Szombati hobby

Jó idő esetén, és ha a közös családi programok lehető teszik, és korán reggel már útra kelek a telekre. Május 29-én megint megtehettem. Nyolc órára már megérkeztem. Telekszomszédok még sehol – szerencse is –, mert még a motoros kerti gépek helyett a madarak énekében gyönyörködhettem. A rozmaring bokrom csak úgy ontotta a virágait.

A fehér orgonáim legjobb korszakáról lekéstem, már csak a leszáradóban levő virágokat láttam.

A sok esős napnak hála, a fű burjánzott. Neki is álltam, és szorgalmasan nyírtam füvet. Később 10 óra felé megjelent a szomszéd a fűnyíró traktorával. Szerencsém volt, és a szomszéd, ahol a növények megengedték belenyírt az én telkembe is. Így aztán délután már csak szabadidős tevékenységeimnek élhettem.

Befejeztem a korábban megkezdett antik dohányvágóm felújítását. Használni fogom kis klumpák faragásához, ezért nem restauráltam, hanem használhatóvá tettem fafaragáshoz. Meg is éleztem, és kipróbáltam. Remek eszköz lesz klumpafaragás bemutatásához.

 Áprilisban felkértek egy szeptemberi klumpafaragási bemutatóra. Én ezt elfogadtam úgy, hogy valójában még nem rendelkeztem olyan eszközzel, amelyikkel ez könnyen kivitelezhető. Egész májusban azon járt az eszem, hogy hogyan tudok egy kis klumpa összes munkafolyamatát bemutatni egy konyhaasztalon. Terveztem, rajzoltam, és íme, egy maradék vörösfenyő gerendadarab, és három asztalos pillanatszorító felhasználásával megszületett a bemutatóhoz a klumpakészítő satu.   

Pünkösdi hosszú hétvége

 

Itt van egy újabb hosszú hétvége. Már leterveztem, hogy kimozdulok Budapestről. Erre az időjárás megint a Pesten maradásra kényszerít. Van itt is mit csinálni. Nemcsak a fellegekről tudok mesélni. Oka volt annak, hogy a blogon új poszttal nem jelentkeztem.

A teraszon nem sokat kertészkedtem. Még a metélő hagymát is hagytam virágozni.

Itt éppen a házunk kéményseprő járdájának a korlátján ülő vadgalambunkat akartam lefényképezni. Vándorgalamb, mert ugyanaz a pár évek óta májustól őszig a mi háztetőnkön tartózkodik. Aztán télre eltűnnek. Talán egyszer majd közeli képet is tudok készíteni róluk.

Mondanám bárányfelhő, de szerintem ez Márton gúnár, amelyik épp elrugaszkodni készül a talajról, hogy a vadludakkal tartson északra. Úgy látszik ez most nálam szakmai ártalom, mert előző hétvégén klumpakészítő szerszámokat restauráltam, és előkerült Nils Holgersson is, aki a csodálatos utazást végig facipőben teljesítette.

Ebben a záró képben benne van az eddigi három hetem. Kiolvastam az Innovátorok című könyvet. Egy innovatív csapattal befejeztünk egy új informatikai alkalmazást, mely most már mindennapos használatban van. Én megírtam hozzá a felhasználói kézikönyvét. Faragással is foglalkoztam, legalább is faragnivaló ötleteket rajzolgattam, a kis füzetembe. Közben kávét is ittam, többször ebből a Kovács Karola festette kávés csészéből.

Az éghez közel.

Budapesti lakásunkban azt szeretem legjobban, hogy mi élünk a társasház legtetején. Télen, ha sokat esik a hó, van mit lapátolni, ha reggel munkába indulunk. Ha esik az eső, akkor marad a kis lakásba való bezárkózás. Amennyiben jó idő van. Hurrá csak kiülünk a teraszra, és élvezzük az életet. Jó, azért az élet élvezésének vannak előfeltételei. Már egy hete alkalmanként csiszoltam, alapoztam, festettem az asztalt. Ma végre befejeztem. Íme, felújítva a terasz szabadtéri asztala.

Az áprilisi kertészkedésem eredménye az égig érő nefelejcs, és százszorszép.

