Szentendrei bemutató

Végre túl vagyok a bemutatón. Nagy megkönnyebbülést jelent nekem ez, mert ez volt az első hasonló rendezvény, melyen klumpafaragóként részt vettem. Amikor tavasszal elvállaltam a felkérést, akkor még úgy gondoltam, hogy fél év bőven elég lesz a felkészülésre. Ahogy közeledett az időpont úgy jöttem rá, hogy van még mit gyakorolnom, és fejleszteni a fafaragó tudományomon. Azért összességében elégedett vagyok a végeredménnyel. Reggeltől estig voltak vendégeim, akiknek meg tudtam mutatni képen és filmen kivetítve a klumpakészítés folyamatát, és néhány mozzanatát még ki is tudták próbálni az elvitt szerszámaimmal. A rendezvényen sok tájház és település mutatta be termékeit, népviseletét, és népszokásait. Jó lett volna bejárni az összes portát, és rendezvényt, de nekem nem sikerült. Csak a bemutató helyünk közelében tudtam néha egy kis időre megnézni, mások mit hoztak és tudtam fényképeket készíteni. Alább olvasható, mely rendezvényen vettem én részt: "ALMA A FÁJÁTÓL" - Ez idei rendezvényünk mottója, kiindulópontját a „Nem esik messze az alma a fájától” szólás szolgáltatta. Ennek nyomán, a generációkon átnyúló és a tájházakhoz kötődő tudásátadás szerepére irányítjuk rá a figyelmet. A tájházak jelentik a helyi hagyományos tudás bázisát, ahol összegyűjtik és megőrzik a szellemi és a tárgyi örökséget. Ezek a házak nem csak a gyűjtés és megőrzés, hanem az élményszerű ismeretszerzés helyszíneként is szolgálnak. Az utóbbi évtizedben egyre fontosabb szerepet kaptak a helyi termelők, akik a tájházak udvarán is felbukkanó vendégek. A meghívott tájházakkal együtt a településükön lévő hagyományos termékek készítőit is meghívjuk, akik a rendezvényen élőben is bemutatják házi készítésű, gyümölcsalapú portékáikat.

A tavalyi évhez hasonlóan az idén is köszöntjük az alapításuk kerek évfordulóját ünneplő tájházakat. A meghívott tájházak között több olyan is szerepel, akiknek a településéről a Muharay Népművészeti Szövetség meghívása révén érkeznek résztvevők. Ez jelenti az egyik kapcsolódási pontot a két szervezet között.

Szimbólumunk, az alma az idei rendezvényen is főszereplő. Szeretnénk bemutatni az alma jelentőségét, azt, hogy milyen szerepet játszott a népi táplálkozásban, a néphitben és gyógyításban, valamint azt is, hogy milyen egészségmegőrző hatása van. Ehhez kapcsolódóan a meghívott tájházak almás süteményeket, almából vagy más gyümölcsből készült helyi termékeket hoznak kóstolóba. Az almás ételek (sütemények, lekvárok) között versenyt hirdetünk. Receptet is kérünk a bemutatkozóktól, mely lehetőséget ad arra, hogy a településükön jellemző hagyományos almás ételeket népszerűsítsük. A tavalyi évben megkezdett faültetést hagyománnyá szeretnénk tenni, így az idén is a program részét képezi egy almafa elültetése. Forrás: https://www.tajhazigazgatosag.skanzen.hu/hagyomanyaink-vendegsegben.html

Felszabadultan

Most úgy látom, hogy ma délután végre fesztelen érzem magam. Meg is fogadtam, hogy ezt most le is írom. Eddig három fronton harcoltam, most végre az egyik harcvonalat lezártam. Holnap nyugodtan, és felkészülten megyek klumpafaragás bemutatót tartani. Hét elején még gondolkodtam a lemondáson, de aztán sikerült minden problémát megoldani. Most már minden hozzávaló szerszám a csomagtartóban. Remélem a sok előkészület nem volt hiábavaló, és a jövő héten a bemutatóról egy fényképes összeállítással tudok majd jelentkezni.

