A személyes tér hiánya

Nemrég kaptame egy levelet, melyben arról írnak, hogy a társadalomban sok embernél probléma a „személyes tér hiánya”, ami mentális és akár tüneti betegségekhez is vezet. Ezt én is érzem magamon, hogy az utóbbi időszakban ez a hiány nálam is jelentkezik. Ennek tulajdonítom, hogy csökkentek a blogposztok, de valószínűleg emiatt kaptam el a COVID-ot is március végén három védőoltás után. A családban én voltam a leg óvatosabb, Home Office-ban dolgoztam, és az utcán is maszkot hordtam, amikor más rajtam kívül szinte senki. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a pozitív teszt mellett gyorsan elmúlt és enyhe tünetekkel vészeltem át a betegségem. A karantén lejárta után aztán gyorsan elmentem kertészeti árudába, és kialakítottam magamnak a virágos kis személyes termet a lakásunk erkélyén. Ezt a néhány képet készítettem kedvenc virágjaimról, melyek napközben társaim a pihenőidőben.

Ott álltam, és elgondolkodtam.

Az Andrássy úton reggel mentem munkahelyem felé. A volt balettintézet felállványozva, és a mellette levő keresztutcák részben, vagy teljesen lezárva az autóforgalom elől. A gyalogosátjárókon a közlekedési lámpa működik. Piros volt éppen, ezért megálltam, és lenéztem. Az első zebracsíkon három felirat. Az első nagybetűs ajánlás, LÉLEKKEL, ISMERETKKEL – SEGÍTHETSZ MÁSOKON, MÁSOKKAL …., tulajdonképpen reklám, hogy utaljuk át az Evangélikus Egyháznak egy százalékunkat.  A másik kettő idézet, Luthertól és Jézustól származik. Az idézetekkel és a kéréssel nincs problémám. Csak azt nem értem, miért az aszfaltra – ami állandóan koszos, poros, sáros -, kellett tenni.

Egy ötletem megvalósulása

Évekkel ezelőtt a Fekedi Tanösvény ötödik állomásának elkészültekor felmerült, hogy az ottani tájház melléképületei egyikében egy klumpakészítést bemutató kiállítás létesüljön. Az ötletből ugyan gyorsan lett ígéret, de több évet kellett várni, míg a kiállítás megvalósult. A kiállítás átadása volt április utolsó napján. Nehéz erről a kiállításról írni, hisz nemcsak ötletadója, de a berendezéshez tárgyakat adtam, helyreállítottam, és faragtam is klumpát. Most egy kis szubjektív fotósorozatot hoztam a kiállítás megnyitójáról.

A Király utca, amelyik csak rosszabb lesz.

Amikor legutóbb a Király utcában sétáltam, megkerestem a „Zöld Térkép” című installációt. Sajnos már csak a helyét találtam, ahol most a Zöld Térkép helyén egy facsemete próbál egy kis zöldet teremteni.

Kettőezertizenötben írtam: „A kirakott pad mellett pedig megtekinthető a két évvel ezelőtti Depó betonworkshop egyik díjnyertes alkotása „ZÖLD TÉRKÉP” Budapest betonból, és a zöld parkjai gyeppel jelölve… ZÖLD TÉRKÉP (Király utca 15.), Oszetzky Dorina, Kőműves Márton, Salgó Eszter, Weichinger Sára, 2013 | készült a Depó betonworkshopon ”

Szomorú lettem, mert sajnos az elmúlt hét évben csak rosszabb lett az utca, koszosabb, szemetesebb. A kis park és játszótér még tartja magát, bár nem tudom meddig.

Szentmise helyetti gondolkodó séta.

Húsvét Hétfő, vidám, jókedvű családi ünnepnek van nálam elkönyvelve. Eddig így is teltek ezek az ünnepnapok. Az idei évben aztán máshogy lett. A gyerekeink magunkra hagytak, így aztán kettőnknek kellett valami jó megoldást találni. Feleségem misére szeretett volna menni, én meg egy tavaszi sétára vágytam. Végül mindketten megkaptuk, amire vágytunk. Elkísértem a feleségem a templomhoz, és egyedül tettem egy sétát a budapesti gettó hajdani területén. Fényképeztem, és közben gondolkodtam jelenről, múltról, és jövőről. A séta végén aztán megérkeztem a templomhoz, ahonnét elindultam. Közben milyen gondolatok kavarogtak a fejemben? Talán elárulják a képek.