Május első Vasárnapján

Se Nagymamám, se Édesanyám nem tudom most se felhívni, se meglátogatni. Sírjuk látogatása félezer kilométer lenne. Délután azért tettem egy kis sétát fényképezőgéppel a kezemben, rájuk emlékezve.

A Rottenbiller utcán az egykori ideiglenes Klauzál téri piac helyén levő kerítésen láttam ezt az ötletes graffitit.

A Damjanich utcában nem hagyhattam ki a virágzó lilaakácot, Nagyanyám kedvenc virága volt.

A Bajza utcai építkezés előtti sötétkék csúnya kerítését egy Graffiti művész örömvirágokkal akarta ékesíteni. Egy másik művész körömvirágoknak nézte.

A Bajza és Király utca sarkán erős orgonaillatot éreztem. Van is belőle bőven.

Itthon Édesanyám egykori piros vödrében szépen virágzik a muskátli.

Rendhagyó Május elseje

Már előre elterveztem, hogy elsején jó idő esetén lemegyek a telekre, és füvet nyírok. Előző hétvégén láttam, hogy a szomszéd már lenyírta. Szokás szerint mondtam a feleségemnek, hogy jöjjön le velem.

Nem, itthon nekem sok dolgom van. – Mondta feleségem.

Ma hajnalban aztán közölte, hogy le jön velem, ha levisszük a számítógépét, hogy dolgozhasson. Össze is pakoltam mindent, és indultunk le a kocsihoz. Feleségem még hamar beszaladt, és hozta a telkes munkaruháját is. Mire a telekre értünk felségem közölte, hogy a ház előtt majd ő akarja lenyírni a füvet, mert a sok szellemi munka után most fizikai munkával szeretne kikapcsolni.

Évek óta nem történt ilyen, de ha kérte, én hagytam, hogy besegítsen a ház körül. Én közben találtam más hasznos munkát, kinyitottam az ablakokat, begyújtottam a kályhában, elszáradt ágakat vágtam le a gyümölcsfákról.

Ketten együtt hamarabb, és több mindent dolgoztunk a házban és körülötte, így 11—re már végeztünk is.

Hazafele a falvakon át mentünk hazafele, mert meg akartuk örökíteni a falu főterén állított májusfákat, amelyeket ezekben a falvakban szoktak állítani.

A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1jusfa

Az útba eső faluk közül az idei évben rendhagyó módon csak Szomoron állt májusfa. A képkészítés sikerült. Csak azok a légvezetékek ne lennének ott.

Könnyű kis túrát terveztünk.

A Börzsönyi túra után a család egy Gerecse túrát kért. Ki is néztem egy 14 km-es túrát Héregi indulással, és ugyanoda érkezéssel. A leírás szerint éppen 14 km, és nincsenek meredek emelkedők, csak a Gerecse hegyet kell megkerülni. Reggel időben megérkeztünk, és az autók elől elzárt erdei úton el is indultunk.

Ott egy mókus! – mutatta lányom. Erre mindenki elkezdte a szemével keresni. Én láttam, és megpróbáltam lefényképezni. A fénykép nem sikerült, de legalább megmutatta, hogy ezek között az ágak között ugrált a mókusunk.

 

Íme, Süsü a sárkány kedvenc fája virágzik. – Mondtam én feleségemnek.

Régen láttam már a bábfilmet, mond meg, hogy milyen fa! – Kérdezett vissza feleségem.

Vadkörte. – Válaszoltam én. Remélem nem tévedtem.

 

Megérkeztünk a Király-kúthoz.

A Nagy - Gerecse aljában van a Gerecse legszebb fekvésű, boltozat alatt foglalt forrása egy szép erdei tisztáson, neve Mátyás király itteni vadászatainak emlékét őrzi. A bővizű forrás kedvelt kirándulóhely. Forrás: https://funiq.hu/233-h%C3%A9reg

Aztán, csak mentünk és mentünk. Az erdészet sok fát termelt ki, szerencsére a legtöbb helyen csak ritkítottak.

 

Azt hittem a vadkerítés legyőzése lesz a legnagyobb kihívás a túra során. A létrázás után vagy 7-8 kilométeren medvehagyma illatot éreztünk. Az aljnövényzet nagy részét ez a tavaszi csemege adta ki.

