Kilenc hónap ….

Kilenc hónap és nyugdíjba megyek. Most, hogy mentem éppen e gondolkoztam, hogy a megszületésemhez is éppen 9 hónap kellett a fogantatásomtól a megszületésemig. Aztán jött egy gyerekkor a diákévekkel. Felnőtté váltam és jött a szerelem, meg a házasság. Munkába menet utána számoltam, és pont kilenc hónappal a megismerkedésünk után megtörtént a házasságkötés. Tulajdonképpen szinte egyszerre kezdődött a családi életem, és a munkás életem. Alig kilenc hónap és egy számomra eddig nem tapasztalt életkorszakba a nyugdíjas korba lépek. A nyugdíjasoktól sok jót nem hallok az elkövetkező időszakról. Én makacs vagyok. Boldog, egészséges, stressz mentes, és élményekben gazdag idős kort szeretnék megélni. Aztán munkába menet és munkából jövet elővettem a fényképezőgépem és sok fényképet készítettem. Most ezekből kiválogattam kilencet.

 

Amíg ezt a posztot írtam a fülesemben zenét hallgattam. Azt hiszem most Koncz Zsuzsa - Ég és föld között dala illik leginkább ehhez e poszthoz.

Gubacsok a kirakatban

Ha Budapesten vagyok vasárnap, akkor számomra kihagyhatatlan, hogy a Klauzál tér bolhapiacára menjek. A bolhapiacra menet a Lövölde téren láttam, hogy a kirakat galériában új kiállítás van.

Amikor közelről láttam megállapítottam, hogy ezek ott a kirakatban felnagyított gubacsok.

Azt is láttam, hogy a prezentáció címe: Raktárkészlet. A kiállítás leírását nem olvastam el, mert lusta voltam elővenni a szemüvegem. Aztán a piacra menet elgondolkoztam a kirakatban látottakon. Felidéztem az iskoláskorom Kisdobos és Úttörős élményeit. Sokszor gubacsokat kerestünk, hogy ezeket átfúrjuk, és a nyakkendő megkötését egyszerűsítsük. A gubacsok jók voltak pálcika alakok készítéséhez is, és születhetett belőle gubacs hasú Makk Marci.

Itthon aztán a kirakat galériáról készített képeimet előszedtem. Elolvastam az alkotásról irt ismertetőket is.

 

Már elsőre is tetszett a kiállítás, és a szöveges kiegészítésekkel együtt még jobban.

A képen látható műleírás olvasható szövege:

Horváth Gergely Raktárkészlet című installációja egy raktári szituációba helyezett, léptékváltással felnagyított terrakotta gubacsokat formázó elemekből áll. A gubacs az alkotó számára egy erős szimbólum. Egyszerre tölti be egy élősködő és egy életet adó bölcső szerepét. Úgy gondolja, hogy ez a kettősség, miszerint semmi sem fekete és fehér, azaz minden szürke, az élet minden területét jellemzik. Másfelől, a cserkészet sokáig fontos szerepet töltött be a művész életében, melynek itthon megkerülhetetlen jelképe a gubacs. Terrakottából készítette el ezeket a formákat, törekedve arra, hogy minél inkább földközeli anyagot válasszon. Ehhez legmegfelelőbbnek az agyagot találta. Az elemek modularításában rejtőző játékos variációk lehetősége is nagyon inspiráló az alkotó számára.

Horváth Gergely 2025-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán. Kiállított, többek között, a 2024. évi Országos Kerámiaművészeti Triennálén a pécsi Zsolnay-negyedben található m21 Galériában; Budapesten az Eötvös10 Galériában, valamint a HAB-ban. 2021-ben elnyerte az Amadeus Művészeti Alapítvány alkotói ösztöndíját, 2025-ben diplomamunkájával pedig a legjobb szobornak járó Vígh Tamás díjat.