni az alma jelentőségét, azt, hogy milyen szerepet játszott a népi táplálkozásban, a néphitben és gyógyításban, valamint azt is, hogy milyen egészségmegőrző hatása van. Ehhez kapcsolódóan a meghívott tájházak almás süteményeket, almából vagy más gyümölcsből készült helyi termékeket hoznak kóstolóba. Az almás ételek (sütemények, lekvárok) között versenyt hirdetünk. Receptet is kérünk a bemutatkozóktól, mely lehetőséget ad arra, hogy a településükön jellemző hagyományos almás ételeket népszerűsítsük. A tavalyi évben megkezdett faültetést hagyománnyá szeretnénk tenni, így az idén is a program részét képezi egy almafa elültetése. Forrás: https://www.tajhazigazgatosag.skanzen.hu/hagyomanyaink-vendegsegben.html

Felszabadultan

Most úgy látom, hogy ma délután végre fesztelen érzem magam. Meg is fogadtam, hogy ezt most le is írom. Eddig három fronton harcoltam, most végre az egyik harcvonalat lezártam. Holnap nyugodtan, és felkészülten megyek klumpafaragás bemutatót tartani. Hét elején még gondolkodtam a lemondáson, de aztán sikerült minden problémát megoldani. Most már minden hozzávaló szerszám a csomagtartóban. Remélem a sok előkészület nem volt hiábavaló, és a jövő héten a bemutatóról egy fényképes összeállítással tudok majd jelentkezni.

Mára csak egy képet hoztam. Klumpafaragó szerszámaim sorakoznak a bevetésre.