Tanösvény átadás

Két éve, hogy elindult az országos német nemzetiségi tanösvény készítés projektje. A feleségemet kérték fel, hogy a teamben legyen benne. Én meg csak a sofőr szerepét vállaltam. Feleségemet a Budapest-Baja- Pécs-Mecseknádasd – ez csak a négy legtöbbször látogatott helyszín -, projekt helyszínek között kellett szállítanom. Aztán persze szép lassan bővültek a feladataim. A két év alatt archív dokumentumokat, képeket szkenneltem, fényképeket készítettem, és tárgyakat restauráltam a tanösvényhez. A két év alatt aztán a sok befektetett munka meghozta a gyümölcsét, és tanösvény már a múlt év őszén elkészült. Ezzel részünkről a projekt befejeződött.

Az elkészült tanösvény aztán - a vírushelyzetre való tekintettel -, átadásra sem került. Az idei évben virtuális átadása megtörtént. Aki kíváncsi itt megnézheti, miről is szól ez a tanösvény.

Egy fodrászmester szerszámai

Fél éve, hogy nálam vannak egy baranyai fodrász szerszámai. A bajai országos német nemzetiségi tanösvény egyik állomásánál lesznek kiállítva. Én kaptam feladatként, hogy az üveglap alatt kiállítva megmaradjanak az utókornak. Nézegettem, hogy milyen módon is tudom én ezeket a tárgyakat szabadtéri kiállításra alkalmas állapotba hozni.

Hamarabb elkészültem, mint amennyit tervezgettem. A tárgyakat letisztítottam a multifunkcionális szerszámommal.

A szerszámommal polírozni is tudtam.

Aztán autóra való színtelen vékony lakkal lefújtam a fém részeket. Úgy gondolom ezzel évtizedekig még tanulmányozható, hogy milyen szerszákkal is dolgoztak a fodrászok régen. Gondolom a mai gyerekeknek ezek, újdonságok. Nekem nem. Jól ismertem a gyerekkoromból. Sokszor láttam ehhez hasonlókat, amikor Gyuri bácsi a vándorfodrász nálunk járt.

Kötélverő szerszámok konzerválása

A készülő bajai német nemzetiségi tanösvényhez kértek fel, hogy restauráljam a magyarországi német nemzetiségeik által is képviselt kismesterségek szerszámainak bemutatásához a kiállítandó tárgyak restaurálását. Valójában ezeket nem is kellett restaurálni, mert az egykori tulajdonosaik leszármazottai gondosan megőrizték. Rám a konzerválás feladata maradt, hogy a kötélverő jellegzetes szerszámaiból, és egyik utolsó általa készült kötőfék még évtizedekig a tanösvény szemléltető tárgya maradhasson.  

Kötélgyártó, köteles, kötélverő, mesterember, aki a fás részeitől megtisztított kender rostjaiból zsinórokat, köteleket készít. A kötélgyártó a parasztoktól vagy kereskedőktől vásárolt kendert gerebenezéssel minőségileg különböző csoportokra választja szét: első szálakender, szálakender, kóc. Termékeit ezekből az ún. fonó-, zsinórozó- és szálazógéppel állítja elő több munkafázisban. Készítményeinek nagyobb része mezőgazdasági eszköz, az állattartás és a közlekedés nélkülözhetetlen kelléke. A legnagyobb igénybevételnek kitett kötéláru, mint pl. az istráng, kötőfék, rudazókötél az első szálakenderből készül. A szálakenderből marhakötelet, ruhaszárító, vízhúzó kötelet gyártottak, míg a kócból borjúkötelet, kócmadzagot, valamint ez utóbbinak szálakenderrel borított szálaiból másodosztályú árut állítottak elő. A kötélgyártó a helyi igényeknek megfelelően halászhálókat, varsákat, emelőhálókat stb. is készített a nagyobb folyók, valamint a Balaton és Fertő tó halászai részére. Az ún. műszaki köteleket, mint pl. a bányabeli szállításhoz, a hajóvontatáshoz, hajózáshoz, valamint a hadászatban használt vastagabb köteleket specializálódott mesterek készítették. 

Ezek közt bevándorlók is lehettek. – A kötélgyártó mesterség a 18. sz.-ig mint jobbágyipar is jelentős volt. Céhes keretekben először az erdélyi szász céhszabályzat említi a kötélgyártót 1376-ban. A 15–19. sz.-ban az önálló céhek a kendertermelő központok (Debrecen, Bácska, Bánság), valamint a jelentősebb bányavidékek (Felvidék, Erdély) közelében alakultak. Manufaktúrák működésére vonatkozóan a múlt század elejétől maradtak fenn adatok, gyári termelésről azonban csak az 1870-es évek óta beszélhetünk. A múlt század végétől a műszaki jellegű kötéláru készítéséből a kisiparos kötélgyártók kiszorultak, és tevékenységük teljesen a mezőgazdasági és halászati cikkekre korlátozódott. – Irod. Domonkos Ottó: Egy keszthelyi köteles munkája (Népr. Közl., 1958); Győriványi Sándor: A kötélgyártó kézműipar fejlődésének és a gazdasági kötéláruk választékának néhány agrártörténeti vonatkozása (Agrártört. Szle, 1967). Forrás: Néprajzi Lexikon https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-881.html  

Van ahol még élő hagyomány

A Budapesti Német Nagykövetség posztolta ki alábbi képet, és kétnyelvű szöveget és képet szeptember kilencedikén.

Úton Bécsből Belgrád felé 3 német céhes legény kopogott be hozzánk rövid látogatásra: két kőfaragó és egy tetőfedő, akik legalább 3 év és egy nap vándorélet után otthon mestervizsgát tehetnek.

*****

Auf dem Weg von Wien nach Belgrad klopften 3 deutsche Wandergesellen an unser Tor. Die zwei Steinmetze und der Dachdecker dürfen nach ihren Wanderjahren von 3 Jahren und einem Tag die Meisterprüfung ablegen.

Van, ahol még hagyomány, nálunk már csak történelem. Az idei évben egy ilyen magyarországi német mesterlegény vándorkönyvét a kezembe vehettem egy bolhapiacon. Az eladó akkora összeget mondott, hogy nem is hagytam ott. Itthon aztán kiderült, hogy ez a XIX. századi vándorlókönyv nagyon tanulságos. Feleségem fel is tudja használni az oktatásban. Nekem jutott feladatként, hogy digitalizáljam. A tervek szerint Baján a magyarországi német tanösvény egyik állomásának installációjában lehet majd megcsodálni ezt a vándorló könyvet. A látogatók majd megismerhetik, hogy egy bajai német legényből hogyan lett fazekas mester.