Gyulán a Németvárosban jártam

 

A szabadságom alatt Eljutottunk Békés megyébe. Nem volt egyszerű lejutni, mert ugyan a nagyobb részen már autópálya van, de a rövidebb forgalmas főútvonalak sokkal több időt igényeltek. Gyulán a Németvárosba vittem a feleségem, aki ott végezte a kutatását. Én – amikor nem kellett asszisztálnom, sofőrködnöm, -, kedvemre fényképeztem, kapubejárót, méretes kerékvetővel. A Németváros utcáit helyi hírességekről nevezték el. A helyi hírességek itt születtek, vagy dolgoztak. A hírességek között van Stéberl András is. Gondolom, olvasóim egyike sem ismeri, holott a HUNGARIKUM-nak tartott Gyulai Kolbász megalkotója. Stéberl András (Bazin, 1888. szeptember 26. – Gyula, 1948. május 26.) hentes, az iparjogvédelmi oltalom alatt álló gyulai kolbász, neves márka megteremtője, cégalapító húsgyáros. Forrás:  https://hu.wikipedia.org/wiki/St%C3%A9berl_Andr%C3%A1s.Erkel Ferencet gondolom mindenki ismeri, szülői házát könnyen meg is találtam. Erkel Ferenc is itt született egy tipikus német családba.

Dunabogdányi fotózás

 A Dunabogdányi Németek Kiűzetési Emlékműve miatt mentünk Dunabogdányba. Jól indult a nap, az impozáns emlékművet lefényképeztem, feleségem a falu állításkori német nemzetiségi képviselőjével készített interjút. Én nekiindultam, hogy addig is fényképeket készítsek. Fontos volt, hogy legyenek falubeli kőkeretes kapubejárók, hogy látszódjon, hogy az emlékmű részét képező kőkeret nem véletlenül van ott. Nagyon sok, - még álló -, kőkeretes kaput találtam az utcákon. Egyszer csak egy középkorú úr fut utánam, és kiálltja, hogy álljak meg. Felháborodva számon kér, hogy miért fényképezek én az udvarukba. Én, meg nyugodtan elmagyaráztam, hogy miért is érdekes az Ő udvarukba vezető kapu kőkerete.

Szerencsére a magyarázatomtól a tulajdonos is lecsillapodott, és most a sorozat néhány képét bemutathatom. Remek kapubejárók kerékvetőkkel. Látszik, hogy fennállásuk óta sok kő kapufélfát mentettek meg a lovas kocsi tengelyétől.

Az utolsó kép már a Duna sétányon készült. Azt hittem mindent jól beállítottam a gépen, de nem. Egy igazi impresszionista festményszerű képet készített a gépem. Úgy látszik neki ilyen hangulata volt éppen. (A blogszerkesztő sajnos megcserélte az én számozásom, most az utolsónak emlegetettből lett az első!)  

 

Blogot írok

Egy hónapig nem írtam a blogra. Egy éve ingerszegény a környezet, és alig volt téma. Az utóbbi hónapban már olyan sok helyen voltam, és annyi mindent fényképeztem, annyi blogposztot írtam képzeletben …. Aztán mégsem jelent meg egy sem. Valahogy úgy voltam, mint a bélyeggyűjtő svéd kisfiú a negyven évvel ezelőtt olvasott verseskötetben.

 Siv Widerberg

BÉLYEG

Bélyeget gyűjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.

Forrás: https://mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm

Ugyan ez a vers jutott eszembe, de én a blogolást nem fogom abbahagyni. A sok-sok anyagból fogok én csepegtetni ide. Ebbe a posztba Hercegkútról hoztam néhány képet. Ez volt az elmúlt hónapban a legtávolabbi úti célunk. Magyarország talán legkeletibb sváb települése. Szerencsére az autópálya használatával Budapestről két és fél óra alatt le is értünk. A település Budapesttől ugyan távol, de a hajdanvolt Szovjetunióhoz közel. Ennek a falu meg is látta kárát, így sokukat vitték el német származásuk miatt málenkíj robotra. A falu ennek az eseménynek nagyon szép emlékművet is emelt. A templomukban már az ötvenes évek óta minden évben megemlékeznek a málenkíj roboton maradt hercegkútiakról, és a szerencsésen visszatértekről.

A tájházuk már egyszer leéget, de újraépítették. A település nagyon rendezett, és folyamatosan szépül. Úgy gondolom legközelebb már nemcsak a munka miatt fogunk ide visszatérni.

Aki még kedvet kap, hercegkút látnivalóinak virtuális látogatásához itt megteheti: https://www.kozterkep.hu/27342/az-elhurcoltak-emlekmuve , http://hercegkut.hu/?page_id=152  

Így készültek.

Az előző posztban szenzációt emlegettem. Most megmutatom, hogyan és miként készültek a Zsolnaynak látszó porcelánedények.

Úgy kezdődött, hogy június elején feladatul kaptam a feleségemtől, hogy a hónap végére írassak ki szabadságot. Azt nem árulta el, hogy miért, hova megyünk, és mit csinálunk. Aztán a hónap utolsó csütörtökén elárult annyit, hogy készüljek arra, hogy porcelánt fessek neki, mert ő már előkészült egy nekem által készítendő edény tervével.

Egy estém volt, hogy szokásos kis vázlatfüzetembe rajzolgattam motívumokat, amit a felségem nagy teásbögréjére szántam. 

Aztán eljött a péntek, amikor is mentünk a porcelánfestő műhelybe, hogy elkészíthessük egymásnak a saját kútfőből tervezett, de a másikra jellemző motívumokkal ellátott porcelán tárgyakat. A bőség zavarában voltunk, mert már 35 éve vagyunk házasok, és ezalatt kiismertük egymás mániáit. Kaptam is a müzlis tálamra vízimalom kereket, sofőr sapkát, fényképezőgépet, Zsolnay pecsétet, … A kész művet hazahozva még feleségem eszébe jutott, hogy volt olyan, amit kifelejtett. Én is festettem feleségem kedvenc virágait, és szorgalmas méhecskéket, mert feleségemre ez a szorgalom jellemző. Így utólag visszanézve, ha több időm lett volna biztos még eszembe jutott volna egyéb virág és tárgy. Most már késő ezeken az elfelejtett dolgokon búsulni. Majd 10 év múlva biztosan jobban fog már sikerülni egy hasonló porcelánfestő projekt. A fotósorozattal igyekszem bemutatni az alkotás folyamatát, és a végeredményeket.

Szenzációs felfedezések a múlt századból

Az utóbbi hetekben a blogon posztszünet volt. Ettől függetlenül az élet és a múltmentés nem állt meg. Június végén a családom történelmi jelentőségű kutatásokat és felfedezéseket végzett. Előkerült egy legalább százéves Zsolnay pecséttel ellátott müzlis tál. A Zsolnay szakértők is csak értetlenkednek, hogy száz évvel ezelőtt hogyan készülhetett egy ilyen modern tál, amelyiken már egy XXI. századi digitális fényképezőgép rajza is szerepel. A családi kutatás másik nagy szenzációja egy 1961-es Népszabadság. A sajtótörténészek értetlenkedve állnak az újság egyetlen létező példánya előtt. Nem értik, hogy hogyan kerülhetett a címlapra egy XXI. századi hír. Ilyen fantasztikus történések voltak az elmúlt két hétben.

A következő posztokban Múltmentő szenzációs tényfeltáró nyomozásáról olvashattok, amelyek fényt derítenek az itt bemutatott tárgyak valódi történetére.