Mára csak egy képet hoztam. Klumpafaragó szerszámaim sorakoznak a bevetésre. 

Az első fizikus példaképem szülőháza.

Gyulán bóklászva fedeztem fel Bródy Imre szülőházát. Bródy Imréről már általános iskolában hallottam. Fizika tanárunk - aki tudománytörténettel is színesítette a fizika oktatást -, mesélt róla. E kriptonlámpa történetéről szóló érdekes előadása után döntöttem el, hogy én fizika tagozatos gimnáziumi osztályba akarok menni. Így váltottam az addig erősen vágyott régészetről a fizikára.

Bródy Imre legfontosabb találmánya, a kriptontöltésű izzólámpa 1930-ból származik. A testek sugárzásának elméletéből ismert volt, hogy az izzólámpák jobb fényhasznosítása az izzószál hőmérsékletének emelésével érhető el. A magasabb hőmérséklet azonban rövidebb élettartammal jár együtt az izzószál intenzívebb fogyása miatt. Addig töltőgázként elsősorban a semleges és olcsó nitrogént használták, de létezett már nemesgázzal - argonnal - töltött izzólámpa is. Maga az a tény, hogy a gáztöltésű izzólámpa hatásfoka megjavul, ha a töltőgázt rosszabb hővezető képességű és nagyobb sűrűségű (nagyobb atomsúlyú) kriptonnal helyettesítik, szakmai körökben nem volt ismeretlen. Ilyen izzólámpára, mint tömegtermékre azonban senki sem mert gondolni a kripton magas ára miatt. Bródy készített néhány kriptontöltésű kísérleti lámpát, és arra a felismerésre jutott, hogy a rosszabb hővezetésből adódó javuláson túlmenően egy további, előnyös hatás is mutatkozik. Nem várt módon a termikus diffúzió (Soret-effektus) izzószálat romboló hatása is jelentősen csökkent kriptonatmoszférában.Rendelkezésre állt tehát a jó hatásfokú, kitűnő fényhasznosítású, kedvezőbb színhőmérsékletű, illetve hosszabb élettartamú izzólámpa, azonban megoldatlan volt a kripton olcsó, ipari méretű előállítása.

Bródy szívós kutatómunkával megállapította, hogy 1000 köbméter levegőből 1,5 liter kripton nyerhető ki. A kriptongyártást termodinamikai meggondolások alapján, Polányi Mihály közreműködésével dolgozta ki. A megoldás lényege az volt, hogy a levegőnek csak mintegy 10%-át cseppfolyósítják, és ezen átfúvatják az előhűtött maradékot, így kimosva belőle a kripton többségét. Frakcionálni csak ezt a 10%-ot kell. Erre a technológiára alapozva az Egyesült Izzó felépítette és 1937-ben üzembe helyezte a világ első kriptongyárát Ajkán, amely a korábbi ár kevesebb mint háromezred részéért állította elő a nemesgázt. A kriptontöltésű izzólámpa világsiker lett, jellegzetes alakú burájával ma is tömegesen gyártják. Forrás: https://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/mozgokepek-a-magyar-technika-tortenetebol/pillanatkepek-az-3

Érdemesnek gondolom rövid életrajzi kivonatát is közzétennem.  

Bródy Imre (Gyula, 1891. december 23. – Mühldorf, 1944. november 25.) zsidó származású magyar fizikus, kémikus, feltaláló, a modern kriptongázas villanylámpa kifejlesztője.

Édesapja Bródy Adolf, akinek jól menő ügyvédi irodája volt Gyulán. A családnak több ismert tagja is volt, így Bródy Sándor író és Bródy Ernő országgyűlési képviselő. Az elemi, majd a polgári iskola első osztályát szülővárosában végezte, 1902–1909 között pedig Aradon, az állami főgimnáziumban tanult.

A fővárosban 1909–1913 között volt a budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakos hallgatója. Tanári oklevelet – a gyakorlóév letöltése után – 1915-ben kapott. 

