Munkába menet
gyakran választom útvonalnak a Vágány utcát. Itt látható az Országos Toxikológia
intézet, amely bár felújított, egykori díszei közül már sokat elveszített.
Vágány utca 2., Kaszab Poliklinika – Pesti Izraelita
Hitközség orvosi rendelőintézete, Román Miklós és Román Ernő, 1923–1924 Forrás: http://www.budapestartdeco.hu/bemutatkozas.html
A bejáró betegek rendelést 1925 május óta a
Kaszab-féle poliklinika látja el. A kórház tökéletes Röntgen-intézettel, fizikai
gyógyintézettel és orvosi laboratóriummal van felszerelve. Kebelében működik a
Bródy József és neje Weiszburg Fanny által alapított tüdőgondozó intézet. A
kórház betegeinek száma állandóan növekszik. Jelenleg felekezeti különbség
nélkül kb. 70 ezer fekvő és bejáró beteget kezelnek évente a kórházban. A
kórház Alapi Henrik (l. o.) igazgatása alatt áll s a rendelést a kórházban és a
poliklinikán 15 főorvos, 13 alorvos és 25 segédorvos, ezenkívül számos gyakorló
orvos bonyolítja le. A kórház egy kuratórium felügyelete alatt áll. 1919 óta a
kórházzal gazdaságilag egyesítették az 1896. Bródy Zsigmond által alapított
Bródy Zsigmond és Adél nevét viselő gyermekkórházat, amely 177 ágyas pavilonból
áll. Osztályai: belgyógyászat, sebészet, szemészet, orr és gégészet, fülészet,
és diftéria osztály. A kórház ezenkívül ingyenes himlőoltást eszközöl. Fekvő és
bejáró betegek száma kb. 30,000. Igazgatója Grósz Gyula egyetemi magántanár. A
rendelést 8 fő orvos, 4 alorvos és 3 segédorvos látja el. A kórház gazdasági
személyzetének száma 120. - Kaszab Aladár és veje szül. Weiszkopf Józsa
Poliklinika. Az ország egyetlen zsidó P.-ja a Kaszab Aladár és neje, szül.
Weiszkopf Józsa által nagyra tett nagyszabású alapítványból létesült. 1923-ban
kezdték építeni s 1925 máj. végén fényes ünnepség keretében nyílt meg és
alapítói nevét viseli. A poliklinika nem csupán az ambulancia, hanem a fiatal
zsidó orvosok gyakorlati kiképzésének céljait is szolgálja. Jelenleg mintegy
120 orvos, szigorló orvos, illetve medikus végzi itt tanulmányait.
Szervezetileg a Pesti Izraelita Hitközség kórházához tartozik. Forrás: Magyar Zsidó Lexikon
(1929, szerk. Újvári Péter). http://mek.niif.hu/04000/04093/html/szocikk/13879.htm
Az épület
tervezőiről sokat lehet olvasni.
A Román-fivérek, eredetileg Rennberger néven születtek
a „Boldog Békeidők” idején egy budai zsidó család gyermekeiként. A korát
meghaladó Eötvös-féle emancipációs törvény után már szinte semmi sem állhatta
útját annak, hogy egy tehetséges zsidó gyermekből sikeres értelmiségi válljon
Magyarországon, főleg a világvárossá nőtt Budapesten. Az idősebbik fiú, Miklós
1879-ben, míg öccse, Ernő 1883-ban született.
Okleveleiket mindketten a budapesti Műegyetemen
szerezték, de a kor peregrinus hagyományainak megfelelve komoly, több hónapos
tanulmányutakat tettek Németországban, Franciaországban, Olaszországban,
Hollandiában, illetve Belgiumban. Miklós az egyetem elvégzése után egy rövid
ideig Lajta Béla irodájában dolgozott, majd a szintén neves Málnai Bélával
közösen működtetett építeszirodát, azonban Ernő lediplomázása után szinte
azonnal megalapították közös irodájukat, s 1906 és 1926 között közel száz
bérházat, illetve ezen felül számos családi házat, gyönyörű villát, illetve ipari
üzemeket, gyárakat, transzformátorházakat, sőt még zsinagógákat is terveztek. A
magyar népművészeti formakincset felvonultató nemzeti romantika bűvölete
folyamatosan egyszerűsödött, minimalizálodott épületeiken, de mégis
vissza-visszanyúltak – feltehetően megrendelői kérésre – a szecesszió
formavilágához.
Hatalmas szakmai tudásuk és egyedi, más építészektől
megkülönböztethető ízlésviláguk - a szecessziós, art déco-ba hajló korszakuk
után - elsősorban a már-már funkcionalizmusba hajló, visszafogott modernizmusban
teljesedtek ki, amelynek "románossága", hogy a szecesszióval elegyedő
geometrizáló díszítések mindvégig részei maradtak épületeiknek. Egyediségük
lényege, hogy egyetlen stílusnak, építészeti irányzatnak sem lettek kritikátlan
követői, csupán az időtálló szépség rabszolgáiként építették a szebbnél szebb,
általuk tervezett épületeket, házakat, otthonokat.
Forrás: https://zsurpubi.hu/cikk/9330-egy-meltatlanul-elfeledett-epitesz-testverpar-a-roman-fiverek/
A bejáratnál Felláter
Emil emléktáblája van.
Felletár Emil, (Tapolca, 1834. június 1. – Budapest,
1917. február 15.) gyógyszerész, vegyész, szerkesztő; a törvényszéki
toxikológia elismert művelője, hazai megteremtője.
Apja Felletár József Zala vármegye másodfőorvosa volt,
anyja Marsovszky Katalin. A középiskolákat Veszprémben és Pesten látogatta,
gyógyszerészmesteri oklevelét a pesti egyetemen szerezte. 1862-ben a
gyógyszerészeti tudományok doktorává avatták, a következő évben pedig a
törvényszéki és rendőri kémia magántanárává képesítették. 1869 és 1879 között a
pesti Kereskedelmi Akadémián a technológiai kémia előadója volt. 1871-ben
Horváth igazságügyminiszter országos vegyésszé nevezte ki. 1883-tól az Orsz.
Művegyészeti (Orsz. Bírósági Vegyészeti) Intézet vezetője. Főbb kémiai cikkei a
Gazdasági Lapokban (1858-59), a Gyógyászatban (1861-1876), a Gyógyszerészeti
Hetilapban, a Természet Tudományi Társulat közlönyében jelentek meg. Szerkesztette
azonkívül a Fürdői Lapokat (1868) és a Vegyészet és Gyógyszerészet című
folyóiratot (1863). Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fellet%C3%A1r_Emil