Elérkeztünk a Kovács Mihály emléktáblájához, és az ott levő Mária oltárhoz. Itt a padokon meg is reggeliztünk, és kulacsunkból jót ittunk. Itt a lányok és a feleségem kérdezték, hogy ki volt Kovács Mihály. Én akkor nem tudtam, de aztán a Google segítségével rájöttem, hogy Kovács Mihály piarista szerzetes és középiskolai tanár emléktáblája lehet.

Kovács Mihály (Szeged, 1916. január 2. – Budapest, 2006. március 23.) piarista szerzetes, középiskolai tanár.

„Már életében elérte azt a megbecsülést, amit pedagógus egyáltalán elérhet: Ő volt a Kovács tanár úr! Ha bárki kiejtette ezt a nevet, a számítástechnikában és a kibernetikában az emberek többsége csak rá gondolhatott, pedig vezetékneve az egyik leggyakoribb név a magyar nyelvben. A tanárok és a diákok még akkor is csak felsőfokon szóltak róla, amikor egy piarista szerzetest nem volt szokás példaképként emlegetni.” – Kovács Győző, az első magyar elektronikus számítógép egyik építője. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kov%C3%A1cs_Mih%C3%A1ly_(piarista)

 Innét aztán könnyen elértünk a kirándulásunk fő attrakciójához.

 

 A Tűzköves-barlang

 A barlang a Júra-zsombolytól kb 100-150 m távolságra, keletre nyílik. A barlang érdekessége, hogy a felső része tűzköves mészkőben van. A barlang tulajdonképpen egy nagy kocka alakú terem, amelynek teljesen sima a plafonja. CSAK kötéltechnikában jártas, KÉPZETT barlangászok keressék fel a járatokat.

Júra-zsomboly

A Vértes László Karszt és Barlangkutató Csoport által 1975-1976-ban feltárt üreg két, egymással párhuzamos aknából, a Kis- ill., Nagy nyelőből áll. A két aknát 13 m mélyen szűk járat köti össze, ami négykézláb járható.

 Mi is az a zsomboly?

A zsomboly tulajdonképpen egy aknából, vagy aknarendszerből álló barlang. Kialakulásuk nem teljesen tisztázott. Egyes elképzelések szerint a geológiai törésvonalak mentén a fedőréteg által egy adott helyre koncentrált víz oldó hatására alakultak ki. Úgy gondolják, hogy eredetileg nem rendelkeztek felszíni kijárattal, csak a lepusztulás során váltak nyitottá. Mások a zsomboly alatt húzódó vízszintes barlang mennyezetén kezdődő és lassan a felszínig hatoló repedéssel magyarázzák kialakulását.

 

Kőfejtő

 A hazai mászható természetes sziklaképződmények és felhagyott kőfejtők mindegyike védett, vagy fokozottan védett természetvédelmi területen helyezkedik el, de legalább tájvédelmi körzet határain belül található. A Kis-Gerecse azonban korlátozás nélkül mászható. A Kőfejtőnél érdemes elővenni a fényképezőgépet is, csodás panorámákat lehet itt alkotni.

Többek között a híres süttői/tardosi vörös márvány (mészkő) is innen kerül(t) ki.

 

Serédi-kastély/Kis-Gerecse üdülő

Az erdőőri lak mellé a nyaralót 1935-ben építette Serédi Jusztinián Corvin lánccal kitüntetett bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Az 1950-es államosítás után gyermeküdülőként működtették, 1968-ban bővítették, felújították. Az 1990 -es évek elején bezáratta a környezetvédelmi hivatal, mert a csatornázást nem megfelelően oldották meg benne. 1999-ben kapta vissza újra az egyház. A működtetést (üdültetés, környezetvédelmi táboroztatás) az esztergomi ferences gimnázium és kollégium vállalta. Forrás: https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=2617

 

Visszafele a Bányahegyi erdészház melletti réten álltunk meg egy kicsit pihenni. Sokáig nem maradtunk, mert a kis réten volt vagy negyven túrázó. Itt a lányok megállapították, hogy már 11 km-t mentünk, így csak 3 km van vissza. Ez elméletben így is volt, de mi elnéztünk egy kereszteződést és emiatt 16 km lett, és a végén egy meredek lejtőn kellett óvatosan leereszkedni. Úgy látszik, mi minden túratervet túlteljesítünk.