Az „Egyatomos ideális gázok chemiai constansának elméleti meghatározása” című értekezése megvédésével 1918. június 13-án minősítésű bölcsészdoktori oklevelet kapott. A doktori szigorlaton fizikai, kémiai és matematikai tudását Eötvös Loránd, Buchböck Gusztáv és Fejér Lipót summa cum laude kitüntetéssel jutalmazta. 1919-ben tanársegéd lett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1920–1922 között a göttingeni egyetemen Max Born munkatársa volt, tanársegédi beosztásban. Bródy bemutatkozásul egy szemináriumon az 1918-ban megvédett doktori értekezését ismertethette az egyatomos ideális gázok kémiai állandójának kiszámításáról. Ezután német nyelven is megjelent munkájával elismerést szerzett, és a jó rajt után, alig két év alatt hét tanulmánya jelent meg. A legfontosabb négyet Bornnal közösen írta. Ezekben annak a munkának a folytatásáról van szó, amit Born 1912-ben Kármán Tódorral kezdett el a kristályok dinamikájának Born–Kármán-elméletéről. A Born–Kármán-elmélet a rácspontok körüli kis amplitúdójú atomi rezgéseket mint kölcsönhatás nélküli fononokat tárgyalja. Max Born és Bródy Imre 1921-ben a fononok kölcsönhatását vizsgálták a perturbációszámítás módszerével. Ezzel lett a kristályok dinamikájának alapvető elméleti eszköze a Born–Kármán-modell.

A Born mellett töltött két évbe belefért még a kvantummechanika invariáns integráljainak tanulmányozása és a fázisátalakulásokért felelős fluktuációk elméleti vizsgálata. Göttingeni tartózkodása idején részt vett a Zeitschrift für Physik szerkesztésében is. 1922-ben Aschner Lipót kezdeményezésére, és Pfeifer Ignác meghívására hazajött Budapestre. Itthon 1923. július 1-jétől tagja lett az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (ismertebb néven Egyesült Izzó) Pfeifer Ignác vezette kutatólaboratóriumának, és ennek maradt vezető munkatársa élete végéig. 1927-ben Benedek Marcell felkérésére közreműködött az Irodalmi Lexikon szerkesztésében. Az 53 éves Bródy Imre alkotó erejének teljében volt, mikor 1944-ben Magyarország német megszállása után megkezdődött a magyar zsidóság elhurcolása.

Bródy Imre számára Bay Zoltán mentességet szerzett, de ő osztozott családja sorsában, hozzájuk csatlakozva önként a biztos halálba ment. Elfogása után családjával együtt a bajorországi Mühldorfba szállították. Bródy asztalosként volt nyilvántartva a munkatáborban, valószínűleg a könnyebb munka reményében és csak később, az amerikai hadsereg feljegyzéseiben szerepel mérnökként a neve.

Halálát végül a lágerben uralkodó embertelen higiénés és munkakörülmények okozták. 1944. november 11-én tífuszjárvány miatt több társával elkülönítő karanténba vitték, majd a feljegyzések szerint 1944. november 25-én enterocolitisben, vékony- és vastagbélgyulladásban halt meg. Sírja a mai napig Mühldorfban található a felekezeti tömegsírok között, melyeket a helyi szervezetek gondoznak. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Br%C3%B3dy_Imre_(fizikus)

Gyulán a Németvárosban jártam

 

A szabadságom alatt Eljutottunk Békés megyébe. Nem volt egyszerű lejutni, mert ugyan a nagyobb részen már autópálya van, de a rövidebb forgalmas főútvonalak sokkal több időt igényeltek. Gyulán a Németvárosba vittem a feleségem, aki ott végezte a kutatását. Én – amikor nem kellett asszisztálnom, sofőrködnöm, -, kedvemre fényképeztem, kapubejárót, méretes kerékvetővel. A Németváros utcáit helyi hírességekről nevezték el. A helyi hírességek itt születtek, vagy dolgoztak. A hírességek között van Stéberl András is. Gondolom, olvasóim egyike sem ismeri, holott a HUNGARIKUM-nak tartott Gyulai Kolbász megalkotója. Stéberl András (Bazin, 1888. szeptember 26. – Gyula, 1948. május 26.) hentes, az iparjogvédelmi oltalom alatt álló gyulai kolbász, neves márka megteremtője, cégalapító húsgyáros. Forrás:  https://hu.wikipedia.org/wiki/St%C3%A9berl_Andr%C3%A1s.Erkel Ferencet gondolom mindenki ismeri, szülői házát könnyen meg is találtam. Erkel Ferenc is itt született egy tipikus német családba.

