Felhők fölött...

 

Már azon gondolkodtam, hogy februárban nem írok posztot a blogomba. Aztán most ezen a „laza” szombaton fényképeket kellett keresnem a feleségemnek a tanulmányához. Először az induló képet találtam meg. Nem tudom annak idején kétezertizenhétben miért fényképeztem. Most azt láttam bele, hogy a felhőcskék éppen veszekszenek. Ilyen volt az eddigi három hetem. Határidős munkák, amikor úgy érzem, hogy nyakig vagyok a munka sűrűjében. Ráadásul nem elég, hogy nyakig! Még lögybölik is, hogy olykor a fejem tetejéig érjen!

Ekkor most éppen az asztalom fölött levő centire néztem. A centi azt mutatja, hogy még 90 munkanapot kell dolgoznom aztán, kezdődhet a nyugdíjas életem. A nyugdíjas életemhez találtam a mai záró képem. Ezt is kettőezertizenhétben fényképeztem, amikor a család szülői házát eladtuk. Ez a nagymama varrós szakajtócskája. Félre is tettük, becsomagolva arra vár, hogy kitisztítsam, és használható állapotra hozzam. Értek ám én a stoppoláshoz is! Négyéves voltam, amikor nagymamám elvitt a munkahelyére, egy mosodába. Akkor még a kimosott és lyukas zoknikat javították. Nekem megmutatták hogyan kell csinálni, aztán zoknikat stoppoltam. Nagyon élveztem, és meg is dicsértek, hogy milyen szép és használható lett újra a zokni.    

Sorsfordító évben vagyok

Kerek évfordulója van éppen a blogomnak: 1000_2, azaz 2-es számrendszerben pontosan most tizenhat éve. Azóta vagyok Múltmentő. Célom az volt, hogy a múltbeli emlékeimet tárgyaimat megőrizzem a jelenben, és jövőben egyaránt. A célom nem változik, de életmódom ebben az évben sokat fog. Ebben az évben leszek 65, ezért a munkás éveim után jönnek a dolgos nyugdíjas éveim. Az évem első felét munkásra, második felét dolgosra tervezem. Az első felében is sokat fogok írni, meg a másodikban is. Az első félévi írásaimat a blog olvasói nem ismerhetik meg, mert az szolgálatai titoknak minősül. Az év második fele már a nyugdíjas tevékenységeimet fogja bemutatni. Nagyon sok tervem van, több füzetet teleírtam, rajzoltam és több doboznyi tárgyam van, hogy az új életteremben hasznosuljanak. Most egy képet hoztam a múlt év decemberéből. A képen látható tárgyak már múltmentések, és ezek mindegyike Advent Vasárnapi gyertyatartóként funkcionált 2025-ben. Van rajta egy Spanyol kerámia csacsi, mely advent első vasárnapján volt a gyertyatartó, az álmaim házában meg az asztal közepi sótartó lesz. A cicalámpa hiányosan került hozzám, csak a teste maradt meg. Aztán mindenféle alumínium csövekből, vezetékekből, villanyszerelési anyagokból újraalkottam az egykori iparművészeti gyertyaégős asztali lámpát. Ez a cicalámpa majd a vidéki ház nappalijában az éjjeli lámpa lesz. A csontos tányért félbetörve kaptam ráadásként egy bolhapiaci eladómtól, én magam ragasztottam meg, ezüstvasárnapi gyertyatartóként szolgált a múlt évben. A tervem szerint ebből a csontos tányérból az álmaim fürdőszobájában szappantartó lesz. A rózsaszín üvegtál volt az aranyvasárnapi gyertyatartónk, ebből lesz majd az álmaink házának étkezőasztalán gyümölcs vagy aprósütemény tartó. Ebben a hónapban most ennyit tudtam mesélni.