Dunabogdányi fotózás

 A Dunabogdányi Németek Kiűzetési Emlékműve miatt mentünk Dunabogdányba. Jól indult a nap, az impozáns emlékművet lefényképeztem, feleségem a falu állításkori német nemzetiségi képviselőjével készített interjút. Én nekiindultam, hogy addig is fényképeket készítsek. Fontos volt, hogy legyenek falubeli kőkeretes kapubejárók, hogy látszódjon, hogy az emlékmű részét képező kőkeret nem véletlenül van ott. Nagyon sok, - még álló -, kőkeretes kaput találtam az utcákon. Egyszer csak egy középkorú úr fut utánam, és kiálltja, hogy álljak meg. Felháborodva számon kér, hogy miért fényképezek én az udvarukba. Én, meg nyugodtan elmagyaráztam, hogy miért is érdekes az Ő udvarukba vezető kapu kőkerete.

Szerencsére a magyarázatomtól a tulajdonos is lecsillapodott, és most a sorozat néhány képét bemutathatom. Remek kapubejárók kerékvetőkkel. Látszik, hogy fennállásuk óta sok kő kapufélfát mentettek meg a lovas kocsi tengelyétől.

Az utolsó kép már a Duna sétányon készült. Azt hittem mindent jól beállítottam a gépen, de nem. Egy igazi impresszionista festményszerű képet készített a gépem. Úgy látszik neki ilyen hangulata volt éppen. (A blogszerkesztő sajnos megcserélte az én számozásom, most az utolsónak emlegetettből lett az első!)  

 

Blogot írok

Egy hónapig nem írtam a blogra. Egy éve ingerszegény a környezet, és alig volt téma. Az utóbbi hónapban már olyan sok helyen voltam, és annyi mindent fényképeztem, annyi blogposztot írtam képzeletben …. Aztán mégsem jelent meg egy sem. Valahogy úgy voltam, mint a bélyeggyűjtő svéd kisfiú a negyven évvel ezelőtt olvasott verseskötetben.

 Siv Widerberg

BÉLYEG

Bélyeget gyűjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyűjtök bélyeget.

Forrás: https://mek.oszk.hu/00300/00303/00303.htm

Ugyan ez a vers jutott eszembe, de én a blogolást nem fogom abbahagyni. A sok-sok anyagból fogok én csepegtetni ide. Ebbe a posztba Hercegkútról hoztam néhány képet. Ez volt az elmúlt hónapban a legtávolabbi úti célunk. Magyarország talán legkeletibb sváb települése. Szerencsére az autópálya használatával Budapestről két és fél óra alatt le is értünk. A település Budapesttől ugyan távol, de a hajdanvolt Szovjetunióhoz közel. Ennek a falu meg is látta kárát, így sokukat vitték el német származásuk miatt málenkíj robotra. A falu ennek az eseménynek nagyon szép emlékművet is emelt. A templomukban már az ötvenes évek óta minden évben megemlékeznek a málenkíj roboton maradt hercegkútiakról, és a szerencsésen visszatértekről.

A tájházuk már egyszer leéget, de újraépítették. A település nagyon rendezett, és folyamatosan szépül. Úgy gondolom legközelebb már nemcsak a munka miatt fogunk ide visszatérni.

Aki még kedvet kap, hercegkút látnivalóinak virtuális látogatásához itt megteheti: https://www.kozterkep.hu/27342/az-elhurcoltak-emlekmuve , http://hercegkut.hu/?page_id=152